VideóA HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Zsolt ördöggé változik
Zsolt ördöggé változik
Sáros Zsolt rendes, becsületes tisztviselő volt. Nemes jelleme mindenkit varázslatba ejtett. Jóképű is volt. Negyvenöt éves, de koravén alkatú. Lelkileg több volt a koránál. Anyja még élt. De Zsoltnak sikerült lakást szereznie. Agglegény volt, csak néhány barátja akadt. A munkatársait persze nem tekintette azoknak… Azokat nem nagyon szerette. Folyton csak kritizálták, hogy milyen nagy az orra. Zsolt a munkahelyén magányosnak érezte magát. Zsolt nagyon ritkán járt szórakozni. A focit szerette, meg sokat olvasni… De nem is volt a tévé rabja… Szerette Goethe verseit. A fociban pedig Peléért rajongott. De Puskás Öcsiért is. Az aranycsapatot nagyon szerette. Ő maga is jól tudott focizni, cselezni. Annak idején az osztályban a legjobb volt. Irigyek voltak rá. Ám Zsolt nagyon szegény ember volt. Nagyon szerette az édességet is, de alig tudott egy somlói galuskát megvenni… A füstölt szalonnát igazán szerette. Uborkával. Egyszer munka után nagyon fáradtan tért haza. Nagyon kívánta már az ágyat. Álmában azt látta, hogy ő az Ördög. Vasvillával és szarvakkal. Meg patával. Vasvillájával egy embert vett támadásba. Mikor felriadt, alig hitte el, hogy ez ő maga… Pedig ő volt. Sáros Zsolt az ördög szerepében. Pedig ő életében nem követett el bűnt. Mégis most ördöggé változott… És egy emberrel hadonászott, vagyis a vasvillával próbálta bántalmazni. Zsolt kicsit még szégyellte is magát. Ő nem gonosz ember vagy mégis? Másnap délután összejött a haverokkal inni a kocsmában. Elmesélte az álmában látottakat: – Képzeljétek Ördög lettem! – Ugyan! Semmi értelme az egésznek! – mondta az egyik haverja. Sört és bort ittak. – Nincs értelme? Azt mondják, azt álmodjuk, amire vágyunk. De hiszen én nem akarok Ördög lenni! – Nemcsak azt álmodjuk! Az álom zavaros. – mondta Imre, az egyik haver. – De miért álmodtam én ilyet? – kérdezte érthetetlenül Zsolt. – Menj el pszichiáterhez! – mondta Imre. – Normális vagyok én! Imre nevetett, miközben kortyolgatta a bort. – Nagyon vicces! – mondta aztán Zsolt. – Nincs ebben semmi érdekes! – mondta Károly, a másik haver. Aztán igyekeztek haza. Mind hárman kifizették az italukat. Majd elbúcsúztak a pincértől. Zsolt volt a legrészegebb. Egyszer csak egy farkaskutya közelít hozzájuk. Igazi fenevadnak tűnt, csorgott a nyála. Zsolt felé ugrott. Az meg jól belerúgott. Imre azt mondta ijedtében: – Mit csinálsz? – Hiszen rám támadott. A kutya még egyszer ráugrott volna, de Zsolt fejen rúgta. Elterült. Károly is megrettent. – Ezt azért nem kellett volna! – mondta Károly. Majd arra jött egy rendőr. – Hé! A kutyám! – kiállt a rendőr. Zsolt meglepődött. Ezt nem gondolta volna… – Melyikük bántotta a kutyámat? – kérdezte a rendőr. – Én! – mondta Zsolt. De hiszen nekem támadt. – Igen. Valóban rátámadt a kutya! – mondta Imre. A rendőr megtapogatta a kutya testét, majd megfogta s kezébe vette. Csak annyit mondott: Maga holnap jöjjön be a rendőrségre! Ha nem jön, fel fogom jelenteni, mert magát az okos telefonommal lefényképeztem. Zsolt nagyot nyelt. – Rendben, megyek! – mondta aztán. Majd a rendőr lelépett. – No most valóban olyan lettél, mint az ördög! – mondta Imre. – Hagyj! Épp elég lesz ezt nekem megúsznom! – mondta Zsolt. – Majd bírságot rónak ki rád! – mondta Károly. – És aztán? Életemben soha nem vesztem össze a törvénnyel. Most erre is sor került. Gazember lettem egy kicsit… De mindegy túl leszek rajta! Aztán indultak hármasban az úton, mint három senkinek nem kellő, szerencsétlen ember…
Megjelent: 2025-03-22 20:00:00
|
