VideóA HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója Keresés a honlapon: |
Laczkó Mária: Semmi különös (5. rész)
Semmi különös 5. rész
Daniella
Azt hiszem, a másodév végén történt, hogy a bevásárlóközpontban összefutottam Oliveira Lacival.
Addig, ha felidéztem a képét, mindig pirospozsgásan láttam magam előtt, de aznap szürkének tűnt. Nem tudtam eldönteni, hogy ő változott-e, vagy az én emlékeim csalnak. És szemlátomást neheztelt rám. Nem szólt ugyan semmit, sőt, igyekezett udvariasan viselkedni, de ismertem már annyira, hogy tudjak olvasni a jelekből. A szakításunk után szem elől tévesztettem, de kiderült, hogy ő továbbra is figyelemmel kísérte a sorsomat. Még arról is tudott, hogy Palival élek együtt. Lehet, hogy ez volt a bögyében? Igazság szerint inkább nekem kellett volna haragudnom őrá. Hiszen annakidején ő hordott össze mindenfélét rólam. Sohasem értettem, miért. Talán így akarta megbosszulni, hogy nem feküdtem le vele? De már rég megbocsátottam a hazugságait; boldog szerelemben éltem.
Aznap este Rudiék jöttek látogatóba, és nekik is beszámoltam Laciról. Rudi fél szájjal vigyorgott. Persze, hogy Oliveira dühös volt, mondta. Mindenkivel, csak velem nem… Először föl se fogtam, mit beszél. De aztán kapcsoltam, és elöntött a méreg. A kurvákról beszélnek így. Én nem vagyok kurva! Rudi békéltetően emelte fel a kezét. Ő csak a férfilélek rejtelmeire akart rávilágítani, magyarázta. Kösz, feleltem sértődötten, remélem, nem minden férfi vélekedik így. Rudi vállat vont. Csak a többség. Még mindig dühös voltam. Nyugi, nyugi, csitított, én sohasem gondoltam rólad ilyesmit, de persze, nem is jártam veled soha… Szerencsére. És elröhögte magát. Hozzávágtam egy párnát. Pali és Anita elnéző mosollyal figyelt minket.
Rudi
Legeslegbelül, mélyen még mindig ott volt bennem az a valami. Mint egy kő, vagy mint egy betokozódott lövedék. Nyomott is rendesen. De már megszoktam. Nem is gondoltam már rá. Aztán Pali zenéje, a gitár, a dalok, a versek – meg a pia –, megmozgatták bennem. És eszembe jutott az apám. A gondolataim közé furakodott, nem tudtam elűzni. Nem ismertem az apámat. Tudtam persze, hogy hol lakik, de még a közelébe sem mentem annak az utcának, soha. Azt hiszem, nem véletlen, hogy mindig féltem a zenétől.
Pali Hogy nem vagyok már ugyanaz az ember, arra a Szász Dávid-ügy kapcsán jöttem rá; régebben soha, semmilyen körülmények között nem mertem volna úgy viselkedni, mint azon a bizonyos bulin.
Szász is a műszaki egyetemre járt - Rudi hozta magával -, aztán valahogy hozzánk csapódott. Ez nem lett volna baj, ha nem tukmálja ránk a rémes verseit. Bosszantott, ahogy telekürtöli a világot saját magával. Én csak hosszú-hosszú idő után mertem nyilvános szereplést vállalni, miután a környezetemből szinte mindenki biztosított róla, hogy jól nyomom. Először Daniella dicsérte a szerzeményeimet, aztán szép lassan mások is, egyre többen.
Úgy látszik, Dávid megirigyelte a sikereimet, mert amint befejeztem valamelyik dalt azon a bizonyos gitározós-éneklős bulin, ő azonnal felolvasta valamelyik versét. Az arcokra ráfagyott a vigyor, kényszeredett csendben hallgatták a produkciót.
Rudi
Pali gitározott, és lányok ültek a lábainál, felfelé fordított arccal, nyitott szájjal. A madárfiókák jutottak eszembe.
Már olyanok is jöttek a bulikra, akiket nem is ismertünk.
Ekkoriban csöppent oda Szász Dávid is. Dávid az én saram volt, az én bűnöm, gyermekéveim logikus következménye.
Lassan jutott el az agyamig, hogy a műszaki egyetemen már nem tartozom a páriák közé. De csak akkor hittem el, hogy érek én is annyit, mint bárki más, amikor Anita engem választott. Persze ő már csak azt látta, hogy ki vagyok, és nem azt, hogy ki voltam. Nem is akartam, hogy megtudja. Amikor megismerkedtem vele, kidobtam az összes régi fotót. Egyre távolabb kerültem attól a kamasztól, aki voltam valamikor. Mintha támadt volna a semmiből egy hatalmas, bő sodrású folyó, és elválasztott volna a régi énemtől. Néztem őt innen, a boldog biztonságból, ahogy ott áll egyedül a messzeségben, a folyó túlsó partján. Már nem azonosultam vele.
A barátaim között akadt olyan is, akit csak eltűrtem magam mellett, valahogy úgy, ahogy Pali tűrt el engem, még a gimnáziumi években is. Tudtam, milyen érzés, amikor semmibe veszik az embert, így aztán felszedegettem olyan figurákat is, mint Szász Dávid. Szerintem ő csak puszta tévedésből volt gátlásos. Attól, hogy valaki vidéki kollégista Pesten, még nem kellene magát alsóbbrendűnek éreznie. Még akkor sem, ha számos idióta azt képzeli, hogy csupán azért, mert fővárosi, többet ér, mint egy intelligens falusi gyerek. Állítom, hogy ha mucsai vagy egy kolesz akolmelegében, az meg sem közelíti a Rudinak-lenni-a-többi-gyerek-között állapotot. Ráadásul a kollégisták zömének önértékelése – amennyire én láttam –, nemigen különbözött a pestiekétől. És ez a minimális különbség is eltűnt a kocsmában. Töprengtem is rajta, miért lóg ki a sorból annyira Dávid.
A megoldásra akkor jöttem rá, amikor meghívtam, hogy hallgassa meg Palit, és valahányszor egy pillanatra csend támadt a bulin, ő azonnal vad, csillapíthatatlan felolvasásba kezdett. Aha, gondoltam jóhiszeműen és megértően, szóval a srácnak lelke van. A jóhiszeműség és megértés fokozatosan tűnt el belőlem, miközben a falvédő szövegekre emlékeztető versikéket hallgattam. Szóval ő is az a fajta, állapítottam meg csalódottan, aki az egész világot anyukájának tekinti, és mindenkinek meg akarja mutatni a maga homoktortáját.
Átéreztem a felelősségemet, és később, miközben a többiek filmet néztek, még mindig gondterhelten töprengtem. Csak a dívány fölött égett egy kislámpa, ennek fényében próbáltam szemrevételezni az arcokat, és megállapítani, mennyire viselte meg a többieket Dávid szavalása.
Ekkor lépett oda Pali, és kereken megmondta Szásznak, mit csináljon a verseivel. Hangosan mondta, jó hangosan, mindenki hallhatta a szobában. Daniella Pali felé fordult, a kislámpa fénye megvilágította döbbent arcát.
Daniella
Palinak akár még igaza is lehetett; nem szép dolog másokat kíméletlenül untatni. Sohasem tudom, hogy ilyenkor mi a teendő. Hallgassuk végig a pocsék verseket? Vagy állítsuk le a felolvasást? Valójában nem is az zavart, hogy Pali otrombán viselkedett, hanem az, hogy Pali viselkedett otrombán, Pali, aki mindig kedves volt, finom, érzékeny, empatikus. Egyszerűen nem ismertem rá. Ez nem az az ember volt, akibe beleszerettem, akivel együtt éltem. Vajon ő változott meg, vagy én vagyok rossz emberismerő? Egyik feltevés sem tetszett. Aztán egy idő után rájöttem, hogy túl sokat agyalok a történteken. Mi a fenét akarok? Olyasvalakit, aki sohasem hibázik? Aki mindig tökéletesen viselkedik? Alighanem felfújom az egészet. Hülye vagyok. Hisztis. Elűztem az elégedetlen gondolatokat.
Rudi
Megint eszembe jutott, hogy Pali talán jobban hasonlít az ikertestvérére, mint hittem. Még sohasem láttam őt annyira dühösnek, mint aznap este, amikor földbe döngölte Szász Dávidot. Éppen olyan kegyetlenül bánt el vele, mint valaha Péter az ellenlábasaival. Csakhogy nem voltunk már gyerekek. Péter pedig már rég átváltott a görény üzemmódból…
Dávid lelkét hetekig ápoltam. Cserébe hallgathattam, ahogy sértettségében és féltékenységében egyfolytában Pali gitározását fikázza. Kénytelen voltam összeszorított foggal tűrni. Hiába, a felelősség… Teréz anyának éreztem magam. Anita is biztatott, hogy ne hagyjam magára a srácot. Néha hármasban mentünk el ide-oda. Szász lassan gyógyult, de napról-napra láttam a javulást. Anita még azt is felvetette, hogy próbáljuk őt valakivel összehozni. Ne essünk túlzásba, feleltem. Úgy kell segítenünk a srácon, hogy közben ne toljunk ki másokkal. A Dávid-kúra része volt a közös iszogatás is, Dávid meg én, mi férfiak egymás közt. Ezért tértünk be egyik este abba a körúti sörözőbe is. Az első ember, akit megláttunk ott, Pali volt.
Daniella
Pali gitározásának híre ment. A bulik állandósultak, és a banda gyakran jött fel hozzánk is. Mindig örültem a társaságnak, és még azt sem bántam, hogy másnap rendet kellett raknom utánuk. Amíg az ember boldog – és nem utolsósorban fiatal –, végtelen energiáktól duzzad.
Pali általában ivott egy kicsit az összejöveteleken. Jót tett neki, felszabadultabb, vidámabb lett, és kiderült, hogy remek bemondásai vannak. Addig azt hittem, hogy a humora csak öniróniában nyilvánul meg, de a bulikon megtapasztaltam a mások ellen irányuló szarkazmusát is. Az alkohol hatására picit, nagyon picit agresszívvá vált, de többé nem viselkedett botrányosan. Utólag örültem, hogy nem tettem neki szemrehányást. Úgy tűnt, ő maga is rájött, mennyire elvetette a sulykot. Spicces állapotban azért néha mondott hülyeségeket is. Például egy alkalommal halál komolyan kihirdette a hallgatóságnak, hogy nagyon sikeres embernek tartja magát. Röhögtünk.
Rudi
Amint Szász Dávid meglátta Palit a sörözőben, már fordult is kifelé. Kettőjük találkozása nekem sem hiányzott, sebesen menekültem hát én is. Az ajtóból még visszapillantottam. Pali alig állt a lábán, tökrészeg volt, és csupa vadidegen pofa vette körül. Csak az utcán kapcsoltam, hogy egyiküket már láttam, mégpedig a legutóbbi bulin. A srác elhívja Palit sörözni, és bemutatja a haveroknak. És akkor mi van? Megráztam a fejem. Nagyon úgy tűnt, hogy Pali nemcsak sört ivott; attól nem lehet így berúgni. Körülbelül fél tizenkettő lehetett. Azon töprengtem, hogy vajon mit szól majd Daniella, ha Pali késő éjjel állít haza, részegen.
Megjelent: 2025-03-02 20:00:00
|
