Keresés a honlapon:

Laczkó Mária: Semmi különös (4. rész)

 

 

 

 

Semmi különös

4. rész

 

Palkó

 

Talán Szász Dáviddal kezdődött. Vagy a verseimmel.

Nem, azt hiszem, az egész Daniellával kezdődött. És a gitárral. 

 

Nálunk apa kereste a nagy pénzt, anya pasija épp olyan kis jövedelmű ember volt, mint ő maga. Ajaj, mondta Péter. Két tanár. 

Nem is futotta anyának két gitárra karácsonyra. Majd felváltva gyakoroltok, jelentette ki. A szüleinknek mindig is mániája volt a zenetanulás; énekkarra jártunk, és általánosban hegedülnünk is kellett. Csakhogy mire megkaptuk a gitárt, addigra Pétert már rég nem érdekelte a zene. 

 

Elkezdődött az egyetem; Daniellát biológiára vették fel, engem meg matek-fizikára. 

 

Péternek általánosban még jóval gyengébb volt a bizonyítványa, mint nekem. Kizárólag számítástechnikával foglalkozott, de azzal szenvedélyesen. Aztán a gimnázium utolsó két évében megtáltosodott, és szinte mindenki mellett elhúzott. Simán be is került az ELTE informatikai karára.  

 

Továbbra is egy rakáson voltunk hát valamennyien, kivéve Rudit, aki a leendő építészmérnököket boldogította a műszakin. 

 

Egy év múlva anyánk pasija hozzánk költözött, és felajánlotta nekünk a garzonját. Péter nagylelkűen lemondott róla a javamra. 

Mindig is úgy éreztem, hogy Daniella anyja nem bír engem. Amikor a lánya úgy döntött, hogy velem akar élni, rá is kiterjesztette az ellenszenvét

 

Az összeköltözésnél előkerültek a régi, ócska verseim. Meglepődtem. Azt hittem, már rég megszabadultam valamennyi kacattól.

De Daniella kijelentette, hogy ez igazi költészet. Csak néztem rá. Miért csinálja ezt? Erre elővette a gitárt, elkezdte pengetni – ennyi volt a gitártudása –, és közben énekelgette a soraimat. Így, az ő szájából nem is hangzott olyan rosszul.

Másnap, amikor egyedül maradtam a lakásban, elvégeztem egy kísérletet, csak úgy magamnak, titokban. Az egyik versemhez kitaláltam egy kis dallamot. A gitározás – hét évi hegedülés után –, nem okozott gondot.

 

 

Rudi 

 

Sokáig tartott, mire kezdtem elhinni, hogy a műszakin nem utálnak a társaim, sőt, többen még rokonszenveznek is velem. Vártam, hogy rájöjjenek, mekkora lúzer vagyok. 

A mi egyetemünkre eléggé ivós srácok jártak. Azt hitték, jól bírom a piát, és emiatt egy idő után nagy tekintélyre tettem szert. Röhej. Duplán röhej, mert egyszerűen csak tudtam, hol a határ, mindig is tudtam, és miközben ők rendesen eláztak, észre sem vették, hogy én már nem vedelek velük.

És jöttek a bulik. Buli-buli hátán, részeg bulik, őrült bulik… Jó gyerekek voltak a mi tankörünkben, de kissé untam őket. Csak piálni lehetett velük. 

Összejártam persze a régiekkel is, Palkóval és Daniellával. Palkó továbbra is százszor érdekesebbnek bizonyult, mint a műszakis kockafejűek. Ahogy jobban megismertem Daniellát, őt is megszerettem. Már nem szexbomba volt a szememben, hanem egy aranyos, barátságos lány. 

 

Palkó révén közelebb kerültem az ikertestvéréhez is. Péter az első év végén munkát vállalt egy menő informatikai cégnél, és baromi jól keresett vele. Nem tudom, hogyan jutott még erre is ideje az egyetem, a foci, meg a sok csaj mellett… 

 

Daniella

 

Összehasonlító verstan, vagy valami ilyesmi… Melinda beajánlott az egyik tanárhoz. Azt mondta, ő ott a legjobb.

A pasas úgy értékelte a verseket, hogy elég jók. Elég jók? Fölényes mosoly. Persze, ha a gyerek penget is hozzá, az feldobja a dolgot. Kije magának a srác? A szerelme? 

Azzal az elhatározással jöttem el a bölcsészkarról, hogy majd én megmutatom és bebizonyítom és… De hogyan? Ha Pali nyilvános helyen lépne fel… De ehhez ismertség kellene. Nem baj, gondoltam, nem sürget semmi. Egyelőre Pali úgysem szerepelne idegenek előtt. Túl szerény. De majd… majd…

 

 

Rudi 

 

Daniella szólt, hogy hallgassam meg én is Palkót. Megfogtak a dalok, holott sohasem voltam oda az efféle agymenésekért. Palkó tudta ezt, és nekem elhitte, hogy nem rossz, amit csinál. Azt hiszem, végül is az én véleményem döntött; elkezdődtek a gitározós-éneklős összejövetelek. És folytatódtak, mert a haveroknak is bejött Palkó szövege és zenéje. 

 

Néha Péter is eljött a bulikra, és magával hozta az aktuális barátnőjét. Már nem lógtak rajta koncentrikus körökben az emberek, mint általánosban és gimiben. Olyan elfoglalt lett, hogy nemigen maradt ideje másokra. Most, hogy már én is hozzáfértem, kedvesnek, barátságosnak és jópofának találtam. Kicsit el is bizonytalanodtam; talán tévedtem a megítélésében. Nyilván nem véletlenül vonzott annyi embert maga köré. Vagy csak egyszerűen megváltozott? 

Amikor Palkó kezdett a dalaival népszerű lenni, kérte, hogy szólítsuk inkább Palinak.

A bulikon Péter szinte menedzselte az ikertestvérét; mindig elsőként biztatta gitározásra-éneklésre. Néha elmarta a gitárt, és ő kísérte a dalokat, máskor meg vicces csasztuskákat talált ki Pali zenéjére. Felvetődött bennem, hogy az ikrek talán jobban hasonlítanak egymásra, mint hittem, és ha Péter nekilátna, esetleg ugyanolyan jó verseket írna, mint Pali. 

Jó érzés volt látni, mennyire klassz testvér Péter. Észrevettem, hogy ez Daniellának is tetszik.

 

 

Pali

 

Mindenfelől mosolygó fejek fordultak felém. A lányok arca… Azt hittem, hogy ez nem hiányzik már. Hogy rég felülemelkedtem mindenen. Frászt.

Hát ennyi? Egy kis pengetés, meg rossz klapanciák?

Elképzeltem, ahogy apám és anyám mesélgetik az ismerősöknek: Péter menő informatikus, rengeteget keres. Aztán elnézően hozzáteszik: Palkó gitárkísérettel szavalja a saját verseit.

 

Daniella anyja megbékélt egyetlen lányával, és egy kicsit velem is. De amikor tudomást szerzett újkeletű előadóművészetemről, ismét gyanakodni kezdett rám.

 

Közben a gimnáziumi társak megváltoztak körülöttem.

Rudi szép lassan lett más ember a barátnője mellett. A komoly, nyugodt Anitát a kerek szemüvegével olyannak láttam, mint egy tanítónénit. Rudi azt mesélte, hogy Anita sohasem erőszakoskodik vele, nem kívánja őt megváltoztatni, de mégis változtatja, anélkül, hogy akarná. Például, ha ő éppen felfortyanna valamiért, akkor hirtelen eszébe jut, hogy mit szólna ehhez Anita, ha hallaná, és inkább befogja.

Bírtam ezt az új Rudit, a felnőttet, a normálisat, a kiegyensúlyozottat. Nem felejtettem el, hogy ő azelőtt is, érdek nélkül is mindig mellettem állt.

És visszamenőleges bűntudatot éreztem miatta. Annak idején nem nagyon örültem, amikor anyánk lehozta őt Balatonra. Hiába szerettem volna legalább a nyaralásokat ruditlanítani… Anya jobb ember, mint én, gondoltam.

 

Péter rengeteget dolgozott. Az állandó vigyor szép lassan leolvadt az arcáról. Azt hiszem, közülünk ő nőtt fel először. A belét is kidolgozta annál az informatikai cégnél, és nemsokára vett egy kis lakást részletre. Csak az állandó csajozása emlékeztetetett a régi énjére.

 

Rémesen éreztem magam, amikor tudomást szereztem a frissen vásárolt garzonjáról. Én ingyen kaptam a magamét, ő meg… Ne izgasd magad, felelte Péter, pár év alatt kifizetem az adósságot, és akkor veszek magamnak egy nagyobbat.               

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-02-14 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.