VideóA Maszol csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Utazás
Utazás
Szerette a ha(ra)ngot. Bicegő harangok, árhullámban bukdácsoló székek. Mondogatták hetenként egyszer vagy kétszer, még magyarázott is. Történetet meséltek a fáról, a koponyáról, és az irigységről. Egyik kezével a radioaktív szennyeződést mérte. A lábával összehúzta a port, szeleteket csinált belőle, leginkább hegyeket. (Szeretett volna úgy viselkedni a mindennapi életben.) Érzékelhető tárgyak voltak a görbe (tükrök) ujjak, kémkedő szemek, fülek. A hosszú láb nem hozott magával telet. A Leonardo utcában ismeretlen sugarak bújnak elő. Hangos nők táncolnak a falakon napkelte után. Adaida Pali hátára rajzolt. Fénymintákat, meg szövevényes életeket próbált összevegyíteni. Adaida lábához létrát támasztottak. Széles lapátokkal jelezte, hogy megvédi magát. Görbe hátán átcsorgott a folyó. Középtermetű volt, nagy szájú és félénk. Kicsi feneke messze onnan, az Északi Sarkon túl is látszott. Görbe vonalakat vágott, amikor elindultak felfelé. Körültekerte a derekán a szoknyát. Elbűvölte a krumpli és a sárgaréz kínos harmóniája. A ló úgy mozdul, amint a kötél susog. Tipikusan olyan, mint a szénásszekér. Meghajtja magát a kékeszöld kabátban, elnézést kér az utasoktól, hallgatózik. Magával rántja a sort, folytatja, serceg a toll, hibákat javít. A farkasok vonítottak, kerülni kellett. Keresztbe kasul szaladgálnak Adaida háta mögött. Ránéznek, felfedezik a finom lehetőséget. Az erő vastag ajkú, széles szájú fintora vibrál a délelőtti napban. Lassú ütésekkel húzzák a szánt a kutyák maguk után. A csuklójára tekerte és feszítette. Talán ha kőből volna, okos, szelíd, simogató és megbocsátó. (Körültekintő.) Odadob valamit, na ez aztán pocsék, rávetik magukat, marakodnak, gurulnak. Ide-oda kattint, pöfög, mint a vonat, ellenáll. Kívánjanak azok ott az oszlop végén. Hosszú lábát megfeszítve. Felmászik az ország tenyerére és.
Lobogtatja a zászlót. Széthúzott szájjal remeg, mint egy bohóc. Hirtelen azt gondolja, hogy ha választani kellene az ember és a szobor között, ő inkább azt (az olvasólámpát) választaná. Az egyik szobor a fejére áll, ahonnan a másik szobor fejére lép. A lábujjait belenyomja a szemébe, mennydörög a kő. A villamos motorja leáll, barnára sült, csenget, feláll, kiegyenesedik, köhög. Katonák lógnak a fákon. Valakik himbálódznak az óriási épületek között. A meghajló akácok reszketve nézik a távolságot. Hosszú ideig kártékonyan viselkedett, most megbánta. Összegyűlnek a disszidensek, ezért bűnhődnie kell, mondják. Adaida feszesen tartja megperzselt testét. Lábak és lábak között minőségi ellentét van. Megformázza az orrokat, aranyat kever bele. Elnyeli a gondolatot, megy, építkezik. Megállt, vár, felnéz és azt mondja: ezentúl csak rímekben beszélünk. És lő. Az újrakezdés bolondsága. Felháborító vagy, mondta, legyőzlek, összekeverlek a földdel. Borítékba teszlek, mondta Adaida, köhögsz és lehelsz, és örökké a földben maradsz.
Ezek a családtagok, életre keltem őket, még akkor is, ha megtámadnak, kiűznek, csapkodják maguk körül a pocsolyát körkörös csapásásokkal, borzolják a másfél méter hosszú téglányokat. Bokrok remegnek a hajszálakban, az idegeik megbeszélik, meghányják-vetik, megáldják őket szeretettel. Az otthagyott állomások rohannak a vonatfütty után. (Zöldvár, Kiskanizsa, Bátormenedék ezek az állomások. Balatonerőszak, Balatonrácsos, Balatonbuborék.) MINDEN BÓLOGATÓ FŰZFÁNÁL MEGÁLL…
…csacsog a hangszóróban. A VONAT MINDEN ÁLLOMÁSON ÉS MEGÁLLÓHELYEN. Hegedültek, gurultak, és meztelenkedtek. Adaida átöltözik. Pattog a száraz levegő. Kifacsart nedvet hozott a szomszédból a hamsin. Ragadós lélek a szürke arcon. Az erősödés ilyen, ez mindig így van. Kevés rossz hír, bölcsesség, tántorgó király olvassa az enciklopédiát. Kicsi, de érdemleges, mondta Adaida, és átölelte Pál vékony vállát. A megmagyarázhatatlanok osztályába tartozol Palkó, mondta Adaida. Falat épít az agyában, nyirkos históriákat ír, végigmegy az udvaron kampós léptekkel. Adaida fakó szépsége, csillogó orra, borogatásokkal körbevett bokája elkápráztatja a közönséget. Egyetlen mozdulattal. a szoknyája alá nyúl, magasan lebeg, keres, Pál fejét ingatva csattog. (Milyen dolgokról lehet szó Budapesten?) A város keleti feléből darvak szállnak a nyugati felé. Fehér folyadék úszik a levegőben, végül nem változik semmi, olyan ez, mint a hajógyár levegője. Vékony, folyékony teste, kerek gyertyák lángjai, tele feszes gömbökkel…
…teleaggatva. Ellepnek minket az égből lehulló idegenek, mondja. Ha belenéz, akkor meglátja a férfit, aki hosszú, széles bajszát hintáztatja a tengeren. Csukott szemmel bejárja a hidat, összebújik az emberekkel, akik képek foltjait látják. Lebombázott épületeket, füstölgő autóroncsokat, kéz-láb nélküli katonákat. Meghökkensz, ha megtudod, hogy ki gondol ilyet, sikoltja Adaida. (Messzi útról tér haza.) Vékony ajkai remegnek, sovány arcmását készíti. Aztán felélénkülsz és megkérdezed, hogy különben is mi értelme van?
Tapintással érzékelte a tájat. A hosszú, kopasz fák magas halmokon, magukon viselik a kellemetlen összetételű Földet. Rájövök, hogy nem sírhatok mellőzött dolgok miatt. Kijelölték a megítélés jellegét, az ítélet színét, tónusát. Lábnyomaik rendezettek, lépteiket összerakják, bosszantó gyönyörűséggel lépnek. Figyeltek a pontos és helyes beállításokra. A Hősök tere sarkán gólyák kelepeltek. Döglött egerek úszkáltak az utca foltos iszapjában. Legördülő feliratokat hordtak a szárnyukon a gólyák. Gondtalanul szálldostak, nem néztek körül. Tiszta szíjat viseltek a vállukon. Adaida apró, hegyes, tüskés cipőben rugdosta az utat. A több millió évvel azelőtt gleccserek által lekoptatott köveknek csak egy kis része volt európai. Adaida aranyosan derengő mosollyal megszaggatja a ruháját. Az emeleteken szellemes fiatalok táncolnak a sötétségben, mely olyan, mint egy fekete macska. Lehasaltak, bömböltek, és zenét hallgattak. A nők botladoznak a levegőben, mondta Pali. Addig vésem a követ, mondta, amíg ezek egyenként mind helyre nem jönnek. Nem fölösleges megemlíteni, hogy kivonják őket, és a helyükre másokat telepítenek. Még szétfröccsen, gondolta és jobban szorította. A test dobog, individuálissá formálódik. A tetthely megmozdult, és előbukkantak a névjegyek. Adaida kitartóan lökdöste Palit, míg az leesett a háztetőről. Pali kinyújtotta a karját, golyóstollat tartott a kezében, és megrajzolta az esés vonalait. A sötétség végre tetszés szerint összefirkálja Pált. Férfiak és nők halnak meg a hegyoldalon. Vonatszerelvények ütköznek olyan dolgokkal, melyektől eddig távol tartották magukat.
A legnagyobb csalás, mondta Pali karjában a csomagokkal. Apró, fekete este volt. A fájdalmas, piros foltok foglalkoztatták őket. Kiborult a levegő, és átfolyt a csövön. Pali fenyegetett. Hosszú mutatóujjával jelezte, hogy engedélyezi, hogy megszállják őket. Higgyél benne, mondta Adaida és hülyéskedett. Szépséges szervem a tiéd, mondta, és kúszva igyekezett megközelíteni. A gyors mozdulatoktól az út porzott. Adaidán felcsúszott a ruha, a mappák jobban illettek hozzá. A cipősdobozok megteltek könnyel. Akkora vagyok, mint egy alma, mondta Adaida, összefüggök vele, megeszem. Sima volt a háta, már kivasalt, és összegyűrődött megint. Adaida a patak finomabbik oldalán úszott. A sötétben felöltözött, hosszú, izmos lábára harisnyát húzott, a testtartását szabályozta, ruhabemutatóra készült. A nyikorgó asztalra hajolt, hogy a kék és piros bojtokkal díszített cipzárat megfeszítse. Simai Ákos és még pár cinikus is megjelent. Betakarta, elrontotta, megfőzte, újra csinálta. Az ajtóban dülekedés támadt. A medvék Európa szépségei, a fejükre húzzák a ruhájukat. Lerakják amit hoznak ugyanazokat a kifejezéseket használják. Döngölik a fejezeteket, összegyúrják, egymás fejére teszik. Adaida felsózza az utat, úgy tesz, mint aki félelmetes. Ránehezedik a kilincsre, tenyerét Pál könnyű fejére teszi. Nem szabad, mondja. Meg akarom kérdezni, ki ez? Semmiféle meggyőződés. Összegyűlnek a hangra, mert szép. Benne van a király, akit felakasztottak. A távolban pedig magam vagyok. Én kezelem a liftet. A lépcsőfeljáró felett a poharak tele vannak igazolásokkal. Nem isznak bort a sötétzárkában. Ízt választok. A csontjaim kiperegnek. A lelke szép, kinyitja, nem találom unalmasnak. Elszámolok vele. Az utcát lövik. Hamisítják az anyakönyvi kivonatokat. Várom őket, megyek helyettük is. Sugárzó tekintettel telnek a percek. Az ellenség hallgatás után kecsesen kinyitja a kaput. (Már úgy érzem, hogy tanulmányozom őket, olyat teszek.) Valaki cimbalmon játszik. Csupa vér. Csavarmenetben táncolnak, az árulás szőtte össze őket. Mit kérdeznek azok, akik már közel vannak.
Megjelent: 2025-01-13 20:00:00
|
