VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Utóirat
Utóirat
Sötétedéskor egyre nagyobb az érdeklődés (Brüll ügyei iránt). Sötétben születnek a könyvek, meg az öreg arcok. A másik két balkezes, ferde sarkú. Repülőgép kattog a levegőben, most jött a háborúból. Nyomulnak előre, övezetekből áll a világ, retteg a bajsza, bátortalan hőhullámokat vet. Akkor maga egy szélhámos, mondja és rátapos. Történt egyszer a magas hegyekben. Akire a világ egyre inkább hagy kincseket. Kitört a hegy a tudományos világban. (Akadémia a csarnokban. Mikrofonnal, közben a tömeget brutálisan verik. Kenyérre lehet kenni. Szétkeni a levegőben őket. Annie a vastag lábú nők kongresszusán. Sírt amikor meglátta költői magasságból. A hegygerincen sírtak a felhők. A levegő ferdén fújt, előre rohantam. Üzenetet kapott, tanácskozik, mintha azok a napok valamit jelentenének. Pénz van, vérszomjas visszacsinálás, a hasi szervekkel összeköttetésben, pubertás gyerekek, hisznek a szerencsében. Halottat láttak. A konyha rendben, tenger színűre festik a szobát. Ezek szerint. Gyanakodva jött haza a partról. Ő volt az első akit. Megöltek pofozkodás közben. (Vagy felkoncolták.) Álmában párhuzamosan futott. (Mintha tényleg.) Láttam a felséges asszonyt amint kibújik a ruhájából, és vastag pamutszoknyába bújik. A zöldségkereskedő csigalassúsággal vetkőzött. Vastag kibicsaklott karja volt, Kiáltványt firkált a nyakára, és onnan tovább. Nevetnek és a gyengeségükre gondolnak. Azért csinálják, hogy dühösebb legyen. Megy ki a házból valahová. Most írta le, és felolvassák. A barázdabillegető szoknyája végighasadt, összecsavarja a lábát, a szárnyát, a kékesszürke begyét, és a vörösesbarna pofácskáját. A csavarok széthullnak. Gyűjtögetek, segítséget kérek, nevetségesen táncolok, mondja Brüll. Megszülettem, és vártam mostanáig. Csak milliméterről milliméterre ismeri azokat, akik a labirintusban dolgoznak. A barázdabillegető tanulmányutat tesz végkövetkeztetés szerint. Elesik, Brüll felemeli, a tükör előtt állnak, zöldek, mint a király, a szavak a Duna túlpartjára esnek, személyeskedő, hüppögő kövek. Elárasszák a Dunát, hazudozva menekülnek. Brüll az első vonalban küzd a palota előtt. Gránátokkal dobálódzik, a nap jórészét fedezékben tölti. Annie már karcsú, hosszú derekú, Brüll a barlangokat számolgatja. Annie a domborúságait mutatja, csak szégyelli őket, azt is tudja, hány százalékkal nagyobb a combja, meg a térde, mint a bokája. Közé száll, rettenetesen fél. Van egy kis aranyhalam, mondja Annie, rettegve nézi, megpróbálja elcsábítani. Imádkozni tanítja, csak az Örökkévaló nevét kellene megjegyezni, mondja. Rosszul tették. (Annyira szerették a munkásokat. Egy orvosi folyóiratban közölt üzleti agy.) (jár körül rója megüti hangot ad átússza a mormoló Dunát légköri szabálytalanságok visszatérés a vödörbe kerek szemű bámészkodók leakasztott ásó és kapa tetoválások Annien a szalmaszínű út, megkerüli, a hosszú tetoválás a farpofák közé esik.) A lábából folyik a vér, a hátával eltakarja a lábát, és csak évmilliók múlva fog lélegezni. Haragos földtani alakzat volt. Kaparja, botrányosan alacsony árfolyamon, kezdi elszállítani a földet, ás bosszúvággyal. Másrészt bocsánatot kérek, fogva tartják, mint egy csigát, a selyempapírban az ügyeivel foglalkoznak, letört vakolatdarab az orra, figyeljétek, figyeljünk, sárgadinnyével álmodik. Amit végkövetkeztetéseket próbál, az unokatestvérek stílusában, még mielőtt meghalna, a papírra vetni. Most azt kérdezgeti, hogy mikor fogják kivégezni. Senkit nem enged maga elé, mert a feje különböző anyagokból van összenőve. Csavarokkal rögzíti a megözvegyült gyerekek haját, orrát, fülét. Forró víz, tüzes kő, híg láva. Annyit voltak együtt, most egy kis húst eszik a gyerekekkel. Valakik aztán helyet foglalnak a repülőgépen. Fölmászik rá, arra gondol, hogy milyen egyszerű. Lobog, könyörög, kezét a repülőre teszi. Leesett a létráról, még látta, hogy eltörik, és széthullik, körbe-körbe szentségel, kinyit meg bezár. Lobog, mint az amerikai zászló. Panaszkodnak felfelé, eltörik a pohár, bili csörren, a köteleket összeköti, kapcsolatba hozza, próbálja elszakítani. Ülőhelyet bérel a sivatagban. Fekete bőrű asszonyok tejét szívja. A nagyfőnök kék lámpással világít. A repeszdarabokra figyel, elszárad, hetenként testi munkát végez. Annie ráült Brüllre, és a nyakát odakötözte a vállához. Hosszú kezével megszorította és most sugdolóznak. Azt kérdezi, hogy él-e még az, akit most kivégeztek? Öncsalással elcsábította, majd megmentette és megette. (Most elképzeli.) Elásta, összecsomagolta és húzogatta. Én vagyok az, mondja, aki megkülönbözteti magukat. Szeretetre méltó is vagyok, és nem fogom kifizetni azt a dolgot. Szereztem egyet, mondja, megvertem, és a szemébe mondtam. A piszoknak azon a részén túlvilági hangokat lát. Csikóhalakat hall. Gömbölyded lovacskák lyukasszák a jegyet. Oltsd el, és kanyarogj. A létrák megmondják neki a magukét. A legrosszabb esetben ellentmondanak. A szó szoros értelmében befekszik. Ezzel az ifjúval úgy bánik, hogy belenyúl a szájába. A hüvelykujja egy hatalmas, kerek torony. Sötétmintás szentek forognak a levegőben. Billen, esetleg leomlik. Köp, csavar, töm, kurkász. Botrányt akar. Brüll a szarvacskáival körbetapogat. Annie feszes ruhában ellentmond. Fogadalomtételként meséli el. Leporolja a rózsákat. Közelharc alakul ki közte és a téglák között. Betörik a feje, a szeme könnyes, sikongat. Szigorúan titkos helyeket keres. Annie tárgyszerűen verekszik, boxolni tanul. Hátra rúg, örül, fordítva írja alá a nyilatkozatot. Lábukat a lyukakba akasszák. Kesztyűt húznak, meg látcsövet. A felhőkarcolóban egy öregember lakik, olyan, mint egy átlátszó üveg. A vizsgálatok cukorbajt állapítanak meg. Felfelé úsznak a folyón. A fogukat csikorgatják, mondta Brüll. Annie Brüll szemébe nézett. Altestét Brüll arcához szorította, lefolyt a csípős, vegyszeres víz. Annie olvas, szóba kerül, hogy valakit karóba húznak. Ősi magyar kivégzési mód. Menekülnek szerelmet keltő mozdulatokkal. A sarkon véget ért, nem is működik, trükkös felvételeket készít. Vödrökkel és kavicsokkal vonulnak. Bizonyos áldozatokkal ellentétben. Az egész napos töprengés. Annie a hullámok között fuldokolva felhívja Brüll figyelmét. Bölcs asszony, kancsal, olyan a teste, mint a holdsugár. Ruháikat a füves síkságra terítették. Brüll az első emeletről ugorva rájuk vetette magát. Az ellenség házról házra jár, kitölti az ambuláns lapot. Fénnyé válik, a földi életet tanulmányozza. Éjjel-nappal suttognak, kendővel takarják el zsemleszínű leheletüket. Belovagolok a hegy kapujába. Rám dudálnak, mondja bugyborékolva, kialvatlan. Brüll nevető arccal forgatja a kést. Annie rálépett Brüllre, elcsúszott és vezényelt. Elfogta, kitakarította és újjáépítette. (Magasról le.) (Antisztalinista volt.) Valamikor régen, tengervíztől csillogva beültünk egy étterembe. Annie a forradásait mutogatja. Rohan a tömeg a fák és a falak között. Névjegyet cserélnek. Ordítva szalad, mint az árnyék. (Ordítva szalad az árnyék.) Kisember, méréseket végez, bizonyít és bizonygat, nehéz és kellemetlen ajándékokat oszt. Lóhalálban telik a pillanat. Az ember, aki ide-oda vagdalódzik. Az ember, aki megrajzolja a falombok zöld foltjait. Intellektuális, végeredményben alázatos, nem is tudom, micsoda, Annie felhúzza a szemöldökét. És a szoknyáját. Megoldást keres. Tapossák a Duna medrét. A Duna gőgös, olyan, mint egy kísértet. Sebzett madár repül a hidak felett.
Megjelent: 2024-11-18 20:00:00
|
