Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Három cigányok

 

 

 

 

Három cigányok

 

Egy kis lebujban laktak. Három cigány ember. Egyikük sem volt idősebb negyvennél. Egymásra voltak utalva. A templom egere gazdagabb volt náluk.

Jani! – szólt rá Janira Zoli. – Menj el a boltba!

Mindjárt.

Eleget neteztél már!

Jól van na!

Hozz egy kis csemegét is!

Jani fogta magát s ment. Közel volt a bolt. Addig Zoli és Ottó kitakarították a lakást.

Az elsőn laktak. A szomszédok ki nem állhatták őket. Nemcsak azért mert puszta cigányok voltak. A viselkedésükkel is baj volt. Legalábbis a lakók szerint. Sokat szemeteltek. De lopás vagy ilyesmi soha nem fordult elő náluk…

Zoli porszívózott. Ottó meg mosott. Hamarosan megjött Jani is.

No mit hoztál? – kérdezte Ottó.

Amit kellett. Még hoztam vaníliás karikát is.

Együnk! – mondta Zoli.

Jóízűen falatozni kezdtek. Éhesek voltak, mint a farkas. Reggeli után várták a postást. Aki a segélyüket hozta. Csak Jani dolgozott közülük. A másik kettő munka nélkül volt éppen. Jani kőműves volt. A másik kettő sokat kéregetett tőle. De Jani ha tehette adott nekik dohányt. Úgyis csak elitták. Aztán jött a postás. Meghozta Zoli és Ottó segélyét. De borravalót nem adtak.

Most majd egy kicsit felruházkodunk! – mondta Zoli.

Az ránk fér! – mondta Ottó.

Szegények és rongyosak voltak. Talán csak Jani nem. Ő adott magára. Neki már barátnője is volt… Sokat nem volt itthon. Szórakozott. A másik kettő irigyelte. Neki, a Janinak tulajdonképpen rendben volt az élete. Nem úgy, mint Zolinak és Ottónak. Ők kerülték a munkát. És akármit nem is tudtak elvégezni. Jani másnap is dolgozott.

Fáradtan tért haza a hétfői nap.

Ti is elmehetnétek dolgozni! – mondta Jani két barátjának.

Én beteg vagyok. Zoli meg el van a segéllyel. – mondta Ottó.

Ez nem kifogás! – mondta Jani.

Ne pattogj! Örülj, hogy rendben van az életed! – mondta Zoli.

Nagyon rendben van! Úgy élek, mint egy herceg… – mondta gúnyosan Jani.

Hozzánk képest úgy élsz! – mondta Zoli.

Majd tévézni mentek. Este hat óra felé egy rendőr kopogtat. Jani ahogy ajtót nyitott, még a szíve is megdobbant.

Mit akar?

Maguknál él Farkas Ottó?

Igen. Mit csinált?

Ellopott egy nőtől egy aranygyűrűt.

Mit loptam én el? – szólt közbe Ottó.

Egy aranygyűrűt! – mondta a rendőr.

Ez nem igaz!

A szemtanúk ezt mondják!

Ő nem lopott el semmit! – mondta Jani. Felkutathatja a lakásunkat, nem talál semmit.

A rendőrrel ott volt egy nő is.

Ottó! Gyere ide! – mondta Jani.

Ottó az ajtóhoz ment. A nő azonban azt mondta:

Nem! Ez nem az a cigány!

Biztos? – kérdezte a rendőr.

Biztos. Ezt az embert most látom először.

Jól van. Elhiszem. – mondta a rendőr.

Majd a nő a rendőrrel együtt lelépett. A három cigány kicsit berezelt.

Még hogy tolvaj vagyok! – mondta Ottó.

Nem tudom, miért tévesztettek össze egy másik cigánnyal…

Hát én se…

Na erre iszunk! – mondta Zoli.

Benne vagyok! – mondta Ottó.

Aztán este elmentek egy ivóba. Olyan részegre itták magukat, hogy alig álltak a lábukon. Ahogy mentek hazafelé, egy rendőr megállította őket. Ez a rendőr nem szerette a cigányokat.

Uraim! Maguk alig állnak a lábukon!

Na és? – kérdezte Zoli.

Megbüntethetném magukat, de most jókedvem van! Na, futólépésben haza!

Hallgattak a rendőrre.

Hazamentek aztán folytatták monoton, szerencsétlen életüket, egészen addig míg e földgolyó tekéjén éltek…

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-11-06 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.