Keresés a honlapon:

Dávid József (1960-2013): A Honfoglalás hiteles története

 

 

 

 

A Honfoglalás hiteles története

 

A hét vezér lovaik nyergében méltóságteljesen várakoztak a Vereckei-szoros bejárata előtt. Mögöttük a magyarok népe.

Lágy szellő simította porlepte arcukat, és a nyereg alatt puhított hús pont megfelelő állagúvá vált.

– Kopogjak? – kérdezte Ond.

– Még ne! – válaszolta Árpád. – Druszám, a Feszty még nem fejezte be a rólunk készülő körképet.
Vártak néhány percet, átérezve a pillanat történelmi nagyszerűségét. Majd Árpád fejbiccentésére Ond odalovagolt a hatalmas tölgyfa bejárathoz, leszállt a nyeregből, és buzogányával halkan bekopogott.

– A bejárati kapu hatalmas robajjal dőlt be.

Ond bűnbánóan fordult hátra:

– Bocsánat. Ez a szerep egy leszármazómra, Bot-ondra van osztva.

Árpád megértően bólintott:

– Oda se Buda.

A kopogásra egy álmos szemű őr feje jelent meg az őrtoronyban. Meglátván a sokaságot, unott arccal fordult hátra:

– A magyarok ante portas! – jelentette felettesének.

Kisvártatva megjelent az őrparancsnok, és rutinszerűen kezdte el hadarni a begyakorolt szöveget:
– Bécsben az orkánkabátok divatja rég lejárt, Gorenje hűtőgépet sem lehet már kapni, és az

Osztrák–Magyar Monarchia is felbomlott. Egyébként mit akartok?

Árpád előrelovagolt, és határozott hangon így szólt:

– Jelentsd főnöködnek, Szvatopluknak, hogy Árpád, a magyarok fejedelme akar vele beszélni. Van számára egy előnyös üzleti ajánlatom. Garantáltan nem ügynöki tevékenység.

Amíg az őrparancsnok elment felébreszteni fejedelmét, addig a vezérek lejátszottak néhány ultipartit. Minden partit Töhötöm nyert meg. Önérzetesen mondta ízes tájszólással:
– Nem Töhötöm mög, hogy ne én lögyek mindig az első.

Közben megérkezett Szvatopluk kíséretével.

A fejedelmek kicserélték egymással névjegykártyáikat. A tárgyalás bevezetéseként megvitatták a New York-i tőzsde aktuális eseményeit, meg Liptai Klaudia aktfotóit a Playboyban.

– Térjünk a tárgyra! – törte meg a társalgás folyamát Szvatopluk. – Mitek van eladó?

– Á, nem eladni jöttünk – válaszolt Árpád. – Egyszerű csereügylet. Mi adunk egy fehér lovat nektek, Overdose ivadéka, ti meg adtok egy marék földet és egy kulacs vizet. Szőrt szőrén. Azonos értékben, így még adót sem kell fizetni utána.

– És ez nektek miért jó? – látta át az ügylet lényegét Opbamat, Szvatopluk könyvelője.

– Egyszerű a dolog – felelt rá Tas, Árpád jogi tanácsadója. – Mi a környezetvédelem élharcosai vagyunk. Láthatjátok hátunkon a nyilainkat. A táltosunk bevizsgálja a marék földet és a kulacs vizet, hogy nincs-e benne valami szennyező anyag. Azután a vizsgálati eredmény birtokában leellenőrizzük, hogy a Kárpát-medence föld- és vízkészlete megfelel-e az ÁNTSZ előírásainak. Lényegében egy jószolgálati küldetés a részünkről. Szolgálunk és védünk. Mármint a környezetet.

– Nincs ebben valami átverés? – vakarta a fejét Szvatopluk.

– Nincs semmi átverés – nyugtatta meg Árpád. – Mi elvégezzük helyettetek, amit a jogszabályok nektek előírtak.

– Hát, jó – adta be a derekát a szláv fejedelem.

Együltő helyükben írásba foglalták a megállapodást, amit közjegyző hitelesített, majd ment mindenki vissza saját dolgára, mert kissé elhúzódott a tanácskozás.
Nagy volt az öröm a magyar táborban. Jófajta kumisz mellett tárgyalták meg a vezérek a nap eseményeit.
A hangulat már a tetőfokára hágott, amikor Tas széles mosollyal megjegyezte:
– Kíváncsi leszek, hogy mit szól majd Szvatopluk, amikor holnap meglátja magát a TV-ben, a Kész Átverés Show-ban.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-08-30 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.