VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Mohács idején
Mohács idején
Áhítatosan, középen, stílusirányzatok szerint. Seregek között. A könnyelműség bélyegét viselő idegen mesterek. Amikor odaér a naptár keresem a királyt, valamit várok tőle. Csak a holmiját látom, a hatalmas sereget, mely kimerül, ha megsimogatják. (Egyébként voltak. Lesznek.) Hol voltatok akkor, amikor a villámlás felszakította az ország testén az ütőeret: Lovak patája zeng hétköznapi ablakok nyílnak, bátor emberek, mindenféle vegyszerek keverednek a beszélgetésbe. (Között.) Cserebogár, sárga cserebogár, mondják, és félretesznek bizonyos kérdéscsoportokat. Szaggatott vonalban álltak, azt hittük, hogy nem hagynak magunkra minket a világmindenségben. (Magyarország a középkorban európai nagyhatalom volt.) Beteljesedett a jóslat, az őshimnuszok, egymásra néztek, meteor becsapódás. Nem volt senki aki hellyel kínálna, aki biztatna. A föld kérge pózba merevedett. Megvadultak a befőttes üvegek. Nők is voltak ott, lebegnek a harcmező felett. Akik tépkedték a ruhájukat, lehajoltak szükségletüket elvégezni. Már tartott a roham, és a katonák menekülést színleltek. A lőporszag átkelt a folyón. Kérdeztem és megtántorodtam. A hősök illendően biccentettek búcsúzóul. A király, II. Lajos, koronával a fején, a Csele patakban. Tehetetlenül. A vizsgálóbizottság azt állapította meg, hogy Magyarország végighúzta a kezét az ég vonalán derékszögben megfordítva. Arra gondolok, hogy képeket vettek elő. Kiskegyedet alacsonyabb lejtésű helyre hurcolni. Korán keltem, egész éjjel imádkoztam hosszú karral és vastag lábbal. A kardok éle, mint a vér. Nyüzsgő, szív alakú, Tatárszemű alakok a sziklafalból. A szúrós tekintetű dél. Délen az alföld peremén térkép. Csak úgy repkednek, összehajthatók, mint a zsebkendő. Sötét völgyekben szemüvegek villanásai. Egy mozdulat, mely nem is fontos, kacsacsőrű emlős születik. Radikálisok, sorsfordító események. A csörgősipkák engednek, butulnak, fokozódnak. (Csábítás. Agyban és szellemben. Bimbók között tanácskoznak emlékképekről.) Megpihennek Magyarország lombozatának árnyékában. Keménykalapban védték a (hazát) határt. Aranyhajszál és több hatalmas ellenség. Szétlőtték a törökök tornyait, oszlopfőit és kupoláit. Görbe halál történik ott, szembeszállunk a világ legerősebb hadseregével. (Zapolyai késik.) Nem akadt egyetlen arc, mely megremegett volna. Mert sírtak mind. Jöttek a mohácsi síkra kardban, aranyban, süvegben, feketében. Józsikám bácsi is ott volt, mondjuk mint polgártárs, vagy kisnemes, vagy jobbágy, aki evett Dózsa pirosra sült combjából. És mondjuk átírja a nevét, hogy megfejtsétek. Ilyen lehet a globális háború. Józsikám bácsiék tárgyalásokba kezdtek. Fenékig a földbe temetett kemény, táncos, hucul lovak. Örök virágok bontották ki szirmaikat a hősök testnedveitől. Mohács mezejét ropogtatni. A fű kemény, leesik, kiszúrja a sasok szemét. Forró augusztusi nap volt, (esetleg szeptemberi) akárcsak most, halálos UV sugarakat szórt a nap. Halálos fénysugarak botladoztak a katonák arcán. Szakrális értelme van a szent mezőnek, a szent fáknak, és madaraknak. Az utolsó szabad óránkban egy alak, aki ott ül a sziklaszirten. Napozik és imádkozik, és úgy képzeli, hogy így (ez). Legyenek áldottak a testrészek, melyek szétszóródtak. Osszátok szét, mondta Tomori, hogy a város szőlője ne legyen kellemetlen. Íze olyan legyen, mint a leányok ajka. Musttól édes, kicsattanó. És legyen musttól édes, mint az elveszett ország. Eljön majd az a nap, melynek leírására már a nyelvünk sem, a ropogós tánc sem, és a tárogató sem, ahogy hirtelen feltámad. (A nyelvünk még képtelen.) Most már a mező fái négyszáz évig teremnek mérges kígyót. Az a nap, melynek eljövetele a folytonos ágyúzás miatt késik. Félmeztelen kaland jelmezben. A hetedik kerületen belül egy meredek építésű, sokszög alakú, mindegyik kerek, és harminc-harminc katonát állítanak. Ajándékok és emléktárgyak és lepréselt virágok. Jó Tomori Pál elfogy és fügét eszik, és ágyúgolyókat visel elefántjaival csendesen. És ha elveszítjük csak hamu marad az elpusztított helyen. Hé törökök, miféle bátorsággal jöttetek ide? Dühös, amiért elvesztettük a csatát. Az erdő deszkazsindellyel fedett. A föld árka mély. Fél órával a tönkremenés után. Száz évvel azután már csak alázatos szolgája a palotának. (Ez csak úgy felszállt az emlékezetemben.) Kolostorból átalakított, mert az árok fölött is, a toronyban is, a levegőben, ahol drónok esznek csontot, és szaporodnak, és azt regélik, hogy feljött a csillag. (Emberek lógnak, himbálódznak azon a fán. (…). A török megállapít. A török histo(é)rikailag nincs is, kibújik, eszi a földkupacokat és szüzekkel meztelenkedik. A hajdani harcok helyén korom, vígság. Mozog, mint a giliszta. (Gályarabok őszintén.) Kényelmes feladat, amikor az ellenség bevonul a várba. Tépik őket Hunyadi ujjai. Szeress bele egy török nőbe, ha jól emlékszem egy özvegybe, szintkülönbség nélkül, a török meg másszon a sivatagban. A hetedik kerületben mindenki felfegyverkezve készen, mindenki a falakon szorgoskodik. A lény szemében tiszta hő, és agresszívság. A beton szilárdsága még megmaradt, a kapkodásban is van még lehetőség. Egyébként mintha sokan járkálnának ki-be. (Kegyeskednek körüljárni.) Szokásos zúzódások díszítik az arcot. Átfogó körvonalakkal ír. Tévedést közölnek a kanyargó muszlim betűk. (Vagy örök igazságot.) És jött szegény II. Lajos király pónilovon, falovon, hintalovon, söprűnyélen, kukoricakórón. (Ez egy olyan írásos anyag, amely tudja.) A könyvet odaadják, és aztán szakadatlanul őrzik. Görgőkkel és ráccsal, ennek eredményeként felvetődik a kérdés, (hogy) a magánhangzók élőlények-e? (Gyi lovam, gyi betyár) Az ember agyában megmozdulnak a bogarak. Az apró szárnyak hajtják a vizet, belevágnak fáradtsággal. A földtől tanul, de közben odaragad a dühös, zsíros mennyezethez. Felviszi a hangját, olvas. A halember még ifjú, és sovány. Gépesített emberek, férfiak és nők meztelenkednek. Óvatosak mint a kalász, nyughatatlan, lábujjhegyen lép, esetleg letér és a hátára fordul, magánhangzókat alkot, alkotása olyan, mint a sikoly. Soványak, a tevékenységük izgatott, próbálják a jelzést és a jelszavakat. Futnak egymást felöklelni délután háromkor, meg négykor, meg ötkor. Sorvasztó vágyak, rózsák, kanyargó rózsaszirmok megfigyelhetők. (A rózsa ebben az esetben érdektelen.) Megpróbálnak kimenekülni a sarokból. Impozánsak és rettenthetetlenek, legalábbis így ábrázolják őket. A gyengébb vergődik a tusában. (Egy katonalány a tank elé kúszik az üvegszilánkok közé.) Már várják halott karját és combját. Józsika néni elkezdi mondani a magáét, ücsörög, jön át az úton. Rózsaszirmok hullnak és robbannak. Elkeserítő küzdelemben kell meghalniuk. Józsikám néni Józsikám bácsi nyakában ül, párnán, háttal, keresztes hadjáratra gyűlnek, így háborúznak. A mozdulatokat, erőttel a kezében, mozdulatok, módosítják. Józsikám néni nem tudja megjegyezni a koordinátákat, talán ez a közös vonás bennük. Zapolyai János viszi a bőröndöket, a korornáján elszáradt virág. Abban a világban kell meghalniuk, ahol tántorognak, és a toronyban kavarog a füst. Csak úgy tudok élni, ha elfogadom, hogy a halálomat akarják, gondolja Józsikám bácsi. (A kamera felvételt készít.) Kettő a szavába vág. A harmadik torzít, almát kér, aztán megcirógat. Sohasem magyaráz, csak hajtogatja az oldalakat. Más területeken, a ponyvák ráncai között, és ahol autók kipuffogói öklendeznek. Olyan szervezethez kapcsolódik, azt hallgatja, hogy nem csak ellenségek vannak, illetve csak ellenségek vannak, hogy a látóhatárt eltakarják a turbános fejek. A lovak trappolása távoli csilingelés, mint amikor ciripelnek a tücskök. Az utcán mindenféle szélhámosok állták el a járókelők útját. Lélegzettel fordul azok felé, akiknek igaza van. Tréfás dalocskák, gazdag, véres szobrok. Előző életről hírt közlő kísértetek. Egy alig húsz perces séta, és az adóvevő máris alkalmatlan. Arra készülnek, hogy felelősségre vonják azt, aki képes segíteni. (Ravasz.) Még dolgozni sem kell, csak hegedülni. (Beethoven D-dúr hegedűverseny.) A labirintusban gurgulázik a sötétség, megfordulnak a lányok, most a fenekük van elől, a homlokuk hátul. Ezek a lányok rajzolják a legerősebb betűt, meg a férfit. Alaposan megmondják a magukét a tölgyfából faragott férfiaknak. Reumás férfiak ordítoznak. (A lehetőség rejtett.) Azóta is füttyös alakzatokkal történik az ének.
Megjelent: 2024-08-02 20:00:00
|
