VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Egyébként
Egyébként
Áhítatosan, középen, stílusirányzatok szerint. (Egyébként tud.) (Kegyeskednek körüljárni.) Szokásos zúzódások díszítik az arcot. Átfogó körvonalakkal ír. Ez egy olyan írásos anyag, amely tudja. A könyvet odaadják, és aztán szakadatlanul őrzi. Görgőkkel és ráccsal, ennek eredményeként felvetődik a kérdés, (hogy) a magánhangzók élőlények-e? Az ember agyában megmozdulnak a bogarak. Az apró szárnyak hajtják a vizet Belevágnak fáradtsággal. A földtől tanul, de közben odaragad a dühös, zsíros mennyezethez. Felviszi a hangját, olvas. A halember még ifjú, és sovány. Gépesített emberek, férfiak és nők meztelenkednek. Soványak, a tevékenységük izgatott. Sorvasztó vágyak, rózsák, kanyargó rózsaszirmok megfigyelhetők. (A rózsa ebben az esetben érdektelen.) Megpróbálnak kimenekülni a sarokból Impozánsak és rettenthetetlenek, legalábbis így ábrázolják őket. (Egy katonalány a tank elé kúszik az üvegszilánkok közé.) Már várják halott karját és combját. Józsika néni elkezdi mondani a magáét, ücsörög, jön át az úton. Rózsaszirmok hullnak és robbannak. Elkeserítő küzdelemben kell meghalniuk. Józsikám néni Józsikám bácsi nyakában ül, így háborúznak. Józsikám néni nem tudja megjegyezni a koordinátákat, talán ez a közös vonás bennük. Abban a világban kell meghalniuk, ahol tántorognak, és a toronyban kavarog a füst. Csak úgy tudok élni, ha elfogadom, hogy a halálomat akarják, gondolja Józsikám bácsi. (A kamera felvételt készített.) Kettő a szavába vág. A harmadik torzít, almát kér, aztán megcirógat. Sohasem magyaráz, csak hajtogatja az oldalakat. Más területeken, a ponyvák ráncai között, és autók kipufogói öklendeznek. Olyan szervezethez kapcsolódik, azt hallgatja, hogy nem csak ellenségek vannak. A lovak trappolása távoli csilingelés, mint amikor ciripelnek a tücskök. Az utcán mindenféle szélhámosok állták el a járókelők útját. Lélegzettel fordul azok felé, akiknek igaza van. Tréfás dalocskák, gazdag, véres szobrok. Előző életről hírt közlő kísértetek. Egy alig húsz perces séta, és az adóvevő máris alkalmatlan. Arra készülnek, hogy felelősségre vonják azt, aki képes segíteni. (Ravasz.) Még dolgozni sem kell, csak hegedülni. (Beethoven d-dúr hegedűverseny.) A labirintusban gurgulázik a sötétség, megfordulnak a lányok, most a fenekük van elől, a homlokuk hátul. Ezek a lányok rajzolják a legerősebb betűt, meg férfit. Alaposan megmondják a magukét a tölgyfából faragott férfiaknak. Reumás férfiak ordítoznak. (A lehetőség rejtett.). Túl sok és túl nagy. Energiaszimbólum. A közreműködők bizalmatlanul nézik. A nyaka alá szorítja, szereti, a nevét viseli. (Az eredeti csillag.) Megszenteli az idő által megalkotott lyukacsos bőrt és csontot. Az őserdő változatos, kopog és zeng, szép zenére gondterhelten táncol, kézzel-lábbal közömbösen, (Angolul és németül.) (Európa arca.) Közömbösen kalapálják a pályatestet. Beleesett, nézik, elragadja őket a víz. Névtelenek, lövöldöznek a(…). A legrégebbiek ismerik a címert. A jelöltek kézügyességi, kombinatív képességeit. A címer ünnepélyes, tanácskozik, lobog. Együtt írnak őszintén. Mozdulatokkal isznak, esznek, egyébként a mozdulatoknak nincs gyakorlati jelentőségük. Ünnepeket szokott így magához vonzani az ember. Különös gonddal nevelték megbilincselve. Az őserdők szent pulykái, szent madarai egymásnak adják a kilincset. Benn a házban aztán rámásznak a hasára, és azt mondják, egyikük se volt ott. Örökzöld sasok és arany mágnesek. Ezekben a lányokban lapul az élet. Közlekednek, a csípőjükre tapasztják az emlőjüket, tágas méhük olyan, mint az otthon. A tempó: végig alázni, nem ütni, csak hallgatni. Lenyisszantani a fejet. Ennek következtében ugat a kutya óriási hangon. Tanácsolom neki, legyen egyiptomi fáraó, mondom. Ezek már fújják a mohával kevert dallamot. Estére beleunnak, semmit sem vesznek át. Szétterül trombitával és karddal. Csillagtalan őszi éjszakákon megismétlésre vár a kultúrteremben. A szőnyeg gurul, köszöntik az ajkára boruló vörös füttyöt. Fütyül lefelé a lépcsőn a szamárnyúzó. Sietnek, megölnek annyi embert, látni akarják, hogy ég. Hason csúszva emelkedik a talaj. Azt is tudni kell, hogy a művészet már látszik, formáját tekintve mély és zaklatott. (Kezem üregében fegyver, összehajtogatott papírlap, széthajtogatom.) Az égbolt erősen önző és az igazság banális. Tavaszi rácsok az égbolton. Igen, az emberek a vödörből bújnak elő. A sziklák mögött ugató szürke patkányok. Elhelyezkednek a harci kutyák, nagy a képzelőerő. Megismétlik azt, ami gyönyörködtet. Kerekek beszélnek a világ fővárosaiban. A kerekek nyikorgása kísérteties. Csilingelő harci kocsik a piramis járataiban. Azt írod, hogy valószínűleg. Forgótáras singer varrógépekbe szerelik a gyújtószerkezetet. Én azt mondom, hogy. Központosított ókori harci villamosok. A varrógép alkalomadtán rövid beszédet mond. Boldog óhaj az elérhetetlen után. Mobiltelefonok keringenek a világűrben, írod, oldjam meg a szorgalmi feladatokat, fúrjak lyukat a falba, ágaskodjak és jósoljak, mintha én lennék az. Ha igaz a zúgás, még kitör a forradalom. (A megjegyzés torz anagrammát tartalmaz.) A központi idegrendszer az alacsonyabb rendű fejleményektől a magasabb rendűek felé. Az ünnepi jókívánságok késnek a lépcsőházban. Józsikám néni átlendül a korláton, ő az úr a gangom, repül, bemutatkozik a szakmabelieknek. (Szobafogságra ítélik szigorúan.) A nagy medve fiai fogják legyilkolni őket. A földre vetették magukat, és némi lelkiismeret-furdalással szétverték a fejüket. A repülőgép szárnyai olyanok, mint a gázturbinák. Ez az, amikor katasztrófa keletkezik a mágnesekben. Alkonyat, amikor hátulról hasít a halálos fény. Arra az oszlopra gondolsz, melyet idegen űrhajósok hagytak itt? Egész délután kísérleteztek, hogy az oszlopok hogyan kúsznak felfelé a dombon. Rögzített sorok, két-három név, keszekusza országutak. Elolvashatjuk a gázhengerekben kavargó ítéletet. Ez a nagymedve helye az iskolában, az iskolapadban, előtte a fény. Szép termetű tanítónénik gyengéd kezei nyúlnak a hattyú nyakához. Drogosok kémlelik az utcát, a gyeplőt átdobják a ló hátára, akár nyert, akár nem, megbűnhődik. Magukra vonják a figyelmedet a komédiások, egyébként a kezüket vígan zsebre vágják. (Kutyák macskákkal szeretkeznek.) Hó hullik romantikus talajra. Szél feszül a völgyben, távolodik, fészkelődik. Homlokára bocsátja szépen szálingózó haját. Villámok harapják a lányok szőkeségét. Szárnyai vannak, kék zöld tollak, kedvesen szállj mint a tollpihe, hintázz, hogy megjegyezzenek. Párás folyami köd, és kiszáradt bozót. Gyenge, átölelik, hogy boldoguljon a ködben. Csupa vér vagy, más tájakra hívlak a derekad könnyű hullámaiért. A fák felett fülemüle ének és vándormadár. A hídkorláton dankasirály kattog, billeg kicsit, mocorog a levegőben. Azt olvastam, hogy meg kell tanítani az embereket menekülni. Az egyik lába hosszabb mint a másik, hosszú és tökéletlen a csend. Felajánlom neked emlékezetül. Azoknak, akik az úton járnak, figyelembe véve a rövid, súlyos veszteséggel járó utat. A fosztogató egyenletesen ringatja mindkét térdét, bálványnak öltözött. Gyakran billeg a föld a megszállóktól. Az öreg gramofon zsiványkodik, arcát arcom elé löki. Csak a madarak képesek mégiscsak majdnem meghalni. Egyébként hogyan tudd a kezed a felhők felett összecsapni? Tudd a körmöddel kipiszkálni a bőröd alól? Józsikám néni tehetséges énekművész. Délután öt órakor befejeződik az előadás. A karnagy terjeng a tükörben. Kopogtat a pálcájával. Nyáron a madár halra éhes, színesen villog. Aztán hirtelen ember, szerető szerszám. Indulás előtt még belélegzik, kétszáz méter az élet. Elalszik, korábban Madridban élt, még korábban Pesten, bajszos tankok dünnyögtek a túlsó part felől. A szelet az emberek statisztikai adattal jellemzik. (Háborúra való felkészülés.) A génekben van a határ. (Általuk javasolt költészet és rongyos ruha.) A nyár gyilkos tüze. Meg kell állítani a csörlőt és a köteleket. Akadályozzuk meg a csillagokat. Húzzák a felborult kocsit. Repülni tanultok a labirintusban. Józsikám néni elképzeli a tisztaságtól a szentségig húzódó utat. Mentegetőzik, rosszul van, kiált. Befalazták. (Középkori kivégzési mód.) Kalimpálnak, hullik a város. A tömeg kattogó hangon zeng, ezek lövöldöznek. A tekintetében látom a megjegyzéseit, várom a szöveg belsejében, fáradhatatlanul. (Tehetséges emberek gyalogolnak.) Kérés nélkül leülnek és szipognak. Egyébként a katonalányok virágot szednek. EgyébkéntFelfelé kapaszkodnak a kavicsos úton.
Megjelent: 2024-07-19 20:00:00
|
