Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Lajos a rendelőben ír

 

 

 

 

Lajos a rendelőben ír

 

Lajos az orvosi rendelő előtt várakozott. Már vagy egy órája. Mellette egy nő ült. Ő is ide várt. Lajos novellista volt. Olyan sokáig várakozott, hogy elővett egy füzetet és tollat. Elkezdett írni. A nő meglepődött.

Maga mit ír?

Író vagyok.

Tényleg?

Aha.

Miket ír?

Leginkább novellákat. De olyan sokat kell várni, hogy már nem bírom ki írás nélkül…

A nő mosolygott.

Azt hiszem, először engem hívnak be.

Igen, gondolom. – de közben írt.

És most mit ír? Megkérdezhetem?

Azt, hogy fáj a hasam.

A nő megint mosolygott.

Maga jó fej.

Maga is szimpatikus nekem… Magának mi a foglalkozása?

Kozmetikus vagyok.

És magának mi a baja?

Nekem is a gyomrom fáj…

Rossz dolog ez. – mondta Lajos.

S egyre csak írt. A nő meg nagyokat sóhajtott. Lajos persze olyan könnyedén nem tudott ebben a helyzetben írni… Sokat hagyott szünetet két mondat között. Rágódott a novellán.

Magának van gyermeke? – kérdezte a nő.

Nincs. Feleségem se. Agglegény vagyok. Jó nekem így… És maga férjezett?

Igen. Két kisgyerekem van.

Jó magának. Én is szerettem volna családot. De nem jött nekem a szerelem össze…

Hát igazán sajnálom.

Legyen akkor maga boldog párkapcsolatban élő.

Igazán köszönöm…

Majd behívták a nőt. Lajos magára maradt. Az írás egyre jobban ment. Csak azt bánta, hogy itt nem lehetett rágyújtani… Otthon, alkotás közben mindig rágyújt… Majd tíz perc múlva kijött a nő. Mosolyogva. Az író következett… Letette a füzetet és a tollat s bement. Az orvos nem nagy bajt állapított meg. Egy receptet felírt. Majd elköszönt Lajos.

Meglepődött, hogy a nő megvárta…

Hát maga?

Úgy gondoltam, megvárom.

Csak nem beleolvasott az írásomba?

De igen. Tetszett.

Tényleg?

Aha.

Hát mégiscsak író vagyok. – mondta Lajos. – Csak azt nem tudom, hogyan fejezzem be…

Vidáman…

Lajos mosolygott.

Jó. Elvégre nincs nagy bajom.

Nekem se.

Az a lényeg. Gyerünk! Maga busszal utazik?

Igen.

Gyerünk, mert lekéssük… – mondta Lajos.

Igen. – s elhagyták az intézményt.

A buszmegállóhoz érve már igen elfáradtak. Elég sokan voltak. Leültek. Lajos újra elővette a füzetet s a tollat. A kis karcolatot befejezte. Majd végül odaadta a nőnek, hogy végig elolvassa… Az elolvasta.

Maga remek író. Ez tényleg szuper kisnovella.

Karcolat.

Mindegy.

Majd megjött a tizennégyes. Felszálltak az emberek s köztük ők ketten is. Jót beszélgettek egymással.

Legközelebb jobban vigyázunk a gyomrunkra! – mondta az író.

Igen. – mondta mosolyogva a nő.

Nem eszünk annyi édességet.

Az biztos. – mondta a nő.

S a nőnek hamarabb kellett leszállnia. Búcsúzott.

Isten önnel! – mondta.

Önnel is. – mondta Lajos.

A nő leszállt a buszról. Lajos meg azon töprengett, hogy ezt, amit most írt, kiadja e egyáltalán a kezéből vagy ne… Hiszen mégis csak idegen helyen írta. Talán még dolgozni kell rajta… S egy gyengébb lap már eszébe is jutott. Kényelmesen ülte végig az időt egészen a leszálló megállóig….

 

 

  
  

Megjelent: 2024-06-23 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.