Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Gábor különleges napja...

 

 

 

 

Gábor különleges napja…

 

Este hat felé járt. Gábor készülődött a misére. Jó barátja volt a papnak. Máriával, az anyjával élt együtt. A mise hétkor kezdődött. Gábor szombaton mindig elment a misére. Nagyon szerette. A pap beszédje magáért beszélt. Gábor vallásos volt. De szerette a művészeteket is, az irodalmat. A szép verseket. A történelmet is. Gyűlölte Hitlert. A zsidóságot szerette. Jézust meg még jobban. József Atya nagyon szerette a szakmáját. Gábor vízvezeték szerelő volt. Jól keresett, nem panaszkodhatott. Ám az anyjával élt együtt. Önálló életre nem futotta. Valamiből ennie is kell az embernek. Meg ha volna – egy lakást fenntartani. Gábor harmincöt éves volt. Szerelme még nem volt, pedig alaposan benne volt a korban. Készült a misére. Fél hétkor elbúcsúzott az anyjától.

Nemsoká jövök! – mondta.

Vigyázz az autókra! – mondta Mária.

Gabi aztán máris az utcán termett. Közel volt a templom, kétszáz méterre… Mikor megérkezett, az emberek már sürögtek forogtak, mint a hangyák… Majd mindenki beült. József Atya elkezdte a beszédet… Az öregasszonyok nagyon figyeltek. Gabi is. József Atya Jézus példabeszédjeit hozta szóba.

Mikor fél óra eltelt s a misének vége lett, Gabi odament a paphoz.

Mi újság Gábor? – kérdezte a pap.

Csak szeretnék egy kicsit beszélgetni Önnel!

Nyugodtan. Menjünk a szobámba.

Mindketten helyet foglaltak.

Hogy van anyád? – kérdezte József

Megvan. Gyógyszert szed. Már öreg. A vérnyomása rendetlenkedik.

És te?

Jól vagyok.

Az a lényeg.

És maga?

Hát… Voltam már jobban is.

Nocsak!

A szívem nekem is rendetlenkedik. Én is gyógyszerre szorulok.

Sajnálom.

De sokat imádkozom Jézushoz…

Én is szoktam. Hiszen én sem vagyok makkegészséges…

A pap nagyot sóhajtott.

Beteg nép a magyar. – mondta aztán. – Ezek az öregasszonyok is, akik itt megjelennek, mind valamiféle betegséggel harcolnak…

Szomorú.

Igen. Pedig nagyon vallásosak. És szeretnek engem.

Na, majd csak lenéz ránk a Jóisten. – mondta Gabi.

Az nem ártana. – mondta a pap is már dühösen.

No. Én azt hiszem megyek haza. Az anyám már vár.

Menj csak! Isten legyen veletek!

Gabi elbúcsúzott. Még úgy gondolta beugrik egy sörre a kocsmában. A házuk előtt volt nem sokkal. Nem sokan voltak bent. Gabi egy pohár hideg sört kért. A pincér kiszolgálta. Aztán azt látja, hogy egy kövér magas ember beleköt egy nála egy fejjel alacsonyabb, békés természetű emberbe. Gabi rögvest közbelépett.

Hagyd békén azt az embert!

Ököllel a férfi be akart vágni Gabinak, de az megelőzte egy jobbegyenessel úgy hogy hanyatt vágódott. A pincér hívni akarta a rendőröket. Gabi azt mondta:

Ne zavarjuk most őket!

A pincér letette a telefont. A férfi meg feltápászkodott s elhagyta az ivót csendesen. A megsértett férfi azt mondta:

Köszönöm!

Nincs mit!

S Gabi is lelépett s ment egyenest haza. Otthon anyja éppen vasalt.

No milyen volt a mise?

Jó. – mondta röviden és határozottan Gabi.

Majd a szobájába vonult. S elgondolkodott azon, hogy ez a nap miért úgy történt, ahogy történt? Látott benne valami titkot… Misén volt, beszélgetett a pappal s megvédett egy embert… Van valami összefüggés. Mindenesetre fogta a tollat s a füzetet s felírta a nap eseményeit.

Majd nevetve aludt el…

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-05-26 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.