Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


M. Szlávik Tünde: Ha meggörbül a világ gyémánttengelye

 

 

 

 

Ha meggörbül a világ gyémánttengelye

 

Általában a realitások talaján állok, de ha meggörbül a világ gyémánttengelye*, akkor nagyon vad vágyaim tudnak lenni. Nem árulom el mindet, bizonyára nem értek rá reggelig. Legyen mondjuk három, ha már kívánság.

Gyerekkoromban azért akartam milliomos lenni, mert egy medvét szerettem volna. Busafejű, bumfordi mackót, mint az 1980-as moszkvai olimpia kabalafigurája, csak nem rajzoltat, hanem igazit. Persze nem sárga fogú, bűzös leheletű, csimbókos bundájú jószágot, hanem olyat, amelyik pihipuha szőrű és mézillatú a szája. Aki ölel, de nem marcangol. Ó, centire láttam magam előtt, hol lehetne a szőrében a forgó. Bizonyára azért nem lettem soha milliomos, mert az  a medve nem született még a földre, akit én elkívántam volna magamnak.

De egyszer valóban találkoztam álmaim medvéjével! A kijevi állatkert egyik parányi ketrecében ült, s rizses pépet nyalogatott a rácsról. Különleges állat volt: albínó barnamedve. Tehát olyan kerek feje volt, mint Misa mackónak, de a szőre piszkosfehér, mint egy curmos jegesmedvének. Óriási volt és gyönyörű! Ma is látom magam előtt, ha behunyom a szemem, s rá gondolok, de már beérem a szemhéjam mögött tartózkodásával, nem osztanám meg vele a kanapét. Hamar feltét lennék neki az egykori rizsre...

Sokáig álmodoztam arról, hogy ha nyerek a lottón, felülök a repülőre, s irány egy lakatlan sziget, ahol csak négylábú birkák vannak, és embert csak akkor látok, ha én is akarom... De eltűnésem előtt felpattanok egy helikopterre, s csak körözök és körözök és körözök... Zúgatom a gépet, hergelem a népet.  Nos, ez a vágyam is módosult az eltelt évek során: ma már nem köpködnék lefelé a helikopterről.

Az utolsó feltárt titkom a legszolidabb. Nem azzal kezdődik, hogy ha milliomos lennék, hanem így: ha lenne egy fölösleges szobám... Szóval, ha lenne egy fölösleges szobám, szeptembertől telehordanám szebbnél szebb falevelekkel. Ne kérdezd az okát. Egyszerűen szeretném, ha minél több lenne körülöttem a bíbor, a sárga, a narancs, a meleg barna, a zöld színéhez makacsul ragaszkodó levelekből. Élvezem, hogy még van bennük némi élet, s bőrszerű, síkos, hideg felszínük átveszi a kezem melegét.

Évtizedek óta gyűjtöm, préselem az őszi faleveleket, de aztán semmit nem tudok kezdeni a porszáraz, kifakult, széttöredezett darabokkal. Tudom, így kapnék belőlük egy szobányit, de lenne egy rövid időszak, amíg bevackolhatnám magam a platán, nyír, nyár, éger, akác, vadszőlő (s valahány név a füvészkönyvben) levelei alá, mint egy süni, és elmélkedhetnék a világ dolgairól, meg hogy milyen sületlenségeket is tud jódolgában kitalálni az ember.

 

*József Attila

 

 

  
  

Megjelent: 2024-04-10 20:00:00

 

M. Szlávik Tünde (Nyíregyháza, 1967.) tanár, szerkesztő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.