Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: A dühös Viktor

 

 

 

 

A dühös Viktor

 

Este. Hármasban a család. Viktor épp beszélgetett feleségével, Nikolettel. Géza meg a kisautókkal játszott. 

– Nem tudom, meddig bírom ezzel a segéllyel! 

– Amíg engem látsz, nincsenek anyagi gondjaid!  

– Köszönöm, de magamnak is keresni kéne a kenyeret!

Nikolett búsan hallgatott. Majd kiment a konyhába rágyújtani. Viktor csak a felesége miatt nézett tévét, egyébként ki nem állhatta. Jobban szeretett olvasni. De már ő sem bírt a vérével. Volt persze egy kis pénze. Addig forgott a fotelben, míg végül lement a sarki ivóba. 

– Hová mégy? – kérdezte Nikolett.

– Mindjárt jövök! – mondta Viktor. – Csak megiszok egy kisfröccsöt. 

Az ivóban ott volt Endre és Miklós is. Ők már teljesen ittasak voltak. 

– Sziasztok! – üdvözölte őket Viktor.

– Mi van veled? – kérdezte Endre.

– Nem vagyok éppen milliomos.

– Ezt most miért mondod?

– Fogytán a segélyem. Jó hogy egy kisfröccsöt fizetni tudok. 

Miklós a fejét rázta. Majd a pincér hozta neki. Mindig ezt szokta inni. Hideg volt, igazán jólesett neki. Miklós taxis volt, ő sem volt éppenséggel milliomos ember. 

– Elegem van már nagyon a világból! – mondta. 

– Kinek nem? – kérdezte Endre. 

– A gyerekem rosszul tanul. A feleségem szerint meg már enni sem adok neki, hanem csak gubbasztok. A nejem sem különb. Csak a gond… Jó lenne nélkülük. – így Miklós. 

– Légy jóban a családoddal, mert még utcára kerülsz… – mondta Viktor. 

Endre aztán egy váratlan pillanatban elszédült s a földre rogyott. 

– Hívom a mentőket! – mondta a pincér. 

Azok megjöttek s újraélesztést kellett végrehajtaniuk. A két barát nagyon aggódott. Meg se mertek mukkanni. A mentők elvitték. Viktor sajnálta barátját. Majd Miklóstól elbúcsúzott.

Fáradt volt már, mikor hazaért. Elmesélte nejének, hogy mi történt a kocsmában. Géza és Nikolett tévézni kezdtek. Viktor a barátjával történtek annyira megviselték, hogy vérnyomása is megemelkedett. Tiszta ideg lett… Átment a nagyszobába lepihenni. Mikor felkelt s átment a tévés szobába s azok még mindig a híreket nézték, Viktor mérgében felkapott egy könyvet s bele akarta hajítani a tévébe, de felesége közbe rohant, hogy csak őt találta el. 

– Te megőrültél?

Viktor magánkívületi állapotba került. Remegett a keze. 

– Csak felbosszant a tévé.

– Össze akartad törni! – mondta dühösen Nikolett.

Géza is le volt döbbenve, nem tudta, mi történik itt… 

– Mi van apuval? – kérdezte az anyját.

– Semmi. Te most menj a szobádba.

Viktor kiment a konyhába rágyújtani. Nikolett is ugyanezt tette. 

– Ennyire megviselt ez a dolog? – Hát hogyne. Endre az egyik legjobb barátom. 

– Kívánok neki gyógyulást. 

– Én is. Ha egyáltalán életben marad. 

Nikolett hallgatott. Viktor elnyomta a csikket s azt mondta:

– Most lefekszem. 

– Jó. Pihenésre van szükséged. 

– Igen. Gézának meg mondd meg, hogy semmi bajom. 

– Jól van. – mondta mosolyogva a neje. 

Másnap reggel Nikolett dolgozni ment. Géza meg az iskolába. Viktor helyreállt idegileg. Reggeli tíz órakor sétálni ment. S összefutott Imrével, Endre fiával. 

– Szia! Hát te?

– A kórházból jövök! – mondta Imre.

– Jobban van Endre?

– Igen. Pár nap múlva szabadul. 

– Na, ennek örülök. 

Majd elköszöntek.

Vígan ment haza Viktor. Egyedül volt. Kicsit átgondolta életét. S elhatározta, ha mást nem is, majd segédmunkás lesz… A kenyérkereset a lényeg ebben a mai világban…

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-11-18 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.