Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Juli néni délután csak olvas

 

 

 

 

Juli néni délután csak olvas

 

Juli nénit olvasás közben nem lehetett megzavarni. A délután az olvasásé volt. Kótyagos öregasszony volt. Az orosz irodalmat szerette. Valaha maga is kommunista volt. Élt felnőtt fejjel a második világháborúban. Szörnyű időket is átélt sajnos. Talán ezért ilyen házsártos. Nyolcvankét éves volt. Fiával élt együtt. Miklós kénytelen volt az öreg bogarait eltűrni és lenyelni. Majd hirtelen a nagy idillben kopogtatnak. 

A szomszéd volt az. Miklós ajtót nyitott. 

– Juli nénit keresem! – szólt Tünde. 

– Most éppen olvas. 

– Azért csak ide tud jönni, nem?

– Megkérdezem. 

Otthagyta az ajtóban álló Tündét s Juli nénit arra kérte:

– Keres a szomszéd! 

Juli néni letette a könyvet s az ajtó elé állt görcsösen. 

– A kerékpár tárolóban valaki a bicikliket rongálja! 

– A kezeit egye meg a fene! – fakadt ki Juli néni. 

– Majd szólok, ha az enyémet is megrongálják! – s azzal távozott feldúltan. 

Juli néni visszaült olvasni, de gondolatai már nem itt jártak… Miklós egyre idegesebb lett. 

– Anya! Te csak olvasol? Nem is érdekel, hogy ki rongálja a bérház biciklijeit? 

Juli néni letette a könyvet. 

– De érdekel. – mondta aztán. 

– Nem unod még az olvasást?

Juli nagyot sóhajtott. 

– Mit tegyek az ilyen csirkefogók ellen? – kérdezte aztán. 

– Nem tudom. De engem nyugtalanít…

– Hidd el, engem is… 

Aztán beesteledett. Juli néni bevette az altatóját s az ágyban oldalnak fordult. Miklós még a tévét nézte rá egy fél óráig. Majd lefeküdt ő is. Másnap Miklós megy a boltba, hogy bevásároljon s azt látja, hogy a biciklije gumija ki van szúrva. 

– A nemjóját! – gondolta magában. 

S bevásárolt, szívében tele a gyűlöletes indulattal. Mikor hazaért, Juli néni éppen vasalt. Elmondta Miklós neki a történteket. 

– A nénikéjét neki! – mondta Juli néni. 

– Azt! 

– Vajon ki lehet ez a gazember? – kérdezte Miklós.

– Nem tudom. 

S befejezte a vasalást. Teát főzött. Az mindig megnyugtatta az idegeit. Miklós ki nem állhatta ezt a teát. Majd jött a délután. Juli néni ismét olvasott. De Miklósnak valami nem fért a fejébe. S megint kopogtatott Tünde. Miklós ajtót nyitott, de már Juli néni is felállt a székből. 

– Képzeljétek, az én biciklimet is kiszúrták! – mondta. 

– Hát az enyémet is! – mondta Miklós. 

– Ez nem igaz! Rendőröket kéne hívni! 

– Hát igen! 

– Isten az ilyen gazembert úgyis megbünteti! – szólt közbe Juli. 

– Bárcsak úgy lenne! – mondta Tünde.

Majd minden jót kívánt s elköszönt. Miklós azt mondta anyjának:

– Ez így nem mehet tovább! – Erős fiatalember vagy, csípd nyakon őket!

– Hát persze, mintha az olyan könnyű lenne!

– Talán én, az öregasszony verjem meg őket?

– Ezt nem mondtam. 

– Hagyjuk ezt…

S Juli néni kezébe vette a könyvét. Miklós eltűnődött. Öregasszony létére nem fél az ilyen emberektől… Kiment a konyhába s rágyújtott. Csak olvas és olvas… Vénségére még a gazemberektől sem fél… Akkor le a kalappal előtte.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-11-02 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.