VideóRészlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán. Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Vűratlan hazautazás
Váratlan hazautazás
Orsolya készülődött a piacra. Hatvankét éves asszony volt. Már nyugdíjas, magát látta el mindenben. Főzni akart valami finomat. A bukszáját a szatyorba tette. Elindult. Egy jó kilométerre volt onnan a piac. Mikor megérkezett, a kofák már üdvözölték. Jól ismerték Orsolyát. Hagymát, paradicsomot, és paprikát akart venni… De meg is vette. Viszonylag olcsón. – Jöjjön máskor is! – kérte az egyik kofa. – Jövök! – mondta Orsolya. Majd hazatért. S mikor a konyhába fordul nem hisz a szemének: fiát látja ott ülni, Dávidot. – Hát te? – Én vagyok. Dávid… – Hogyhogy hazajöttél? – Kellene egy kis pénz. Közben Orsolya levetkőzött. Már értette a dolgot. – Mennyi pénz kéne? – Egy százezer forint jól jönne. – Tudod fizetni a lakbért? – Persze. De vannak számlák is… – Értem. – Tudsz rajtam segíteni? – Azt hiszem igen. – Bevásároltál? – Igen. Főzni akartam egy kis lecsót. – Na, akkor engem is megkínálhatsz! – Hát persze. Orsolya hozzálátott a főzéshez. – Akkor főzni kezdek. Légy szíves addig kösd le magad valamivel… – Majd olvasok. De holnap reggel menni akarok. – Jól van. S darabolni kezdte a paradicsomot. Dávid addig bekapcsolta anyja számítógépét. Böngészni kezdett. Orsolya jókedvvel főzött, hiszen örült, hogy fia hazajött Pestről. Ügyvéd volt. Tudta, hogy nem képes teljesen megállni a lábán… Hiszen azért jött most is haza… Nem keres túl sokat. Ez a hely volt állandó lakása. Miután kész lett a főzéssel, egy tál lecsót adott fia orra elé… Az jóízűen megette. – Köszönöm, anya! – mondta miután megette az ebédet. – Nincs mit. Majd elővette a bukszáját. Még a szekrényben is szétnézett. Összekotort százezer forintot. – Tessék! – mondta Orsolya a fiának. – Köszönöm! – s elrakta a pénzt. – Segíthetek még valamiben? – Majd jövő héten hozok haza mosnivalót, jó? – Hát persze. Hozzál csak… Amúgy jól vagy? – Megvagyok. Majd vérvételre kell mennem. – De miért? – Az orvosom szerint lehet, hogy magas a cukrom… – Vigyázz magadra… – Nincs nagy bajom. A cukrom sem lehet magas… – Jól van. És a munkád? Jól boldogulsz? – Persze. A főnök elégedett velem… – Akkor jól van. Kívánok boldog életet… – És te? Jól kijössz a nyugdíjadból? – Hát… Elvagyok. Mint a befőtt… Dávid mosolygott. – Emlékszem, mikor még kisgyerek voltál… – Nem most volt! – sóhajtott Dávid s könnyek jöttek a szemébe. – Ez az élet rendje. Még én is fiatal voltam… Na, ne érzékenyülj el… – Nem! Mindent köszönök. – Igazán nincs mit! Hozzám bármikor ellátogathatsz! – Jól van. De legközelebb soká fogsz látni! Sok a munkám. – Oké, annak csak örülök! Majd délután felé járt. Dávid végig netezte… Orsolya rejtvényt fejtett, de közben elkalandoztak a gondolatai… Másnap reggel mind ketten jókedvűen ébredtek. Orsolya szendvicseket készített. Dávid csomagolt. Eltette a pénzt is s készülődött a buszmegállóhoz. – Akkor vigyázz magadra, fiam! – mondta az anya. – Vigyázok, de te is! S elköszönt. Orsolya meg vasalni kezdte Dávid egyik ingjét, amit még akkor használt, amikor anyaként sietett hozzá az iskolába…
Megjelent: 2023-10-15 20:00:00
|
