Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Vűratlan hazautazás

 

 

 

 

Váratlan hazautazás

 

Orsolya készülődött a piacra. Hatvankét éves asszony volt. Már nyugdíjas, magát látta el mindenben. Főzni akart valami finomat. A bukszáját a szatyorba tette. Elindult. Egy jó kilométerre volt onnan a piac. Mikor megérkezett, a kofák már üdvözölték. Jól ismerték Orsolyát. Hagymát, paradicsomot, és paprikát akart venni… De meg is vette. Viszonylag olcsón.

Jöjjön máskor is! – kérte az egyik kofa.

Jövök! – mondta Orsolya.

Majd hazatért. S mikor a konyhába fordul nem hisz a szemének: fiát látja ott ülni, Dávidot.

Hát te?

Én vagyok. Dávid…

Hogyhogy hazajöttél?

Kellene egy kis pénz.

Közben Orsolya levetkőzött. Már értette a dolgot.

Mennyi pénz kéne?

Egy százezer forint jól jönne.

Tudod fizetni a lakbért?

Persze. De vannak számlák is…

Értem.

Tudsz rajtam segíteni?

Azt hiszem igen.

Bevásároltál?

Igen. Főzni akartam egy kis lecsót.

Na, akkor engem is megkínálhatsz!

Hát persze.

Orsolya hozzálátott a főzéshez.

Akkor főzni kezdek. Légy szíves addig kösd le magad valamivel…

Majd olvasok. De holnap reggel menni akarok.

Jól van.

S darabolni kezdte a paradicsomot. Dávid addig bekapcsolta anyja számítógépét. Böngészni kezdett. Orsolya jókedvvel főzött, hiszen örült, hogy fia hazajött Pestről. Ügyvéd volt. Tudta, hogy nem képes teljesen megállni a lábán… Hiszen azért jött most is haza… Nem keres túl sokat. Ez a hely volt állandó lakása. Miután kész lett a főzéssel, egy tál lecsót adott fia orra elé… Az jóízűen megette.

Köszönöm, anya! – mondta miután megette az ebédet.

Nincs mit.

Majd elővette a bukszáját. Még a szekrényben is szétnézett. Összekotort százezer forintot.

Tessék! – mondta Orsolya a fiának.

Köszönöm! – s elrakta a pénzt.

Segíthetek még valamiben?

Majd jövő héten hozok haza mosnivalót, jó?

Hát persze. Hozzál csak… Amúgy jól vagy?

Megvagyok. Majd vérvételre kell mennem.

De miért?

Az orvosom szerint lehet, hogy magas a cukrom…

Vigyázz magadra…

Nincs nagy bajom. A cukrom sem lehet magas…

Jól van. És a munkád? Jól boldogulsz?

Persze. A főnök elégedett velem…

Akkor jól van. Kívánok boldog életet…

És te? Jól kijössz a nyugdíjadból?

Hát… Elvagyok. Mint a befőtt…

Dávid mosolygott.

Emlékszem, mikor még kisgyerek voltál…

Nem most volt! – sóhajtott Dávid s könnyek jöttek a szemébe.

Ez az élet rendje. Még én is fiatal voltam… Na, ne érzékenyülj el…

Nem! Mindent köszönök.

Igazán nincs mit! Hozzám bármikor ellátogathatsz!

Jól van. De legközelebb soká fogsz látni! Sok a munkám.

Oké, annak csak örülök!

Majd délután felé járt. Dávid végig netezte… Orsolya rejtvényt fejtett, de közben elkalandoztak a gondolatai…

Másnap reggel mind ketten jókedvűen ébredtek. Orsolya szendvicseket készített. Dávid csomagolt. Eltette a pénzt is s készülődött a buszmegállóhoz.

Akkor vigyázz magadra, fiam! – mondta az anya.

Vigyázok, de te is!

S elköszönt. Orsolya meg vasalni kezdte Dávid egyik ingjét, amit még akkor használt, amikor anyaként sietett hozzá az iskolába…

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-10-15 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.