Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Csengődi Péter: Nyugalmi zóna

 

 

 

Nyugalmi zóna

 

Akkor hullottak le a fákról az utolsó, sárga levelek.

Leszállt a metróról, és egy kopasz, rosszarcú férfi utána kiáltott:

Magyar vagy?

Igen – mondta rezzenéstelen arccal, de azért egy picit megijedt.

Hála istennek!

Közeledett hozzá, de fogalma sem volt, miért. Amúgy sem hitte, hogy szóba kellene állnia egy ilyen alakkal.

Az édesanyám fenn van a jegyautomatáknál, de nem tudunk telefonon beszélni, mert túl nagy a zaj. Ha már úgy is arra mész, segítenél neki?

Ja, igen, persze.

Köszönöm, nagyon kedves vagy!

Felment a mozgólépcsőn, és azonnal felismerte a hölgyet. Nem volt nehéz, ő volt az egyetlen, aki értetlenül állt a járat közepén.

*

Ahogy ment az utcán, meglátott egy kislányt cigarettázni. Talán tizennégy éves lehetett, vagy még annyi sem. Sosem zavarták a csínytevések, de a szemei előtt egyből az jelent meg, ahogy a füst lemegy a tüdőbe, lerakódik, roncsol, idővel daganatok keletkeznek. Az élénk fantáziája miatt a kislányt hamar egy kopasz, ráncos, beesett arcú, beteg nőként látta, aki csak úgy tudott beszélni, ha megnyomta a gégéjén a kötést. Kirázta a szeméből a rémálmot, és odament hozzá.

Szerintem ne csináld! Nem vagy menő tőle, és nagyon ártalmas.

Mégis mi közöd hozzá?! – ordította amaz.

Hogy beszélsz velem?! A szüleid nem tanítottak meg illedelmesen beszélni felnőttekkel?!

Bocsánat, uram – szólt a kislány szemtelen hangon –, de akkor is egy fasz tetszik lenni!

Tudod, amikor én ilyen idős voltam, és egy idegen rajtakapott a dohányzáson, jó leszidott. És amikor hazamentem, és elmondtam az apukámnak, hogy egy ismeretlen leszidott, még jól el is vert.

A kislány egy nagy slukkot szívott, mutatva jól láthatóan, hogy szerinte megteheti, és a füstöt az arcába fújta. Nem, semmi ilyen nem történt. „Okosabb” volt annál, hogy odaszóljon. Tudta, hogy amilyen a mai világ, ha sokat „ugrál”, lány apja legfeljebb őt verné el. Csak nézett szigorúan lefelé a földre, és úgy ment el mellette, de szeme sarkából látta, hogy a kislány egy nagy slukkot szívott, mutatva jól láthatóan, hogy szerinte megteheti.

 *                              

Kiért a partra, a fák közé, és ahogy volt, leült a földre, és egyenletes, mély lélegzetekkel relaxálni kezdett. Egy köpcös férfi jött éppen arra, megszólította.

Mit csinál itt ilyen későn?

Ez a nyugalmi zónám.

Hogy mondja? – kérdezett rá a férfi, miközben rágyújtott egy cigarettára, sejtve, hogy a beszélgetés el fog tartani egy ideig.

Sokat jártunk ide kiskoromban apukámmal, azóta bármikor, ha stresszes vagyok, csak gondolatban eljövök ide, és egyből sokkal nyugodtabbnak érzem magam.

Ja, vagy úgy! – emelkedett fel a kő a köpcös szívéről, hogy csak egy flúgossal van dolga, nem egy újabb őrülttel.

Látja azt a fát? Az volt a kedvencem. A tetejéről jó volt a kilátás a folyóra is és a városra is. Amott azon a sűrűbb helyen építettünk egy kunyhót, csak öt év után szedték szét. Az volt a kedvencem, amikor ilyesmi idő volt: kicsit ködös, kicsit hűvös, de nagyon hangulatos.

Jó is, hogy mondja, eddig még nem is jutott eddig eszembe, milyen szép itt!

Egyszer megnéztük a Holt költők társaságát, mi is kijöttünk ide éjfélkor a barátaimmal, zseblámpákkal a kezünkben verseket olvasni, annyira megfogott minket a film.

Soha nem láttam – ékelte be a köpcös a saját álláspontját.

Most már nem merném megtenni, pedig felnőtt vagyok. Este tele van hajléktalanokkal és pisáló részegekkel.

Igaza van, elég gusztustalan.

Tudja, otthon most nagyon nehéz. Nincs gond, csak sok türelemmel kell lennünk egymáshoz. De ha kijövök ide, csak egy kis idő, és felelevenednek a régi, kellemes emlékek; olyankor egyből boldogabbnak érzem magam.

Értem, higgye el – mondta a köpcös –, de akkor is meg kell kérnem, hogy hagyja el az építési területet! Veszélyes itt tartózkodni, még a végén magára dűl egy fa.

Úgy nézett rá a köpcösre, olyan tekintettel, mint aki megmenthetetlen helyzetbe került. Ettől függetlenül felkelt, lesöpörte magáról az avart és a koszt, illedelmesen elköszönt, és a metróállomás felé vette az irányt.

Akkor hullottak le a fákról az utolsó sárga levelek.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-09-25 20:00:00

 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.