VideóA Fefe Szabó csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magén István: Kevéssel azután
Kevéssel azután
Bedobta az üzenetet a rózsák közé. Virágot a madár örvényébe. Szilánkok tépkedik véres lábnyomát. A sötétség fekete és hideg. Kevéssel azután elszakította, összehajtogatta, és legalább egyszer megrágta. Arról volt szó, hogy megpróbálhatná, és hogy miért ne? Inkább meghallgatja a csigák döcögését. Csigák lebegnek az ide vonatkozó levegőrészecskék fölött. Lezúdul a víz, kitaszított lesz, szárnyal. Felidézett benne valamit, többet egy mosolynál. Szívesen hallgatta a nyár tépelődését a felhőkből. Egyszerű, állati ujjperecek doboltak. Megtelt igazsággal az asztal. Az igazság labdázik, tébolyító tánc. Az időjárás a követ pengeéles törmelékké repesztette. Hallotta a beszédjüket, ő a kísérleti személy, megpróbálja kielemezni. Elvitte, átvetette a vállán, megértette, de nem fontolta meg. KEZDETBEN a levegő hajtotta, siettette a katlan formájú völgyben. Számolják a vércseppeket, mint a gyökereket. Megértette a jég párolgását. A hajó tovább siklott, vagy a tenger gördült előtte le a hegy tetejéről. A jobb pitvarból a bal pitvarba tartottak a hajók, vagy az is lehet, hogy sehová. Fél öntudattal, ellenszolgáltatás nélkül úszott a flotta. Megpróbálta kiirtani, lerázni, ölébe hajtotta a fejét. Jeleket továbbított, melyek képesek a levegőt a falhoz nyomni. Nem csak a visításokat hallotta, evezett a vízben, erős volt és fanyar. A sejtek felismerték, átengedték, megnövelték a szárnyfelületüket. A hajó a légzés önkéntelen folyamatait utánozta. Így próbált a hierarchia csúcsára állni. (A kérdés.) Szorosan tapadt a lebenyekre. (Erős, nagy félelem zúdult, meg szerelmes lényeket látott, akik szobrokat faragtak asszonyaikról.) A szobában halcsont maradványok és szarv. Előre haladt, számításba vette, hogy nem oszlik el csak él, ellen áll, repül egyenletesen. A fül a vihar csúcsa körül nyavalyás dolgokat hallott, olvasta az újságokban, mindezek ellenére. (Jól kifundálta, dúlt, fúlt.) Repülőgépet szerkesztett a rendszertelen palotában. A jeleket az idegvégződésekre írta. Én vagyok az ősanya, mondta, én vagyok a percenkénti fordulatszám, a könny, a biztonság, a haladás. (Alacsonyan szállnak a különböző mikroszkopikus szervezetek.) Az ősanya csípőjében a virágok elszakított szerelmükkel találkoznak. A fák levetették melegebb ruhájukat, lehűltek a kisebb nyomás alatt. Kövekből pattintott Vénusz szobrokat csiszoltak. Csípőjüket illegetik a vízszintes vezér-síkon. (Minden helyzetben, még lóháton is.) Repült, megakadt, kapaszkodott, labdacsokat nyelt. (A melléküregben.) Sárga mészköveken kattogott annyira. Mint már tudjuk, a levegő sebességén kellett áttörnie. Kiabált, ék gyanánt nyomult már évszázadok óta. (Repült.) Kétfedelű madár, a levegő mozgatja a szárnyait. Az agy megkülönböztetése megtörtént. A mesterséges holdakat a fenékből irányították. Az alsó végtagjai biztosították az egyensúlyt. A szállítmányt a felhőbe kellett süllyeszteni. A falakat vékony szövetek borították, gerincvelő dolgok, érintésre fájdalmas szakáll, érzékeny szövet, számtalan tapintás. Józsikám bácsi hormonokat termel. A garatból az orrüregbe. Benyomásokkal képpé dolgozza magát. Halovány, csúszik, visszafolyik az aortába. Sebes és vastag rohanó véráram. Büszke szemölcsök a combon, valaki feláll, megváltoztatja a helyét. Érdekes dolgok potyogtak a világűrből, melyeket az utódainak szeretett volna. Évike Józsikám bácsi arcára lép. Semlegesíti a rágás során keletkezett melléktermékeket. Életének ebben a tudatszakaszában nem cselekedhet gonoszt. Szaladgált, viccelődött. Évekig bujkált a fiókban. A felhők kitépték Évike ruháját, betódultak a társalgásra alkalmatlan szavak a mellékhelyiségbe. A szavak tárolására alkalmas pincehelyiségekbe, a szájba, a tüdőbe, a torokba, ahol Évike az atombombákat raktározza. A szétbontott emberek férfiasan könyörögtek, később a madarakkal tárgyaltak, labdáztak, leírták, hogyan nem és hogyan igen. Nem volt ott senki, csak Éva melltartóban és fűzőben. Hallgatták Józsikám bácsi elégedetlen sóhajtozását. Elkülönülve járkált, megnézte, igazat beszélt. (Felvágta őket, miközben azok fájdalmasan énekeltek.) Hallgatta Józsikám bácsi elégedetlenkedését. Több évtized telt el a hangyák között. A darabokra vagdalt férfiak elgondolkodtak. Évike vastag lábbal, peckesen, mint egy tábornok. Acéllemezekkel javították az atombombákat. Törpék, laposfejű csirkék, malacok nyüzsögtek a kőzetek repedéseiben. Kopogott az ajtón, arra gondolt, hogy ez a hely alkalmas lesz. A változó tartalmak átalakítását készítették elő. (Terelgették.) A falon merev, megfagyott arcú, festékcsíkos emberi holttestek. Meg sárga, kék, piros foltok furcsa, merev tartásban. (Műszaki szempontból egységesek.) Miért édes, aki ott él a hamuban meg iszapban? – kérdezte az ősanya. Vörös képű csecsemőket kell (…), akik gyilkosok lesznek. Felszedett pár szál füvet, virágot, amit bárkinek odaadhat. Függvény lógott a falon. A lába leért, csak azért maradhatott ott. A kihallgatáson gyűlölködve nézi, egyetlen pillanat is elég. Évike kék szemében, a pupillában főnökök és kurvapecérek. Évike megzavart pompás teste. A combját megfeszíti, birkózik, viszolyog, a ruháját ledobálja. Az ősanya komolyan gubbaszt az Éden keleti határvidékén. Joviálisan köszöntöm az atombombákat, mondja. Miközben a szénhidrogén fogkefével fogat mos, élvezi az aromát, mely még feldolgozatlan. Alacsony nyomáson gyakorlatilag fejest ugrottak a vízfüggönybe. (Hideg vízfelület, nyomuló felhőfoltok.) Néhány pillanat, ami a legjobb esetben is körülbelül egy perc. Azon a szakaszon elegáns módon reagálnak. Megfordult és elrohant, látták az anyagtalan gomolygást, meg a csonttalan lábat, melyben a hőmérséklet-változás történt. (Akik rúgnak és harapnak azokkal a következő fejezetekben találkozunk.) (A füstgázok kettéváltak.) A mesterséges holdon szerephez jutottak a kombinációk. Ez volt a Józsikám bácsi testéből kivágott oldalborda. Évike kikötötte Józsikám bácsit, Józsikám bácsi magas homlokát. (Csak katalizátor jelenlétében.) A megkérdezett emberek elrajzolják a képet, összeszarják magukat, kiabálta Józsikám bácsi, ez az idő egy csíkja. Az események a kevésbé aktív rétegekben fognak lejátszódni. Évike megtanulta a madárhangokat. Tájfun forgott, torkig voltak a táblázatokkal, meg a sajátosságok megismerésével. Az atombombákat ildomos lenne eltüntetni, KEVÉSSEL AZUTÁN meg a törölközőket is, meg a halakat a toronyban, amint dagasztják a felhőket, meg cipelik a trágyát. Egy szó, és máris odaírják bizonyos fejezethez. Dúdold halkan a megszokott dalt. Évike csapatokat toborzott Józsikám bácsi legyőzésére. Magas oszlopokban kavargott a szél. Mialatt Józsikám bácsi a toronyban tevékenykedett, Évike összecsomagolta azt, ami a háborúból a legrosszabb körülmények között megmaradt. (Azok voltak túlsúlyban.) Meghirdette a tavaszi hadjáratot. Foglyul ejti és sanyargatja. A kéreg alatt kanyarognak az apró tavak, Évike egyre játékosabb, Józsikám bácsi ül a hegyen és rajzol. Évike sűrű haja olyan, mint a virágeső. Folyik a harc, a meghatározás helytelen, lefut, a legjobb építőanyagokat használja, Józsikám bácsi zsugorodik, torzul, már csak Évike lábának alsó végéig ér, a többi belesüllyed az iszapba. (A szerkezetre vonatkozó tapasztalatok alapján. Illékony, szabad alkatrészek.) Évike megszülte Káint és Ábelt, aztán együtt volt velük hosszú ideig. Sőt véglegesítette a megoldást is, mely matematikai műveletek végeredménye. Ő találta ki. A jelenség megfordítva játszódott le és gyorsan, a felhőkben hűségesen ficánkoltak, és röpködtek. A veszély csökkent, az atombombák felrobbantásáról alig esett szó. Az oszlopok, melyek az emeleteket tartották acélhuzalokból álltak. Az acélhuzalok botladoztak, a vihar gúnyosan sodorta őket. A huzalok vékony metszeteket alkotva kunkorodtak. Műszeres lépcsők a lombos fák rétegében. Olyan volt ez, mint a fák között lehulló madártollak. Sípokat, meg fakéreg dobokat pengettek az utcán. Mentek becsülettel, mert az egész nép ilyen. (Utat csinálni a felhőbe.) Folyadéksugarakkal és szilárd részecskékkel. Az így nyert számok kicsik, a harcosok tördelik a kezükben szorongatott csontot. Kézzel rohamoznak. Józsikám bácsi ragaszkodott a két komponensű ragasztóhoz. Önéletrajzából tudjuk, hogy az adatokat módosította, lefejtette, de előfordult az is, hogy személyesen, magától értetődően megette. Gőzölögtette a hűtővizet. Párzás közben Évike leharapta Józsikám bácsi fejét. A műszerek félretájékoztattak. Évike szerette Józsikám bácsit, megette, és mesélt róla a fiainak. Az oxigén felső határa a sövénykerítés, tanította. (Peckesen hullámzott.) Fontos volt visszaverni a hullámokat és impulzusokat küldeni. Hamarosan felnő, és nagykorú lesz, és még soha nem járt ott. Nevezzük bárminek, adatbázisnak, vagy gázbuboréknak, küldhető, szagolható, az egész folyamatot kell tanulmányozni, gondolta. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a bolygó ISTENI. Új mérőrendszert kell igényelni. Ősi számítások nagyobb nyomáson történő átjátszása. Józsikám bácsi cserélgette a pillantásokat Évikével. (Pár évtized múlva zokogni fog.) Nyomás alatt, tette hozzá, a molekulák szabadon párosodhatnak. Az angyal meglátta Józsikám bácsi hatalmas töltésű arcát, kiugró bikahomlokát, hegyes pofacsontját a víztükörben. Egy Kentrosaurussal harcolt, dulakodott, harapta kőkéssel. Évike remegve sikoltozott miközben a repülőgép vízszintesen repült. Történt valami érdekes, melyen késő éjszakáig dolgoztak. A képek összetapadtak, nyekeregtek, a színek elfolytak. Hónuk alatt a harci kőtömbökkel. A dolgok mentek, az ellenőrizetlen adatokat már senki sem kérte. Százak haltak meg pompás módszerekkel. Utószó: (Infravörös fényben.) Ha a jövőben élünk majd, mondta Évike, és ha vizsgálják az ürülékünket, ami kitűnő módszer, ha már elfogadjuk, akkor ide oda billegetjük és csavargatjuk. Hosszú szünet, a hűtővíz, meg a kipufogó gáz majd, egyszer, a jövőben, benépesíti a Földet. (Hogy úgy nézzen ki, mintha az idegeink felmondtak volna.) Kevéssel azután.
Megjelent: 2023-08-04 20:00:00
|
