VideóA Fefe Szabó csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szilágyi József: Gwendolin és Inez
Gwendolin és Inez
Eredetileg Teréz és Mária volt a nevük. Egy február reggeli alapozóedzés után vihogva kergettük a labdát a kihalt sporttelepen, minekutána valamiképpen Tecáék lakásában kötöttünk ki – az ősei valamely gyógyfürdőben habzsolták az életet – amikor az ifjoncok mindentudásával bölcsességem morzsáit zúdítottam rájuk. – Kislányok, ebben az országban, ebben a városban, ebben az órában, ebben a percben csak egy jövő létezik számotokra: férjhez mentek valami pénzes külföldi pasashoz, és húztok innen, mint a vadliba. A puszta gondolattól oly mértékben feldobódtak, hogy Teca kisorakoztatott a spájzból hét pezsgősüveget, s már fel is szálltunk a bulivonatra. Buli, buli, buli! Fergeteges buli! Néhány pohár pezsgő után a két lány végigmustrálta a bárszekrényt, és különféle koktélokat kevert, ha jól emlékszem whisky, meggylikőr, Armanac, Cinzanó és egyéb szeszek elegyítésével, amelyből aztán hatalmas kortyokat csúsztattak le ártatlan gigájukon. A hangfalakból a Sweet rágógumi zenéje lüktetett, amikor a két lány már őrülten cibálta egymásról és rólam a ruhadarabokat, aztán magától értetődően gyűrtek maguk alá. Ho Chi Kaka Ho! Ho Chi Kaka Ho! Én is aktívnak szerettem volna mutatkozni, ezért jubileumi cici-punci-fütyi-mustrát rendeltem el – elvégre úgy tíz éve kezdett derengeni számunkra, mire is szolgálnak a szerelvényeink. Mindenki belenyalt, beleharapott az összes létező intim mélyedésbe, dudorba és ágaskodásba. Marcsi didkói sokszorosan felülmúlták Teca pirinyó bojtjait, ellenben Teca nagyajkai tényleg hatalmasok voltak Marcsi miniatűr szeméremalkatrészeihez képest – főleg, ha ujjnyira duzzadt klitoriszát is számításba vettük – de miközben Teca hímenje még rendeltetésszerűen őrizte a bejáratot, Marcsi hártyácskája már régen feledés homályába veszett. Az ízversenyben nem igazán sikerült egyetértésre jutnunk, ki édesebb, ki savanyúbb ki sósabb élményről számolt be, az én gerjedelemváladékomat pedig, amelyet viszonyítási alapként ízlelgettek, semlegesen fanyarnak minősítették. Utólag már nehéz lenne eldönteni, hogy mindez egy minden képzeletet felülmúló orgia előjátékát vagy csúcspontját képezte, de határozottan állítom, hogy nem a lecsengését. A feltüzelt lányok elégedetlenül ráncigálták lankadt tagjaimat, majd jobb híján egy kis hajigálásba fogtak – sült csirke és mákosbejgli alkalmazásával, a madártejet egyszerűen őmeztelenségemre borították – majd Teca az ágyat, Marcsi a kanapét vette igénybe trambulin gyanánt, és extázisban pattogtak a plafon felé. – Istenem, még csak tíz óra, és már milyen jól be vagyok rúgva, te fúria! – Istenem, még csak tíz óra, és már milyen jól meg vagyok dugva, te orgazmusmandzsetta! – És előttünk még a délután és az egész éjszaka! – Fúria! – Orgia! – Fúria! – Orgia! Kimerülten hergeltem őket: – Tecamarcsi! Mi vagy te? Szűz vagy ringyó? – Szűz és ringyó! Szűzringyó! Szűz és ringyó, szűzringyó! – Angyalszajha! Angyalka! Angyalszajha! Szajhácska!
Tecával bő egy év múlva futottam össze egy sárbereki szupermarketben. Éppen beköszöntött ’77 nyara, éppen előző nap kaptam meg az értesítést, hogy „helyhiány miatt” „alkalmatlannak” találtak a jogi tanulmányok folytatására. Teca hatalmas hassal válogatott a bébiholmik között. Könnyű csókot lehelt az arcomra. – Amint meglesz a baba, jön az esküvő, aztán Brendonhoz költözöm Edinburghbe. Ott mindenki Gwendolinnak szólít majd. – Ügyes vagy! Marcsi hogy van? – Két hónapja volt az esküvője Bogotában. Most Inez a neve, és Senora Gonzáleznek kell címezned a levelet. Viharos évek előérzetével, nagy békesség költözött a szívembe. Legalább a lányok sínen vannak.
Megjelent: 2023-07-23 20:00:00
|
