Keresés a honlapon:

Magén István: Agyvelő a sínek között

 

 

 

Agyvelő a sínek között

 

Úgy értem, mondta és elhallgatott. Kevesen emlékeztek rá a fekete utcában. Azok ettek, és forró kávét ittak. Szúrós szemmel világítottak a poros autók. Az izmusok rászálltak a virágokra. Csöndet hirdet a homály. Pörögtek, ez nem új dolog, de történetesen nem is régi. A csontvázak az idő szemtanúi. A fából készült állatok körkörösen mosolyogtak.

Talán ha ezzel megegyező lenne, vagyis az első olvasásra legördíthető. A szemtanúk látták az ókori társadalmat és az okmányokat. Sarrukin hozzászólt, elmuzsikálta. A rendkívüli társadalmak és a hozzájuk kapcsolódó mobiltelefonok. Csírájában, csontszeleteiben, elsődlegesen. Józsikám bácsi mászókulccsal rácsimpaszkodott a kötélre. Karcos kezű építők árkot ástak a dombok vállán. Tudásváltás, oroszlánemberek, nincs benne eszköz. Az észlelés során hangokat hallott és konkrét üzenetet. A forma készítése kezdődik, átadásra kerül. Felmegyek az égbe, gondolta Évike az ősanya, és nézte a ritmikus bőrű rabszolgákat. Lehet, hogy túléljük az időt? – kérdezte. Felemeli a lábát, még függvény, nagy különbség lehet ebből. (És a háborúra gondolt.) Józsikám bácsi betöltötte a nyolcvanat, fegyvert viselt, és még mielőtt Évike a kezére lépett volna, arrább guggolt. Szerethetetlen érzelmek listázása a betűtáblázatban. A halak és a madarak tüskéket szúrtak a tájba. Egymásba ágyazta a ciklusokat, a szerkezeteket, esetlen kifejezéssel. Hajlékony, kétdimenziós tömbök mentén kell végighajtani. Néhány példány jut el a szárazföldig. Ő volt az egyfogú hal, a háromszínű csillag. Évike segítségével átírathatjuk a hibáikat. A csörgősapkás udvari bolond. Főként napos időben, melegebb vizeken, barázdában. A hasán a régi hazugságokból származó repedezett táj. Kődarabnak bizonyult, hasadozott, elvették tőlünk, a nyakunkban hordjuk vadcsalogató sípként.

A magas hangok feloldódtak, parancsoltak. A torony feladata az üregben az ősember után. Az utca közepén orvosi vizsgálatokra alkalmas lábszárakon jártak. Kivilágosodtak a tudománytörténeti ablakok. (Tüntettek.) Minden törekvés ellenére dicsőség, és halleluja, századmilliméter vastagságú bolygók és faszén. A közeli értékek folytonos elemzése. Anélkül is megértjük egymást, mondták, hogy tudnánk, miről van szó. Mind a négy lábát, és a másolatokat, belekomponálta a kompozícióba. Végtagjait bizonyos körülmények között a lény hibásan szereli fel. A karját a lába helyére csavarozza, a mellét a hátára, a térdét a mellére, és így tovább. A légkörben lévő baktériumok holdexpedíciót vezetnek. Egy kicsit korábban különleges eledelre bukkant. Mikor a Föld közelébe, az állatövi légkörbe érkezett, rezgésekre lett figyelmes. (Kukorékolt.) Nyomában egy időszakasz, mely görbe, tevékenységnek, életének vége. Még egy megjegyzés kívánkozik ide. A mérések száma megnőtt. Évike észlelte, de alábecsülte az észleléstől számított másodperceket. Ruhástól ment be, és állandóan változtatta az állapotát.

Kakas kukorékolt a fán. (Olyan volt, mint egy látási érzékeivel küszködő, szemüveges sárkány.) Szétálló szárnyai a tengerbe szorultak, és életet adtak. Az öbölben visszatükröződött a torony képe, az út, a villanyszerelő, a szék. Megtetézte ezt az Évike testén kinőtt kerek, csak bizonyos tárgyakra jellemző, nagyhasú bizonylat.

Az építők, loboncos hajú sihederek. Valamennyijük közös vonása az, hogy nem fognak jeleket. A Hold túlsó oldalán tartózkodnak, és rendkívül kellemetlenül érzik magukat a kabátjukban. (Függetlenül attól, figyelembe véve azt. Úszik, kiderül a mérésekből. Évike fejesét a légellenállás kismértékben módosítja. Szül, azt mondja, hogy a fenéken élünk, a légkör alsó rétegében. (Nyilvánvalóan szabálytalan.)

(Évike kotkodácsolt, leült, és tojást tojt.) A vonalak az éjszakai félgömbre vezették a repülőket. Évike olvadás közben elaludt. A gyerekeket kiültették a padra. Évike megfigyelőképesség hiányában. Az emelet egyik szobájában rövid időszakokban Évike feküdt. Látható volt az emelet, a ház és a vizsgáló. A vezérlőegység, az anyaföld, mellyel ajánlatos nem ujjat húzni. Évike ilyen körülmények között a hasára fordult, egészen különleges oldalát mutatta, képessé vált arra, hogy árnyalatokat halljon.

Évike hosszú, fém csípőjét a földhöz kötözte, és azt állította, hogy szorul a hurok, és térdepelt a lépcsőn, mintha énekelne. A barna bőrű lények korlátnak nézték és belekapaszkodtak. Éveken át gyűjtötték az adatokat és a jeleneteket. A nagylábú fiúk és lányok egymásra estek, gurultak lefelé, és azt gondolták, hogy ez a háború.

Megjöttek a szereplők, lópatkó szögeket hoztak. Átmentek a folyón, és az ajkukat úgy mozgatták, mintha fonalat fonnának. Beásták magukat a farönkök közé. Évike gyászmenetet szervezett és zsebkendőket lobogtatott. Ahogy lépett az arca kidomborodott, és még visszanézett. A lábfejét széttartva, kanyargósan megkerülte az üzletközpontot. Megeskette Józsika bácsit, hogy nem hagyja el. A fiatalok kakasnyelven szóltak. A kecskék mekegtek, a drónok elsötétítették az eget, a lázadók egy csoportja tűz alatt tartotta a kormányhivatalt. Morzsának látszottak a járda szélén. Évike azt tervezte, hogy leveti a ruháját, megmutatja magát, a kockás mackónadrágját, meg a hőmérséklet emelkedése által felmelegedett epermintás harisnyanadrágját. Megmosakodott, és elindult kézen járva. Azt is tervezte, hogy ráteszi a szoknyája szélét a barna bőrűre. A sötét felhők felett közönséges holdfény. Nyomorult, szürke holdfény esett, megvilágította az emberiség megszületésének ördögi okát. A függőleges vonalakat meghosszabbították, apró tárgyakat faragtak és chipset ettek. (Az anyák megették a csecsemőiket, és azt hajtogatták, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad megtanulni.)

A vonatok magányosan közlekedtek a síneken. Évike néhány fogat, meg agyvelő foszlányt talált a sínek között. A zászló, amit a kapuba kitettek, mélységeiben tisztán, táncolva lobog. Rakéta szondákkal kutatták, nem csak a fizikai megjelenésük miatt. (A peronon is lobogva és kavarva és csattogva.) Nem messze, egy étteremben, hatékony személyiségek ebédeltek, közben azon gondolkodtak, hogy hogyan hajtsák végre oktalan cselekedeteiket. (Miért engedjenek az agykérgük nyomásának?) (Ami hosszabb ideig hatással lesz a retinára.) Józsikám bácsi szeretett zokniban járni, ezért még az atombomba felrobbantása előtt megmetszette a gyümölcsfáit. A parancsok érthetetlenek voltak, rajzolás közben hazaszáguldottak, átöltöztek, ettek, cigarettáztak.

Józsikám bácsi látta, hogy Évike vetkőzik, széles arcát beletörli a szélbe. (Szertartásosan.) Évike lehajolt, szép feneke volt, pedig kilátszottak a csavarok, meg a vasak, meg a fogaskerekek, és látszottak a pálya torzulásai is. A rövid, széles paneleket kalapáccsal verték szét. A vastag falu rakéták behatoltak az étterembe, és utolsó szemig szétszórták golyósbombáikat. (Évike felrepült, és a világ sarkai között repkedett, a kezében szorította a háromszínű zászlót, és élni akart.) 1/60 mp-es sebességgel száguldott egyre feljebb. A lényeket észlelés után bogarakká változtatta. A barna bőrű állatok burkolólapokat készítettek, és éltek. A hímek és a nőstények a nyomás következtében még a levegőben összetapadtak, és összecsavarodtak. Pontosan lemérték a pinceablakokat, százalékos pontossággal rajzoltak. Egy macska éppen akkor fordult be, tömör hangok hagyták el az ajkát. Vonóhorog segítségével húzták a szelvényt. Az volt a feladatuk, hogy felderítsék, mi fog történni, mi fontos, és mi közömbös, és mi érdektelen?.

Józsika bácsi egy szűk kapualjban feküdt, és szerette az ellenségeit. Inkább találtátok volna fel a tüzet, kiabálta. Megölt közülük néhányat, pontosan úgy, ahogy elég a szén, vagy kialszik a sötét. Hosszú orrú fiai egymás után estek el. Arra gondolt, hogy felírja a nevüket egy pergamenre, vagy véresre veri őket, kipréseli belőlük a szuszt, azt, a keveset, ami megilleti. Talán egyszer majd jobban lesznek, és a hátsó kerekeiken száguldoznak. Emlékezetébe véste azokat az embereket, akiket örökre el kell felejteni. Elborzadva látta, hogy a csótányok ki-be mászkálnak. (Az ésszerű lépések folyamataként.) Az egész mezőt ellepték a véresre mart, barna bőrű szörnyek.

Soha semmi fegyelem nem kell, mert az olyan, mint a hús, mondogatta. Azt tanácsolta, hogy várjanak, amíg kialakul a pánik, és égő testek szaladgálnak, és méricskélnek. (A gondolkodás gyorsasága.) Ami az egyiknek halál, az a másiknak élet, mondta, mert az emberek különféleképpen észlelnek. Örüljünk annak, hogy nincs halálbüntetés, mondta, és a nyelv nem más, mint hangtalan, szenvtelen, mozdulatlan. JAJSZÓ.

Amikor Évike lassan, szédelegve, bizonytalan szavakat kiabálva felhúzta a szoknyáját, a látvány káprázatos volt. A Spanyol Armada zászlóshajói lebegtek a vízen. Úgy vitorlázott, mintha az égből zuhant volna. A hajó elsüllyedt, a vízbefúlók fejbiccentéssel üdvözölték a halált. Egyetlenegy sem tagadta meg a gondolatot. Józsika bácsi a halál közeledése ellen tiltakozott. Megtapogatták Évike fehérre meszelt arcát. Az észlelés egyszerű, surran, gyökeret ereszt. A halál aritmetikus és mértékadó. Működnek a cellák, ellenőriznek. Megszületünk, hogy végrehajtsuk az utasítássorozatot.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-07-17 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.