Keresés a honlapon:

Szilágyi József: Estella, Hága

 

 

 

Estella, Hága

– fantáziajáték –

 

Estella a szünetben egyből lecsapott rám. Érthető, az egész board meetingen egyfolytában őt bámultam. Némi késéssel érkezett, cseresznyepiros kötött ruhában, kopogó magassarkúban, a haja szabadon, kibontva lobogott. Elsöprő volt. A harmonizációs meeting egy pillanatra megakadt, erre a bevonulásra minden férfiben megállt az ütő.

A szünetben tehát, enyhe visszafogottsággal, de határozottan hozzám tipegett és a kitűzőmre mutatott. „I have a contact person in Budapest, I’m not sure about her name. Suzana something… I wonder if you might probably know her?”¹ Döbbenten bámultam ezt a pompás nőszemélyt, aki szemmel láthatóan élvezte zavaromat. A fejét hol erre, hol arra billentette és hol egyik, hol másik kezével simította félre káprázatos hajzatát. Gondolataim fel-alá száguldottak. Vajon kire gondol, és vajon szándékosan bűvöl-e a tekintetével? „She must be Zsuzsanna Gölöncsér”² – böktem ki végül. „Yes, yes!” – kacagott. A szeme is kacagott, ahogy féloldalvást csábosan hunyorgott rám. „Sometime, I can spell her name, but I would never make a try with yours.”³ Soha jobb alkalom egy kis flörtölésre, futott át az agyamon. Igyekeztem sármosan visszamosolyogni rá. „I’ll teach you some Hungarian in the next break.”⁴

A teremben hiába igyekeztem hűvös szakértelemmel pásztázni a felszólalókat, figyelmem állandóan felé vándorolt, tekintetünk újra és újra találkozott. A hivatalos ülést a szokásos koktélparti követte. Itt már csak egymással foglalkoztunk. Mindenki látta, hogy teljesen rákattantam – ő meg rám. A tenyerembe fogtam kitűzőmet. „Jó-zs-ef Szi-lá-gyi” – tagoltam. „Can you hear how it sounds?”⁵

– Fabulous…⁶ – suttogta úgy, hogy még a folyosó végén is lehetett hallani.

– My name makes an excellent specimen to teach you anything indispensable about Hungarian pronunciation.⁷ Diadalmasan koccintottuk össze poharunkat. A nemzetközi meeting résztvevői kifejezett társasági elragadtatással kortyolgatták körülöttünk italaikat.

– As you can see, it comprises funny vowels with accents over them, and even funnier clusters of consonants, you see?⁸

Kacagott.

– Right at the beginning we have this „Sz”. It is pronounced in Hungarian as „s”, like in your charming name „eStella”. However, when letter „s” is used alone, we say „sh”, like “sure as hell you are beautiful”, understand?⁹

Fülig pirultunk mindketten.

– That’s very easy so far, way quite the opposite as the Polish do.¹⁰

– Really? – kérdezte csodálkozva. – I couldn’t manage a Polish word either.¹¹ A mellettünk álló két lengyel elkezdett kuncogni, hiszen itt volt az összes európai náció, a teremben nemzeti színű zászlócskák jelezték hovatartozásunkat. Még a meetinget vezető Herr von Höhehnzoller harmonizációs főmegbízott is megértően szemlélte a nem mindennapi jelenetet. A gazdasági igazgató asszonynak is kell egy kis szórakozás…

Most már könnyedén tértem át az önálló „z” kiejtésére, majd ugrottam a Gölöncsér névben megbúvó „ö”-k, és az „é” magyarázatára.

– They are the same as „oe” in “Goethe”. You also use this vowel, like in “gorgeous”, “amazing”, “sublime”, “girl”¹².

– Do you mean “voluptuous”?¹³ – suttogta élvetegen. Majd szándékosan rossz kiejtéssel – or “löstful?”¹⁴

Erre ismét hebegésbe kezdtem.

– The French and the Scandinavian also have this vowel in various written form. The Hungarian may utter it with a short or a long accent above whether it is pronounced shortly or slightly elongated... Wow, wow!¹⁵, ujjongott elragadtatottan.

– You’re a really studious pupil – dicsértem meg lelkesedését –, you could learn Hungarian in a very short time.¹⁶

– Do you consider me so intelligent?¹⁷

– Definitely not… Oh, I mean, you’re much more intelligent than that. Hungarian is quite an easy task for you. You can make that with no effort.¹⁸

– Yes, I think it’d probably work – mondta talányosan. – I could learn YOU very easily… I mean your language… providing that you are my master and I am your apprentice…¹⁹ – csacsogta, aztán egy diáklány ártatlanságával pukedlizett.

Leblokkoltam. Mi a fene készülődik itt? Jobb híján rátértem a nevemben ágaskodó „gy”, „zs” „á” és „ó” betűkre, de a hölgy karomra tett kacsóját és csendre intett.

– What do you think – fordult a társaság felé – if we leave and go to the pub around the corner to further enjoy this absolutely exciting lecture?²⁰

Olyan felsőbbrendűséggel hordozta körül tekintetét, hogy a vigyorgó kollégák a nehéz munkanapra hivatkozva sietősen megváltak tőlünk, csak egy potrohos román szabadalmi tótumfaktum érezte magát nélkülözhetetlennek, vagy egyszerűen csak nem értette az egyértelműt. Estella évszázados brit eleganciával küldte melegebb éghajlatra.

A nyelvi képzés eztán nem a közelben, nem bárban, és nem is sörözőben folytatódott. Limuzinját nem kímélve robogtunk a Rijswijket övező autópályák és lehajtók útvesztőiben, míg egy felnyitható flamand hídon átgurulva egyszerre meghitt lakónegyedeken siklottunk át, hogy végül a Stijn de Vrieslaan sétány csendjében találjuk meg úticélunkat. Hatalmasra sikeredett téglaburkolatú házacska sejlett fel a zöldsövény mögött, emeletén üvegtáblák csillogtak a kandeláberek fényében.

 

Az ágy felé tartó játék során családjáról faggattam volna – mindkét ágon earl-ök voltak a felmenői –, de ő évődve csakis a csodálatos magyar nyelvről és a titokzatos magyar népről akart hallani.

 

All right! – sóhajtottam később. – If you want to see Hungarians, you have to come here, to the land embraced by the Carpathian Mountains. This is the only country where Hungarian aboriginals can be inspected. This is our Hungary, with my Great-Great-Budapest in the centre of the Pannonian Plain. You must know that the Hungarian are Hungarian. Not Slavic people, not Rumanian, not Latin and not German. As you’re once and again British, the same way, neither are we British, nor Celts, nor Scandinavians, Turks, Hebrews, Arabs, Indo-Aryans, Tamils or Hans. We aren’t even redskin, black, yellow or pink.²¹

Újra kacagni kezdett, szorosan hozzám bújt.

– You are so wonderful… Sorry, I jumped on you. Obviously, I have a terrible crush on you, forgive me…²²

– That’s quite all right. However, if you really want to know me, you should visit my unfathomably fascinating land. To my homeland. There will you find us. And if you happened to leave that land, but want to see us again, you will have to sail around the world to arrive here again. Once and again and again and always again around the entire planet… You won’t find us anywhere else, just in here.²³

– I’m enamoured with you... Come with me to Greenwich, and we love each other on the zero longitude. We’ll belong neither to West nor East. I’ll take care of you to remain forever my eternal Hungarian knight, anywhere on Earth we go.²⁴

A másnapi ülésről, mint két csintalan diák, ellógtunk, hogy Delft utcácskáin andalogjunk. Az Oudé-n egy piciny kávéház teraszán fogtuk egymás kezét, és – miközben a csatorna vizén banánhéjak libegtek, a hársak lombja biztatón susogott felettünk, a Nieuwe Kerke sarokfülkéjéből Szent Hippolit időtlenül, áldón emelte felénk kezét – közös jövőnk álmait szövögettük.

Éjféltájt Estella még a mamutintézmény részlegeinek szánt utasításait vette számba, hogy véglegesíthesse a szakágazat gazdasági irányvonalat. Én az ágyon heverészve egy dunántúli körút érvelésrendszerén töprengtem. Míg vánkosára nem vont bennünket az álom.

Reggel az Amsterdam Centraal boltíve alatt búcsúcsókot leheltem az ajkára, Estella kifürkészhetetlenül, mélabúsan mosolygott rám.

Soha többé nem láttuk egymást.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-09 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.