Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Átkelés a folyón

 

 

 

Átkelés a folyón

 

A hazugságok között is különbséget teszünk:

becsapni senkit sem szabad.” (Szávai Géza)

 

mindent egyetlen lapra tett fel, a táj legmagasabb pontján, a nagyszabású kísérletek telephelyén. Barátsággá fejlődött a beszélgetésfoszlány. A lovasok repülnek át a szakadékon. Kifosztva elrohant, és elrejtőzött az erdő bozótjában. Édes nyár patakzik az úton. Suttognak a sűrű kocsmafüstben. A föld emberi tenyér és méregpohár. Egy másik embercsoport vonásait vette ki a sötétségben, érezte a közeledésüket, kijöttek a fák közül, és birkózni kezdtek. Kisimították a tájat és anyaggá változtatták. (Szigorú euklideszi szabályok szerint megszerkesztett táj.) Az egység része a bizonyításnak. Szerette volna tudni, mi a rend. Fokról fokra bontakozott ki a nőiessége. (Félszegség formájában.) A legszembetűnőbb szintkülönbségeket a mészkövek alkották. Befordult a mellékutcába kék bársony szoknyában, nyitott táskával. A folyó áradt, nem meglepő, hogy fényárban úszott és csokornyakkendőt viselt, katonasapkát, kalapot, pár szem szőlőt a fülében. Három színű ruhája csillogott a világ felett. A zsebei tele voltak orvosságos pasztillákkal a lépcsőház közepén. Békacsontokat sodort magával a víz, meg halcsontokat, meg madárlábakat, melyek hosszú, mély fájdalommal kapaszkodtak. Zuhantam a meredek parton, az alvilág láthatatlan holdján. Patyolat ingben hullámzott a Duna. Összekötözött emberek álltak a víz partján. Kövekből, habokból született csontvázak, viasz erdők. Egymást kölcsönösen megvilágítók. A folyó hátán csavarok úsztak félig megemésztett állapotban, meg alumíniumdarabok, melyeket felkavart a csavarszél. (Útkereső alumíniumdarabok.) Az utóbbi hónapokban egy budapesti központban kapott állást. A fejüket, az arcukat folyamatosan bizonykodva Tigrisfogú harckocsik mászkáltak, farokcsóválással, mint a hüllők. Mutogatták a keskeny csapást, mely arra volt elegendő, hogy vizet csorgassanak rajta. Eltűnődött azon, hogy vajon mi borzolta fel az ellenséges katonák szőrét. Egy ember alakja hullámzott az aljnövényzetben. Lakmározó figurák csapata rohant le a falról. A betonlapok beillesztése után a helyzet javult. Elosztották, elégedettség tükröződik, reszkető, vastag ajkak, vagy völgy, ahol szotyoláznak és krumplit sütnek, vagy átfestetik a bőrüket és a combjukat. Feltölti őket a hajnal, lábak a test oldalán, a tarkón megszáradt vér.

(árnyékos bánat rakódik hirtelen megzörrennek a falevelek lényegesen különböznek Emília néni visítozott a völgy felé ez adja át a nyomást működésre alkalmas indiánok harcoltak a világháborúban a lövegcsöveket öntötték agyagba mikor kristályosodott ki a füstös lőpor felrobbantja az ismétlőpisztolyával köröztek ezért változtattak életpályát meredek röppályán köröztek az elöl töltős atombombák a táplálék halad Emília néni az észszerűség elvének megfelelően megtekeredik ráccsal fedett emésztőcsatornája elveszti a popsijába besurran egy tolvaj tökmagoznak a vastagbélben vidámság és lárma menetoszlopba fejlődnek a lámpagyújtogatók szuszogva lassan idegesen meghal a lámpagyújtogató a hasüreg az agyban helyezkedik meghal a légcső az ízlelőbimbók kötegekbe rendeződnek elosztják egymás közt a feladatot a kötőszövet mögött bevezetik a képességvizsgálatot fekete sötétség van a rakéták röppályáján a beleiben meghaltak arany szövetruhában kompozíciókat fest ígéretesen hallgatnak az újszülöttek Emília nénit csak az ellenség felől lehet megközelíteni fontos követelmény a halál az emésztőcsatorna végén a lépcső közepén ahol szótlanul rágják a láncreakciót a plutóniumot nehézvíz bugyog a részecskegyorsítóban összeomlik a ház és a fülemüle a repülőgépekhez hasonló szárnyakat növeszt békekonferenciát ír páncélosok tápászkodnak fel lőporral dúsított felhők robbannak árnyékokkal teli női akt egy sakkfigura kopog errefelé egész napos töprengés alkalmas fénysebesség szalonképes emberhús egymásba átdarálható háromszögek trigonometria pontosan szárnyas kutyák csúsznak az égen trappol a győző időváltoztató estéken hézagpótlók vagyunk lettünk fenevadak a testünk centrifugális erő a kör átmérője sugár ömlesztett fejlődés Lajka kutya transzcendens geometriája műveleteket végeznek Ukrajnában szorozni eredménytelenül Emília néni kinyitja az ajtót visszatér Józsika bácsi ráncos arcát koptatja) Emília néni mellét, (mellett) meg a térképet, ölelésre kész szaggatott vonal szeli át. A fejlődés a Föld forgása következtében kiigazításra szorul. A tűzifa hasábok leesetek a talajra, amikor a cölöpöket kihegyezték. A nők követelését, mely fontos volt az átkeléshez, regényes leiratokban olvashatjuk. Amikor közel merészkedtek, valóságos érzelmi kitörés következett. Otthon maradtak, és reggelire megették az írógépeket. A férfiak belebújtak a bádoghordóba, mely céltalanul hevert egy fészerben, és csak akkor lövöldöztek, ha veszély fenyegette őket. Bíráló megjegyzéseket tettek. Kedvenc madaraik dalait énekelték. Az első zuhanás, mely felborította a gépet, teljes szélcsendben következett. A fény betört a lakásokba, a vár beomlott, a torony égett, a kárpit elhasadt. Úgy tervezték, hogy a domb hátán fognak úszni. A cipőket levetették, elszakadt saruban mászkáltak Európában. Kizuhantak a négyszögletes levegőbe, az ablak formájú napba, ahol fiatal sárkányok lógtak a kampón. Száguldó holdak és vízesések, madárfütty és fülemüle szó (keringnek). Az idő forgása látszott a hártyavékony falon. (Deltaszárnyú gépek szálltak fel és zuhantak a felületbe. Jégbe fagyott évezredek és rigók. Beállították a felület szögét, esznek a józan körívek, a kinyúló karokra kereket szereltek, és lezuhantak. Amikor feltekintettek a tűzszekrény még izzott. A betűk összefolytak a siklórepülésben.

A falusiak titokzatos szavakkal leveleznek, ezzel kapcsolatban tátognak, a beszédre nem érkezik válasz. A hideg éghajlattól egymásra dőlnek, jégkori emlősöket láttak pórázon. Placodus siklott a parton, és lecsapott a beteg. lázas brontosaurusra. Az elrabolt lányokat beviszik a nászszobába. A kapu előtt pusztai falkák csörgedeznek délnyugat felé. (A sor alapvetően téves.) (Hozzáalakítja a testet.) A nyakuk hideg, kemény, szőrös, előre megfontolt szándékkal kopogtatnak. Alakjainak belső életére összpontosít, teret sző, úszóival szenvedve lök. A háztető a vadászkürthöz hasonló hangon táncol. (Hiányzik a feje.) (Empirikus folyamat.) Pár hónappal azelőtt megsimogatták, megnyomkodták, kivágták a nyelvét, az orrát, meg a száját felhasították, és érdekfeszítő magyarázatokat adtak hozzá. Visszabújtak a létezésbe. Emília néni vastag volt, világított, krokodilszerű léptekkel lépdelt, kinyilvánította, a szándékait, játszani akart. (Az örvénylő anyagokkal.) Sírdogált is, meg gombolgatta és kapcsolgatta a ruháját, a cipzárakat, a szalagokat, a masnikat. Hegyes sarkú cipőt viselt, volt egy porszívója, (megette), elővett egy tükröt, lecsavarta, kikapcsolta, így lett halott. Átlépni akart, és amikor visszatért, már a megvadult világ sem tudta megzavarni. Az utcán dinoszauruszokba ütköztek. A mesékhez fejeket mintázott, kétkerekű ládát rajzolt, mely bedől, ha Emília néni virágmintás ruhában ráül. Csiszolt vésetek kínálják a feladatokat. Belenőnek a lehetőségekbe.

(Az, hogy Argon úr megváltoztatja a nevét, tompa és körüljárható, körülhatárolható, csillog, most van mit Irigységből lerajzolni, csak nehezen igazodik el a vonalak között. Ha felnőtt módon használják őket, nem vállalnak felelősséget. (Nehéz hozzászokni, hogy úgy beszél a hallgatósághoz, hogy közben belső hangra figyel.) Szemben állnak vele és megforgatják. Színes pöttyökkel és vonalakkal ír. Nyelveken beszél. Argon úr összecsomagolva várakozik a ládájában. Élményszerűen született, a belépés könnyű volt, a megjelölés példaszerű, nem volt nyelve, úgy tapadt meg a háztetőn, hogy elkalandozott, „sarmosodott”, függőleges volt a szája, és felrajzolta egy űrállomás roncsait, a harcteret, egy macskát, négy szeme van, de azért a ház még igen kezdetleges. Azt mondta, hogy aki lenyeli az igét és megeszi, az személyes életével fizet. Elütött egy autót, lassan kinőttek a lábai, hosszú ujjaival bántotta, kaparta, írta, sohasem fordult még elő. Alaposan működik, mondják, csalánt eszik, megtapad, élt, és valamikor megint élni fog.)

Emília néni egy óvatlan pillanatban felszaladt a járdára, erőfeszítéseket tett ugyan, utasok várakoztak az autóban, a fekete pontról bebizonyosodott, hogy férfi, óriás, börtönlakó, a földtörténet évezredei mellett jelentéktelen. Az arca, úgy van kihasítva, hogy egyenesen előre néz. A haja morzsalékony, porlad, tapad, filmszerű hártyával vonják be. Emília néni minden szúrás előtt felemeli a kését, kiszárítja, kisimítja. Képes volt felmérni, megteremteni, hosszan rajzolja a legjobb lábakat. Maga mellett, valahol lándzsahegyeket talál. Kesereg, szitkozódik, fényképez, beissza a félelmeket. Argon úr sovány, közvetlen, alakzatokat vág ki ollóval Emília néni vastag szövésű szoknyája alól. Fehér ruhában előre görnyedt, kuporogott, ordítozott. Bemászott a vasajtó alá, kiöblítette a száját, forgolódott, felugrott, kezet csókolt és leült. (Argon úr nyolc-tízezer éve fekszik a barlang agyagjában.) Letelt a határidő. A másik szobában meglátja azt a fiút, aki a világűr belseje felé irányuló távcsövekkel felfegyverkezve kémleli a Holdat. A kutya csaholva ugat, küzd, Józsika bácsi segítségért fut. Emília néni meleg vízben fürdik, de előtte cigarettára gyújt. Hallgatja a zajokat, látja őket, akik belefulladtak a fürdővízbe. Felhőbe burkolódzik, kiterjesztett szárnyakkal. Ez a trükkje. Pödrött bajuszát mutogatja. Harisnyanadrágban szalad, megsimogatják a homlokát, megnyomkodják, a szeme ragyog a ruhája ég.

(Józsika bácsi áll a sáros úton, nem tudja, mit kell tennie. Egymásba átszabható alakzatok közelednek, hirdetik az adásvételt. Kék ceruzával lerajzolják Emília nénit, majd elveszik a szeme elől a papírt. A szög szabályszerű, a rendszer is. A fiú most először hozza szóba a bombát. A kutya a hűségről szól, életének nagy pillanatait idézgeti. Könyörög, bizalommal néz, kitisztult a tekintete. A kép, melyet a kezében tart egy működő szerkezet. Egy ugyanolyan transzformáció. Emília néni egy varázsütésre eltűnik a küszöbről. Célozni akar, ugrik, de Józsikám bácsi egyik bizalmi embere lelövi. Egy gőzös, mely küzd a hullámokkal. Kormányozható, de fejleszteni kell. Alvás közben ezt az eszközt használja. A helyzet, mely így keletkezik logikátlan. A fékek elkoptak, megöregedtek, elvesztették az esélyt. A fiú kiszámítja, hogy a szerkezetet egymillió fokra hevíti a magfúzió. Abban bízik, hogy megóvja a megaláztatástól. (0,005 másodperc késleltetés után.) Ez egy egyszerű, forgóhengeres gép, melyet hőkezeléssel hevítenek. Félúton az álom és az éberség között. Félaktív, félhülye, irányíthatatlan. Józsika bácsi visszaemlékszik a gyerekkorára, amikor a fiúk rózsával fociztak. Aki csak egyetlen betűt is kijavít, ismételgeti, az olyan, mintha az egészet maga írta volna. Dajkálja a rongyokba öltözött óriásokat. Aztán majd, ha a központban leszel, mondja még, megállapíthatod. Nagy és csúnya emberek a félúton megszépülnek. Neked már csak annyit kell tenned, hogy Földlakó vagy.

Írsz, eltévedsz a labirintusban, annyit tudsz, kivételek is vannak. Megmondták világosan, a rendcsinálás a fákra is vonatkozik. Szépen, igényesen szalad beléjük a fűrész. A megtalált szövegrészek lámpát gyújtanak, és kimásznak a konyhaablakon. A fiú már 14 éves, papírcetliket dugdos, közelebb megy. Minden tevékenység érthető, vannak olyanok, akik egyáltalán nem mozdulatlanok. Józsika bácsi egy idő után nyersanyagot szállít a tervek végrehajtásához. A töltések száma miatt kísérletezésbe kezd. A fiú felhúzta a vállát, és tisztes távolságból rázta az öklét Emília néni felé. Talán csak mérgezi a balszerencse. Darazsak lógnak fürtökben. Az okos telefonokból megszökik az idő. Nekimegy a szoba falának, a lélek kaparja a testet, a számítógépnek nevezett katona meghal. Az alkony összefogja a fák haját. A sablonok mennek, a fiú rákattint a megfelelő méretűre, a betűtalpak elrontják a szöveget. Azt szeretné, hogy a formátum eltakarja a hátteret. A számjegy nulla, a fiú kihagy egy szakaszt. Ez egy másfajta világ, gondolja. – érthetetlen és szexuális. A galambok szárnyai alatt megvonaglik az égbolt. Szalad a megformált köpés felé. A falon egy értelmezhetetlen emberportré. Hínárba tévedt kézzel szorítja a prizmát. Belebújik, hiányzik neki az üveg. Tapogat, keres, kifejlődnek a kényes szerkezetű gépek. Az ember sebessége U alakú, ki lehet számítani. Az űrlapláb, a mozdulatok, a szerkezetek is, készülnek a véres jelenetére. A fiú nem mer leugrani a harmadik emeletről, működik, de egyébként felesleges. Emília néni legördül, gombot nyom, bekapcsolódik. Ahhoz a csoporthoz tartozó párbeszédpanel. Emília néni meztelen, ki lehet jelölni a táblázatot. Állattípusok, kétfarkúak, kacsacsőrűek, gyakran érik őket megsemmisítő légitámadások. Tudják a nevüket, a kódjukat, a génjeik számát. A fiú több évezredes pontossággal beszél. Még él, még rögzíthetjük a táblázatkezelő adatait.

Emília néni bemegy a gépbe, szétválasztani a vonalakat. A hölgy meztelen, kemény a feneke a vizsgálatoktól, előkészíti a radioaktív szén-vizsgáló műszert. Emília néni becsúszik a jégtakaró alá. A kiszáradt tengert évezredekig tundra fedte. A fiú az örökké fagyott talajon fekszik, a táblázatot tanulmányozza. Művészetnek nevezi a vékonyan bekarcolt vonalakat. Frissen zsírozott fegyverrével, mint egy felhúzott tekercsrugó, lövöldözni kezd.

 

 

  
  

Megjelent: 2023-05-22 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.