VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Ennyi
Ennyi
A nővér a babát a kismama mellé tette. − Gratulálok, fiú! Tudja már, mi lesz a neve? − Igen, Péter − válaszolta, majd kibontotta a babaruhákból, pólót és farmert adott rá. − Gyere Peti, vár az óvoda! − De anyu! Nem akarok menni! − De muszáj! − intette, majd kézenfogva elindultak. Az iskola előtt még megigazgatta a ruháját, és úgy indította el − Ne felejtsd el: szót kell fogadni a tanító néniknek. Peti bement, egy magas nő termett előtte: − Testnevelés óra! Irány átöltözni! Peti átment az öltözőbe, levette a pólót és a farmert, inget vett fel, öltönyt, nyakkendőt, felkapott egy csokor virágot, és úgy ment ki az udvarra. Ott már rengetegen álltak, a pulpituson az igazgató olvasta fel beszédét egy darab cetliről. − ...és reméljük, hogy az itt eltöltött idő örök emlék marad a számotokra. Az érettségi, amit a kezetekben tartotok egy fontos állomás, azt jelenti, boldogulni fogtok az életben. − ... mert az érettségi önmagában semmit sem ér. Az itt megszerzett tudással lesztek képesek elhelyezkedni valahol. Most pedig felolvasom az új hallgatók névsorát. Mikor Péterhez értek, ő kiment a dékáni asztalhoz, ahol kezet fogtak vele, a kezébe nyomták a diplomát, és kiment. A következő épületbe fordult be, ahol egy középkorú férfi hatalmas, megnyerő mosollyal fogadta, és a kezében tartott cetliről olvasta fel: − Üdvözöllek fiatal csapatunkban, ahol reméljük, sok személyes kapcsolatra találsz! − majd eltette a papírt, Pétert egy számítógéphez vezette, és folytatta: − Itt megtalálod az első feladatod, amint kész vagy vele, már haza is mehetsz. Péter leült, a férfi kiment, és bár még hallani lehetett, ahogy egy új embernek mondta, hogy „üdvözöllek fiatal csapatunkban”, hozzálátott a billentyűzetet püfölni. Pár perc múlva egy fotós lépett hozzá, fényképezőgéppel a kezében. − Ráérsz egy percre? Csak egyetlen kattintás! Péter felállt, megigazította a nyakkendőjét, melléállt egy nő, menyasszonyi ruhában, villant a vaku, és miközben a nő elment, Péter visszaült dolgozni. Gépelt pár percig, mikor a nő visszajött utcai ruhában, egy babával a kezében, hatalmas mosollyal az arcán. − Kislány lett! Csengének neveztem el. − Aha − érkezett a válasz Pétertől, de fel sem nézett, csak gépelt tovább. Miután elment a nő, egy kislány totyogott be, Péter mellé ment, és ugyanolyan ütemben kezdte el verni a billentyűket, mint ő, de a monitoron értelmetlen karakterek jelentek meg. − Ne most, Csenge, ezt meg kell csinálnom. A kislány lebiggyesztett szájjal kiszaladt, így folytathatta a munkát. Kis idő múlva visszajött a lány. − Apa, átmegyek játszani a szomszédba. − Rendben, csak ne zavarj. A lány elment, majd visszajött, és boldogságában ugrált. − Képzeld, felvettek a képzőművészeti főiskolára! − Fantasztikus − mondta Péter rezzenéstelen arccal. A nő is odament hozzá: − Már megint elfelejtetted a születésnapom! − Aha, bocs. Kimentek, majd a lány visszajött egy idegen férfival. − Ő itt a férjem! − Nagyon örvendek. Kimentek, és a lány egy babával jött vissza. − Ő az unokád! − Remek − mondta Péter, és közben idegesen vakarászta fejét ősz haja alatt. Kiment a lány, és többet nem jött vissza. Péter gépelt még egy pár percig. − Mindjárt meglesz, mindjárt, mindjárt... Most! Felállt, a derekát fájlalta. Elvette az asztal mellől a mankót, és görnyedve kitotyogott az épületből. Becsoszogott a szomszéd házba, egy sötét, üres lakásba. Próbálta felkapcsolni a villanyt, nem sikerült. Meggyújtott egy gyertyát, hogy lásson, és az ágya mellé tette. Kivett egy szál virágot a vázából, a mellkasához szorította, és lefeküdt hanyatt az ágyra.
Megjelent: 2023-04-14 20:00:00
|
