Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Brünhilda maradékcombját mutatja, mint amikor Rúzsa Magdi megpödri a bajuszát, bocsi Rúzsa Sándor (Avagy előbicsaklott az a fránya félistennői feminizmus) 1. rész

 

 

 

 

Brünhilda maradékcombját mutatja, mint amikor Rúzsa Magdi megpödri a bajuszát, bocsi Rúzsa Sándor

Avagy előbicsaklott az a fránya félistennői feminizmus

 1. rész

 

 

Vésztőy Brünhilda vagyok, a CDX 27-es, imtergalaktikáris kémnő, ahogy üldözőm a Vérpirospozsgás Magiszter, volt vezérkari főnököm titulál, vérpirospozsgás, mert oly ádáz a harcban, hogy arcáig fröccsennek a vérhalmok, ettől meg úgy örvendezik, mint a pozsgásvirágzatúak a víznek. Nem spion vagyok, valami automatahari, hanem a leigázott  galaktikus népek szabadságharca élére állt jóügy- terrorista, azért ilyen nagy a lábam, amúgyis nagy, mert a földiek békaperspektívából látnak és épp a földre lépek, idemenekülhettem csak Magister elől.

 

A vezérkarról jut eszembe, hogy egy űrhajósüldözés során belőtt az űrhajómba és telibe trafálta a vezérkarom, na jó, na jó, a jobb karom, hálából, mert én voltam a jobb keze, ő elvette a jobb karom.

 

Karom ellövésekor űrhajóm is elsüllyedt az Univerzum semmióceánjában, én szellemi, földi szem számára láthatatlan ejtőernyőm felvéve megcéloztam a Földet, amikor légköréhez értem úgy irányítottam az ernyőt, hogy a hatalmas égető súrlódás az egész bal lábam combfelsőtől vakulásig semmisítse meg, virgácsom beáldozására azért volt szükség, mert a Magister és emberei Mirdroff és Tammarg nem egy féllábú nőre, hanem sérült karúra számítanak, mert utánam jönnek, amilyen konok, makacsok, és a bal lábam csak a földi ment a lecsóba, a karom, sajnos az asztrálist vesztettem el, annak búcsút mondhatok. A vakulásról később.

 

Igen, félszemű is lettem ezen a földön, valamit kellett csinálnom az új közegben, beálltam kurvának, az egyik strici túl komolyan vette, reám rohant, ide a pénzt kurva felkiáltással és akkora sallert adott, hogy ráment az egyik szemem, persze csak a földi, az asztrális nem, én meg összeroppantottam azt a nem tudom, hány gigás gigáját, és fél kézzel megnyúztam, mint egy nyúzpépört, félkézzel, akkoriban műkart hordtam, hosszú vörös hajam volt, és  combcsizmát viseltem ès hónalj támaszos mankót, nem mint most.

 

Látom jön a ķét idióta titkos zugügyönc Tammarg és Mirdroff, én újságárusnak adom ki magam, nem tudom, miért vedlettem vissza az űrbéli ribanc mezbe. Önök ezt nem láthatják, az igyik újságot kér, valami Galaxisközi Űrlapot, majd így: Hol az újság féllábú, a másik meg; ez a csajszi nem fél, hogy minden páros szervéből csak fél.

 

Nekem se kellett több az egyiket hasba nyomtam a combcsonkommal, ugyanakkor a másikat a bakacsommal, ő rosszabbul járt, meggörnyedtek és mankómmal a fejükre súlytva a földre küldtem őket.

 

Most földön fekve megtapasztalhatják, milyen óriás ő, mármint én  és meggyőződhetnek, arról, közelről és alulról, amiért küldte őket a Magister, hogy tényleg le van vágva lábam, nemcsak álca

 

 

  
  

Megjelent: 2023-03-19 20:00:00

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.