Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Versike

 

 

 

 

Versike

 

Kőtömböket vernek szét. (A reggeli fényben fodrozódó Duna.) A folyón kívül rekedtek a párhuzamos hidak. Az öregség egész napos bámészkodás. Köszönöm, nem elég, magyarázza. Mit tegyen? Azt kiabálja, hogy elmegy és szétszórja (a saját hamvait). Viharfelhők másznak jelképesen, magasztosAN. Nézem a vonalakat, elindultak, növényeket teremtenek, kapcsolódnak, ami egyébként képtelenség. (Mert kövek.) A családja részletre eszik és él. (Levegőt eszik por nélkül.) Az egyik alapeleme a fakalapács, a másik a fakés, a faló, a falomb. Indulnak a vonatok, esik az eső, a csúszós lépcsőn felmerülhet a kétely. Kata egy hatsoros versikét mormol. Széthull a megszerkesztett agy, a légzés kocka alakú, az információ a gerincvelőn keresztül szökik. Sokfélék vagyunk, returjegyet váltunk, a tükör felidézi a színeket, összetöri a kereszteződéseket, az utcatáblákat, szorosabban karolja át. Feljebb vergődik. Este sétál a pénz. Kotorászik a májban és ellátja a feneket. Az elméje még tiszta, de már darabokban. Gyors felfogású, gyermeki magasságú marslakók. Ott ültél mellettem, mintha egyszer már ilyen lett volna. Mozog a föld, szakad a szó a szókincsekből kitépem. Hajók süllyednek el így, vegyes kifejezéssel, kisebb kézzel. Mondd, hát van? Ezeket, mondja Kata, egymáshoz kellene ragasztani. Poszthumusz értelmezés, bevezetés a mitológiába, pengeéles sikoly egy kőhajításra. Körbevesznek a felnőttek. Micsoda gazember a föld, pedig mozdulatlan. Elrúgja magát a parttól, vergődik a súlytalanságban. Marslakók táncolnak a szélén. Ezzel a köteggel él, szívességeket tesz, gyümölcslevet iszik.

Öcsém! Összedőlt a ház. Ikszet ír rá, a kör derekán Kata, árvácskák játszanak a combja között. Forró víz, puffogtatja a motort, az orrából kitüremkedik a hab, érezni a vizek lágyságát. Lerázza, ez csak egy porcica, kiáltja, egyértelmű, folyamatosan dorombol az örökkévalóság pora. Dübörgés, betonfalak, repedés, egymás fülét húzzák, kirohannak. Kata, ha ráérsz, hozz virágot, koszorút, nemzeti színű szalagot, hordóban könnyet, halat, emberevőket.

Átgyalogol a deszkán heverő rongyokon, a Dunán, a túloldalon jobban megbecsülik, bele lehet merülni, hogy ne kelljen szégyenkezni, hallja az üvöltözők jókedvét, barátságos egerek megijesztik, áldozat-e, ketyeg-e? A pincében szellemek imbolyognak.

Öcsém! – mondja Kata, reszelik a rozsdát. A jég a rakétákra fagy. Varrógépek röpködnek Ukrajnában. Beszédfoszlányokat hallanak az összevarrt fejek. A varrógép begörcsöl a félelemtől. A cérna összeférceli a jövőt. A gép kínos pontatlansággal fészkelődik. Halványan esik az arcára a fény. A számítógép meleg sálat ölt, abból kiindulva, hogy ideológiailag furcsa időszak következik. A motor zúg, a légcsavar forog. Kata belép, szögre akasztja a cipőjét, harisnyáját, bugyiját. Felismerhetetlenségig keveri bátran, készül az ütközetre. Vizsgálódik, jégtükör borítja a felületet. Táncolnak készségesen, a szekér inog, nem kell szóba állni. Alszik a koporsóban, jó meleg van, az energiáit pótolja. Mérlegeli, megsüti, ki hibázik ekkorát, kérdi meztelenül, kinő egy fog, csontszilánkok, egy combcsont, gerenda, olajos fa. Józsika bácsi kívánja Kata csontjait, inkább nem is, fűt-fát énekelnek, meghalnak, jobbra néznek, egymással szemben futnak megölni egymást. Józsika bácsi megméri Kata vérét, a vázizomzatát, a csípőcsontját, szerelmes. Összejövetelt rendeznek, mielőtt elhagynák a várost. Hibáztál, kalimpál az elmém, befogadja a még feldolgozatlan információkat.

Képtelenség!

Elgyengül, táncol, fabábut farag. Követeli a törvényt, a lova nyakába kapaszkodik, sebet rajzol. Befejezi, holtfáradtan nyeli le az ételt, tűr. A hegyekben vízgőz oxigénnel keretezve. Feltámad, kinyújtja a lábát, műszereket kapcsol, parancsolgat. Elvezetik a földbe, minden készüléken felirat, a vörösrézhuzal kígyózik nagy sebességgel. A hajók szállítanak, a határ mentén kicsikarnak valamit, üvegfolyosókkal ellátott csatahajók, az időpont a napszaknak megfelelő, többé-kevésbé egyenletesen fejlődik.

Józsika bácsi megszégyenül, ő a király a puskagránát, a tehetetlenségi erő. Palagáz szivárog a dombon. Kata alsó részének semmi nyoma. Enyém leszel, mondja, véres ruhában. Hajó duruzsol a napsütötte alkonyatban, a felvétel időpontjában, alacsony emberek kúsznak, süllyednek és emelkednek, a fesztávolságuk 13,4 méter. Kata huzagoló padokat szállít. Ez egy nonfiguratív sztori. Kata meséli: álmos, süket faszi áll, mint egy tévétorony. Ha ilyen az öböl, a hétfejű sárkány, akkor én egy lombos fa vagyok, és elhúzom a függönyt. Kiárad a Duna, autók ügyetlenkednek a homokzátonyon. Csökken a guminyomás, már összeköttetés sincs. A nyomáscsökkentés ezerszeres. Kikapcsolódik, szerez, kiderül, hogy fából készült. Egy fürdőszobai berendezés, fürdőkád, ahol időjárási zavarok fordulnak elő. Többször szereplő anagrammák észlelő helye. A tiszta vízzel higított gyomorsav megállapításai. Vonalkóddá alakul a nemzet, középmagasan gomolyog a radioaktív por, hatalmas, párhuzamos. Szúró, kikristályosodott fény. Fátyolszerű, barna lények az oxigénben.

A király neve kódolt, tisztázatlan, Kata lefékez, folyadékkal hűtik, problémás. A király élénk, ebben az időben a ciklonok főként az Atlanti-óceánon szoktak (…) Éles szerszámokkal, karddal, fejszével. A délutáni órákban, hadat üzen szöveg nélkül, sokszor és ezerszer, lehet csatlakozni. Kata az ország másik feléből irányítja a harcot. Figyelmeztetés azoknak az embereknek, akik tudják, hogy mi válik valóra és mi nem. (Mi válik valóra?) Tombolnak, gyűlölik AZT, hogy ki mikor élt, és miért, időben vert-e gyökeret, azonosítható-e a lábánál fogva, lóg, a feneke húzza, csaknem eltűnt, de azért fejlődik tovább. Így jobban tetszik, ha lóg, látható anélkül, hogy kialakulna. felismerik a ruhák szagát, a ruhák alatt alacsony, tépett felhők, kislányok és kisfiúk átalakulnak. Kézen áll, szaltó, cigánykerék, EZ AZ?

Ugrásszerűen fejlődik, a normális, a Teremtés Könyvének abban a részében. A jellegzetes radioaktív felhő még messze van. Kata erősen megveti a lábát tépett fehérneműben. A térdimenzió az maga az időtlenség. Az anya feláldozza magát, kezét a farmerzsebébe dugja, rakodik, belefárad, söpröget, rajta már csak a fegyelem, meg az árnyékolás segíthet. Annak ellenére. Egy halomba cipeli a hátán meg a nyakán a kitelepítetteket. Kísérletként az Alföldön alszanak a tavon szegények, felsőruha nélkül. Odvas fából készült bunkó kalászokkal és kiváló asszonyokkal körülvéve. Tövis szúr a testben, tövises csipkebokor, visszfények a Dunán, Budapest városa, később az egész egy nagy birodalom, megszálló hadsereg, csendes, négysoros versike, szövegmerítés, teljesen lelapított sávok, a felhő hatalmas, az egész növekedésben van. Kata beleáll az alakzatba, víz alatt lovagol, üget, a híd lábánál tömegsír. Megérkezett. Az izzadt asztalon arany és kukorica, hajszálak módszeresen. Papucsban megszüli a kétfejű gyermekét, a lepel megvastagszik. A Dunában úszik búvár Kund, az emberek csodálják a szerkezetet. Biztonságot nyújt. Spontán összegyűlnek, most már győzhetnének, ragyoghatnának fényesebben, a bolondoknál. A ló farkához kötve a törvény, zabot eszik, bimbók fakadnak, Kata dühében barátságos. Abban reménykedünk, hogy nem fogunk belesodródni. Az ő teste szín szerint a megváltás. Éles kések gondolkodnak, többnyire mélyenszántón, hallgatnak vagy üvöltenek, hánynak vagy szarnak “ameddig kell”.

kata terpeszállásban úszik a hívők bűnbocsánatért esedeznek a sugárzás észlelésekor felhőszakadás testek a ballisztikusan így halt meg megfeszítve borzalommal még van egy kis idő a feltámadásig többé-kevésbé középmagas fátyolszerű emberek fognak feltámadni miért éppen én kérdezte a nukleáris fényben kötelessége győzni leoldani a saruját hosszában kicsi gyönge álomban születnek az utódok még fogatlan zsákmány sugaras hal végtagok négy-öt ujjal búvárruhában kata testjárataiban a torkában testének fogazatának lekerekítettségében csupasz nyakú növények és alagutak erekció közben tüszőrepedéskor a nukleáris háború után nem írnak verset

 

 

  
  

Megjelent: 2023-02-27 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.