Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Nyolczas Marcsi: M. Mary Taylor

 

M. Mary Taylor

 

a híres thriller-filmrendező, a férje halála miatt nem szakítja meg a forgatást, nem veri nagy dobra az esetet, csak a benső barátok tudnak a sajnálatos eseményről, a határidő itt liheg a nyakukban, a díszletek bérlése rémesen apasztja a költségvetést, a helyszínt még a héten el kell hagyni, mert a Sörgyár pincéje közkedvelt más körökben is, szoros a beosztás, tartani kell magukat az időponthoz.

Mára már vége a munkának, rozoga Opeljével hazafelé tart a külvárosi házikójához, ennyi maradt, mindent az orvosokra költött, ez a század derekán nyaralónak épülő, és a nagynéni hajdani gazdagságára emlékeztető berendezéssel, ami elhanyagoltságában is elegáns, de zsúfolt összevisszaságával kísértetiesen hat, és ez a karcsú tornyú, bagolyvárra emlékeztető kísértetkastély most a menedéke, emlegeti gyakran, érdemes hazajönni, lépten-nyomon ihlet mocorog.

Mire hazaér, már besötétedik, szórakozottan hajt be, állítja le a motort, és parkol le a hajdanán kidőlt kerítésmaradvány és a ház közötti szőlőlugas alkotta alagútban, s ahogy kiszáll az autóból, zajt hall a szőlőlevelek felől, biztos a Cicus örül nekem, hogy hazajöttem, miközben a térdig érő száraz fűben lábal a ház felé a korom sötétben, persze a fű is zizeg, zörög, az ide illő zenének el kellene halkulnia, hogy a természetes zajok érvényesüljenek, ezt nem érti meg az a süket zenei szerkesztő, majdnem ölre megyek vele, nem hallgat meg, csak vérig sértődik, és fenyegetőzik, elrohan, mint ma is.

Rendezői énje mindig dolgozik, most is, elképzeli, hogy kinyúl egy kéz a szőlőlevelek közül, nem is rossz ötlet, talán kicsit elcsépelt, de a megfelelő zenei aláfestéssel, bizony jó kis borzongást szerezhet, mosolyog.

Tényleg kinyúl egy kéz, szeretné elkapni a Mary vállán himbálódzó ridikült, de nagyot lendül, ahogy fordul jobbra-balra a Cicust keresve a sötétben, így csak a levegőbe markol.

A nő nem vesz észre semmit, indul befelé, a bejárati ajtó résnyire nyitva, lépten nyomon ilyen filmet készít, szórakozott, nem emlékszik, becsukta-e, állandóan azon agyal, mit lehetne még beleszőni a filmbe, az emberek mindig újabb és újabb ötleteket várnak, szívesen nézik, élvezik ha másokkal ijesztő dolgok történnek, természetesen nem velük, és mivel tele a keze csomagokkal, lábbal nagyot lendít az ajtón, most viszont becsukom, és a sarkával bevágja maga mögött, nagyot csattan, pont orron vágja a lopakodót, aki legurul a csigalépcsőn, s ahogy leérkezik a lépcső aljára, mérgében előveszi a mobilját, tárcsáz.

Mary fölcaplat az emeletre, ledobja a cuccokat az ágyra, szól a telefonja, a rekedt, elváltoztatott hangú fenyegetést hallgatva bekapcsolja a riasztót, ez volt az egyetlen, amit megcsináltatott, ezt is csak a szomszédban lakó rendőr unszolására, előveszi a férje baseball ütőjét, amióta egyedül van, ezt az ágya mellett tartja, ez a riasztója, úgyis megígérte a kamerásnak, hogy megmutatja, ütővel a kezében nyitja ki az ablakot, szórakozottan lendít vele párat, jó fogás esik rajta, a rendező asszony rendszeresen jár bokszolni, jó erőben van, így ötvenévesen is ki tudna ütni valakit, ha arra kerülne sor.

A behatoló most egy rozoga létrát támaszt a ház oldalának, felmászik rá, már éppen belesne a toronyablakon, elveszti az egyensúlyát, de csak megbillen, a létra visszacsapódik a falhoz, Mary éppen lendít az ütővel, amaz ijedtében ugrik, a riasztó felvisít, a szomszéd ott terem, kapás van, a rendező asszony éktelen nevetésben tör ki, mikor látja, ki fekszik a földön, snitt.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-01-20 20:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.