VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kölüs Lajos: Kerengő
Kerengő
Százszor járt itt, de kilencvenkilencszer biztosan. Úgy emlékszik. Még szokott, ha sok mindent el is felejt. Kimegy a fejéből. Zsadányi reggel úgy ébredt, nem tudja, hol van. Az ablak felé néz, a kárpit függöny nem engedi át a fényt. Homályosan lát. Az órára pillant, fél hét. Már el is múlt. Ideje felkelni. Könnyít magán, bekap néhány szilvát, régen friss kenyérrel ette. Nem tudja, mikor, akkor még sovány volt. Hüvelyk és mutatóujjával megrepeszti a gyümölcsöt, kihasad, előbukkan a mag, kihalássza, bedobja a kukába, egyiket a másik után, féltucatnál megáll. Nem nagy kuka, egyszemélyes, néhány napot kibír. Jelez a mobilja, új üzenet jött. Most nem ér rá, olvasnia kell, lemaradásban van. A közel négyszáz oldal felével még nem végzett. Mára száz oldal a penzum, holnap befejezheti. Jegyzetel is, füzetbe írja, amit fontosnak tart. Idéz is. Tőle is szoktak. Ritkán, annak is örül. Miért ír, ha nem muszáj, kérdezték tőle legutóbb. Megszokásból, a járókában kezdte, a rácsot szarral kente össze, félrecsúszott a pelenka. Többször megismételte, anyja csak sóhajtott, apád, ha látná. Nem látta. Apja egy sort sem írt, csak rajzolt, szénnel, krétával, meg fotózott, valahol Amerikában. Amit most olvas, nyomja a lelkét. Ungern-Sternberg élete. Hódító, lejtmenet Ázsiában, kivégzik. Elmosódott fényképe ott a mobilon, néha ránéz. Lehetne Lenin is. Vagy Néró, aki novellákat ír. Erotikus szöveget. Úgy szép igazán, ha tétje van. A héten még nem látta barátnőjét. Határidős munka van, pittyegte a mobilba. Nem talált fogást a szövegen, amit olvasott. Ebédelni is elfelejtett. Maradt a kávé üres gyomorra, kísérőként egy deci szóda. A nagyapja is így itta a kávét, egyszerre két adagot. Dupla vagy semmi, mondogatta, miközben dupla nullás hajnyíróval szabadult meg göndörödő hajától. A szakállát hagyta, a nők így szeretik. Ezt a nagyi is megtapasztalta. Külön szobába költöztek. Felváltva aludt szobájukban. Az öreg sírt a nagyi temetésén, és aznap este a nagyi ágyában aludt, sokat ivott, konyakot, amit nem szokott, mert nem bírta. A nagyinak meg se kottyant egy üveg konyak. Konyakozott, és mesét mondott, a borsószem királykisasszonyt, hogyan is lehet egy borsószem segítségével meglelni az igazit. Ma is hallja a nagyanyja hangját, és érzi a konyakszagot. Hatéves se volt, akkor már betűket rajzolt, tükörírással írta le a nevét. És nem szerette a borsólevest, se otthon, se az iskolában. Hogy ma miért szereti, maga sem tudja. Megfőzi, megeszi. Talán Gyöngyi miatt, akit tíz éve nem látott. Vele feküdt le először, még az érettségi előtt. Imádta a fogyókúrás borsólevest, télen melegíti és megnyugtatja az idegeket, mondogatta. A lány kiborult, amikor terhes lett. Más városba költöztek az abortusz után. Belőle himpellér lett, mert nem vigyázott, és csak azt akarta. Csak azt. Minden férfi azt akarja. Az apja is, tudta meg. Igaz, nem anyjától, hanem az anyja nővérétől, aki zárdába vonult, senki sem tudja, miért. Leteszi a könyvet, amit olvas. Szeme előtt összefutnak a betűk, pihennie kell. Holnapután jön a dinitrogén-oxid, a fogorvosnő rápirított, így nem nézhet ki, egy firkász biztosan sem. Mosolyogjon többet, tele szájjal, a nevetés megtöri a jeget. Elmúlt öt óra. Várják a színház Kerengő galériájában. Nem felejtette el. A novellája befejező mondatán rágódott. Nem találta a megoldást. Átírta az egész szöveget. Az talán segít, gondolta. Nem segített. Csalódott volt. Csak későn fogta fel, hogy benne is csalódtak. Gyöngyi biztosan, nem vette feleségül. Ma Canberrában él, iszlamista férje van. Zsadányi a naptárat nézi, tévedett, nem holnapután, ma kell a fogorvoshoz mennie. Hatra, még odaér. Kilépett a körfolyosóra, és az égre bámult. Sötét volt, néhány lakásban villanyfény gyúlt. Visszamehet az esernyőért.
Megjelent: 2023-01-16 20:00:00
|