Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Bauer Krisztina: Edzőterem

 

 

 

 

Edzőterem

 

Lassan vitt a járda, türelmetlen voltam a várva várt belépés előtt. Már négy hónapja, hogy jelentkeztem. Sajnos az Irányító csak kevés ilyen hely működését engedélyezi, és ki kell várni, hogy a megbízhatósági tesztek kitöltése és elbírálása után megérkezzen a belépési kód.

Egy éve kezdődött. A társam szerint a levegő-ionizátor szoftvere okozta, de a lakóblokkunk gépésze lefuttatta a tesztprogramot és nem talált hibát. Beálltam egy rendkívüli test-szkennerbe, ami kötelező évente, de az értékeimben ott sem volt eltérés. Emeltem a napi izommunkám, mivel a létidőm előrehaladtával lazultak a szövetrostok, ám ez csak átmeneti megoldást hozott. A társammal egyetértésben növeltük a reprodukciós szándék nélküli kopulációk számát, ez viszont csakis számára jelentett pozitív változást.

Ez a valami kezdett elhatalmasodni rajtam. Nehezemre esett a napi négy órai munkám elvégzése, ami az Irányító figyelmét sem kerülte el. Megnyitottak számomra egy pszicho-kommunikációs csatornát, ahol furcsa kérdésekre kellett hetente kétszer felelnem. Megkaptam a diagnózist végre, melyben csak egy szó állt, hiány. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, hiszen minden szükségletem optimális kielégítése megtörtént.

Magas értékű dolgozóként tisztában voltam vele, hogy az apró, jelentéktelennek látszó dolgokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, így tovább kerestem. Próbálkoztam még az általam értéktelennek minősített NKO-n (Névtelen Kommentelők Oldala) is hasonló problémáról író kommentelőt keresni, itt találtam először az Edzőteremre.

A kevés információt tartalmazó leírás megragadta a figyelmemet és felkeltette a kíváncsiságomat. A kommentek nem voltak egyértelműek, voltak lelkes és voltak dühös megnyilatkozások is, kis számban, de leírtak önmegsemmisítést kérelmező sorokat is.

Végre ott voltam az Edzőterem bejáratnál. A kódomat és a biológiai azonosítómat azonnal elfogadta a beléptető rendszer. A derengő megvilágításban zöld fluoreszkáló nyilak jelölték a haladási irányt. Az első teremben papírlapok és ceruzák hevertek egy asztalon, mint egy múzeumban. A falon megjelenő instrukciók alapján, a papíron lévő szóképeket és labirintusokat kellett megoldanom, és csak a helyes válaszok esetén mehettem tovább. Választhattam a tematikus kódfejtéses szabaduló szobákból, nem volt könnyű ez sem.

A fejemben furcsa, eddig nem tapasztalt, cikázó jelenségek tűntek fel, de az engem eddig kitöltő valami fokozatosan csökkent.

A következő teremben a három fekvőszéket csak egy-egy felirat különböztette meg egymástól: B-A-CH. A B jelűbe ülve a rám simuló sisakból nyugtalanító, az A jelzetűből andalító, míg a CH-s székből tánc ritmusú hangeffektusok érkeztek.

Az előírás szerint nem volt nálam időmérő eszköz, így képtelen voltam lemérni, mióta tartózkodtam az Edzőteremben. Eleinte nem találkoztam senkivel, ám a negyedik helyiségben hárman ültek egy asztalnál és intettek, hogy üljek le. Egy színes táblán kellett egy bábut vezetni, lépegetve, egy dobókocka segítségével. Már-már beértem a célterületre, mikor kiütöttek és kezdhettem az utat elölről a figurámmal, de nem bántam.

Egy dús idomú, meghatározhatatlan korú, női jegyekkel jellemezhető személy állt az egyébként teljesen üres ötödik szoba közepén. Valamit mondogatott, de nem értettem, így egyre közelebb léptem hozzá. Kinyújtotta a karját, magához húzott, erő volt benne és puhaság, nem ellenkeztem. Lecsuktam a szemem, a fejem a vállára hajtottam. Líra vagyok, merülj el bennem, mondta, és én engedelmeskedtem.

Nem emlékszem, hogyan kerültem ismét a mozgó járdára, ami visszavitt a lakóhelyemre. Az NKO-ra egy új komment került fel, Gondolkodni jó, azonban néhány óra múlva helyette már csak egy veszélyes tartalom törölve piktogram volt található.

 

 

  
  

Megjelent: 2023-01-12 20:00:00

 

Bauer Krisztina (Budapest)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.