Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Magén István: Évike pezsgősüvegekkel jelenik meg

 

 

 

 

Évike pezsgősüvegekkel jelenik meg

 

az is igaz, hogy nevetett. hosszú orrú emberek célba lőnek és ismerkednek. oda tartozol, ahol az étlapok kezdődnek, ahol nem elég elégedetlennek lenni, ahol magasan kell kimondani, mi van akkor, amikor elszalad a fehér ló. és szorosan kell menni az épület fala mellett. kíváncsi vagyok, hogy Évike ott van-e, és hogy főzeléket eszik, és hogy előkeresi-e őket, és hogy a szobában mozgás lesz-e? az is igaz, hogy kihallgattam a beszélgetésüket, és láttam a hajcsatot a hajukban. megállapítom, hogy ő is ember, máskülönben belegabalyodott volna az akácok tüskés ágaiba. Évike pezsgősüvegekkel jelenik meg, látszik rajta, hogy sokáig állt az utcán. leül a padra, de arról elfelejtkezett, hogy Józsika bácsi fekszik ott, és ráült Józsika bácsira. Józsika bácsi nem haragszik érte, mirhát meg aloét, meg fehér szezámolajat kever össze, meg dúskáló női térdet.

szeretnék Józsika bácsi lenni, mondja Kata, elpirul, próbálja elfelejteni azt a világot, ami a homlokára van írva. Kata nem az, aki valaha volt. hosszú, keskeny a nyaka, csöndes a füle, nincs benne semmi szórakoztató. engem megtévesztenek, mintha nyakkendőt viselnének, odaragasztva. máskülönben ágyrajárók, szívósan tanulnak, megkapják mindazt, ami elméletben megkapható, minden faluban cigarettáznak, és fogdosni akarják Katát. ha megbotlik, beleesik a halálcsapdába és elfelejtkezik a szerepéről. ez a pillanat a pártok országának a pillanata, a futballpálya túlsó végéről a hátvéd rohan. 

Kata annyit eszik, amennyit becsomagoltak számára. szó sem lehet arról, hogy csontdarabokat, meg leveleket, meg ruhafoszlányokat egyen, meg megegyen egy kis darab posztót, mert mozdulatlannak látszik. a villamoson szaladgál mulatozás helyett, majd aláfirkantja a számlát. aztán ugrik a közönséghez, és tolakszik a többiekkel együtt. szeretem Katát, mert káprázatosan, kapatosan ugrik a nagy zöld réten. a kert középső része felé szól a háborúban, vidám hangulatban, a Dunától keletre, amit egyébként látni nem akar többé. 

egyszemű dolgokat eszik, olcsó rakétákat tart a házában, olyanokat, amiktől mindenki igyekszik megszabadulni, és melyeket kilőnek alsóhangon, és melyek eltakarják Istent. hozzáteszi, hogy örökös célja a futás, azzal a különbséggel, hogy azok kimutatják ritka, sárga fogaikat, és még egy darab kenyeret is sütnek jómódú embereknek, akik azért jöttek el hazulról. arról tanúskodnak, hogy a tudásuk nem kielégítő. az eredményt megtalálják Józsika bácsi fejében, aki a gomolygó felhőkben vitorlázik. (Meglehetősen nehéz eljutni oda, ahová már egyszer eljutottam.) 

(Csináltatunk egy gyönyörű asztalt, két méter széles, négy méter mély, olyan embereknek, akiknek már csak dolgozni van kedvük.)

azt akarják egyébként, hogy Kata meg Évike összevesszenek, és a feketekávés bögréket egymás fejéhez vagdossák. meg akarják mérgezni Józsika bácsit, hogy hajnalban tovább mehessenek. a tárgyalások szükségesek, meg a tömegek figyelmét elterelni a fontos kérdésekről. azt kérdezik, hogy Józsika bácsi fehér télikabátja esetleg sötétbarna-e véletlenül, és hogy Józsika bácsi miért sétálgat az előszobában éjfélkor céltalanul ahelyett, hogy kiállna és kiabálna, és mondana valamit, ami szerinte üzenet.

(A bevitt adatokat, akár jók, akár nem, megfelelő módon összerágják, kétdimenziós táblázatot csinálnak. Az a céljuk, hogy mindenki legyen kövér. Megfordítják a programot, és az egyszerűség kedvéért eltűntetik a böngészőben. Azután bebizonyosodott, és ők aggódni kezdtek, hogy más is tudja. Értéket rendel automatikusan. Kellőképpen ellenőrzik az eredményeket és a jelszavakat. Szakemberekből kialakított tervekből újjá szervezik a Dunát. Figyelmét az egyetlen épkézláb emberre irányította azért, hogy ne terjedjen túl. Józsika bácsi felágaskodott, és vonított. Feltétellel lehetősége volt az adathalmazból választani. Mindenki láthatta és hallhatta, amikor elmenőben az épület egyik sarkában mutogatta a papírt.)

azért, mert Józsika bácsi szegény ember, elkövethette bürokratikus marhaságait. az ujjával írt, hogy megdézsmálhassa azokat a dolgokat, amiket Évike a szekrényében tartogatott. ezek három komponensűek voltak, és felálltak a székre. semmi közük sem volt a kétkomponensű halmazállapothoz. ha mosolyogtak, vicsorgott minden foguk. elkapták a lepkék árnyékát, és elaludtak a konyhák mosolytalan levegőjében. a sötét fal mentén Kata diadalmas pillantása szétszóródott. értjük egymást, zavarom a vizet, átjutok a vízen Józsika bácsihoz, széket is viszek, pedig utálom magam. odahívta magához Katát, beszélt vele csúnya, rideg arccal, megpróbált valamit jóvá tenni. Józsika bácsi vörösre festette a bajuszát, kavargatta a főzeléket, arra gondolt, hogy ezt kellene csinálni egész életében. ha nagyon disznó akar lenni, akkor még a halála után is. szerette a kis kutyákat, a csecsemőket és a sánta embereket. az arca könnyes lett, ha Évikére nézett, és színfoltok táncoltak a szeme előtt. meglepték az ebédlőasztalra kitett állattetemek. csúf kis állatok úsznak a kávéban, abban a kultúrában, melyben bevallják a titkot. kihagyhatatlanul távoliak, döcögősek, Isten kényszeríti őket mozgásra. a romok meredekek, az előkészületeket meg kell tenni. arról már hallott, hogy sokan megeszik azt, amit kavargatnak. Évike üzent önmagának, és a szöveget önmagára irányította. soha ilyen hideget még nem érzett, a tragédia kiegészíti a modellt és cselekvést kíván. és menten szétrobbanna, ha azok bevonulnának. függés a rabságtól, a szegénységtől, a megjelenítéstől. ők teremtik meg a kimondható értelmet és a modelleket, melyeknek alapján egymástól elválaszthatók. 

két nővel aludt egy ágyban, elnézte őket, ahogy az ágy szélén ülnek keresztbe tett lábbal. az egyiknek szorosan összefonódtak a combjai. (Fejtegetés közben.) a felhőbe vágyik, oda, ahol a történet szereplői élnek. Kata azonban már meg sem fordul, kilép a kapu elé meghalni a szabadságért. egyszerre néz az égre, és a teremtett világra, és közben fokozatosan szétmorzsolódnak a mondatai. az ítéletvégrehajtó először jobbra néz, azután balra, ilyen káprázatos a világ. ha az ember egyszer elindul, gondolta Kata, a mindenségit neki, és elfelejt megmoccanni, és csak azok nehéz lépéseit nézi, ahogy mennek előre. Évike lepelbe burkolódzik, sok mindent felhalmozott a fejében. olyanokat is, amiket nem illik, meg olyanokat is, amiktől a kutya is elhányja magát. elmondhatatlan hűtlenséggel mellőzzük és jutalomban részesítjük. edzés közben felfedezzük az eleven túlzást, az életveszélyt és az értelmet is. kimondható, hogy azért van, hogy figyelmeztessen. a halál a modern naptár szerint kezdődött. szard le őket, és mond azt, hogy úgy vélem, hogy a rejtjelezés elkerülhetetlen. úgy keveredett bele ebbe az ügybe, hogy kiszámította, hogy kénytelen lesz a jelenteni és meghalni.

éppen visszafelé tartott, az útszakasz végén, amikor egy lepecsételt könyvet talált. néhány nap múlva irigykedve nézte a tájat, mely nem keltett fel benne semmit, vegyük tényleg komolyan, és valamivel kiegészítve tegyük közkincsé. a felmerülő gondolatok közül kimagaslottak a sziklás hegycsúcsok. mások sikereit, mások pofonjait találta. a bedobott cédulák összebonyolódtak, pedig ő módszeresen járt el, hogy összezavarja a csillagként ragyogó dolgokat. jól járt vele amikor arra kérték, menjen Debrecenbe. Józsika bácsi több hetes kórházi ápolás után negatív érzelmi állapotba került. Évike néni edzett volt és beprogramozott, és nem helyes, hogy egyetlen lépést sem tett. aztán megjelent a nagy köd után, amikor a halottak tréfásan mentegetőztek, akik olyan nagyon vágynak meggyógyulni, és őszintén csodálkoznak, és szitkozódnak, mert a módszer még nem volt tökéletes.

Kata elhatározta, hogy valami vegyi folyamattal megöli Évikét. számításait még nem játszotta le. tipikus mozdulatai erősen fokozódtak. a folyamat ennek megfelelően lett bevezetve. a Balaton északnyugati partjáról, ahonnan az elpusztíthatatlan városok származnak. a győztes visszaküldte őt, és vele együtt ezt a levelet is. ezek a barmok, a tények ellenére álmaikat magyarázzák, mondta Évike. hivatásos koldusok voltak, tilos volt kopaszra nyírni a szürke foltos hajukat, nézték a hátukat, interneteztek, az volt a véleményük, hogy elhamarkodta, nem egyezik bele, pedig akkor már tudták, hogy mit akar. Évike rámosolygott és visszaült a játékgéphez.    

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-12-19 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.