Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Magén István: szelíden és homályosan

 

 

 

 

szelíden és homályosan

 

a hosszú hajú felém nyújtózik. ezt te okoztad, mondja. villát és kést szurkál a szemed láttára, a győzelem ellenére, változó szóval igyekszünk játszani. hagyod, hogy ellökjenek, görnyedve a kijárat felett. ajánlatos felvenni a fegyvert, jön, folyik, ömlik, léggömbről szól a táj. az áldozatot temetni. egy-egy kérdés összekulcsolt kézzel, otthonosan. falra erősített kelmék lógnak így és vallásos iratok, nyersselymek, a természet tanítja. tekintélyesnek lenni a zűrzavarban. a törvényben annyi a betű, keselyűk várnak, azt érzed, hogy a lábad szilárd talajra lép. mindez szépen hangzik, meg kíméletlenül. szénatomnyi történelem.

Kata átöltözik a villamoson, azután csak napok vagy hetek, a szép test a semmiből bukkan elő. beszélgetni szeretne. ezek a ruhák kéntartalmúak, illatokat párologtatnak. leveti a kabátját, megtörténik, amin nem lehet változtatni. leveszi a sapkáját, ezt persze Józsika bácsi is észreveszi. a nyaka olyan, mintha semmi köze nem lenne hozzá; morog. a vállát elváltoztatja a ruha. a karja néhány kísérlettel centiméterre pontosan lemérhető. Kata alakja olyan sima, mint a homloka. ez már komoly, különböző tradíciók függősége. elköveti azt, ami ezer sebből vérzik. (Elveszik az ifjúságodat, alacsony fordulatszámú alkatrész vagy.) Kata gömbölyű csípője megtévesztés. csupa folyamat. az autót alkatrészként használják. az autó akkor indul meg, ha a katalizátort átcsoportosítod. a belsődben történő átrendeződéstől szenvedsz. 

a szent könyveket szitákon átpréselik. hűtlenül kicsapong az agy. az üstökös feltűnt, úgy ült, mintha amiatt bánkódna. kinyílnak a könyvek, Kata ruhátlanul ül a villamoson. megráncosodott a bőre, a fényben sötét. fekve fut, a hüvelykujjával pattog, a saját élete megmentése érdekében küzd a jóeszű halállal. eszik, a jelenségeket magyarázza, messzebbre jut. a nyersanyagot gyengéden, mint a denevérek, a vakoknak dobja. (Akkoriban betartották az előírásokat.)  darázsfészekbe nyúl, szonetteket ír, ez a föníciai bíborszövet. 

(A végbélen keresztül kiszivattyúzták hosszú, becsületes elvtársak.) 

a reakció lejátszódik, meghalnak, bánkódnak, kínos dilemma az egész föld. fordul, beszámoló keletkezik. egy ellenfél slattyog az út közepén. egy katicabogár hurkot köt a nyakára. a lakásokban titkos házak, hosszú repülőút, virágokat locsolnak, felcsúszott, megfertőzték a szörnyeteget. Éva gyerekeket szűlt Ádámnak. (A völgyben.) megnézik Éva finoman gömbölyödő, egyre inkább formálható testét. viccelődik, füstös a bőre, védtelen. észreveszik, hogy csal, feljajdul. a bicegő bárány tombol, dobbant. egy diplomatával ül szemben. (Az egész nép a legszélesebb harcban áll. Ők szabják meg a saját nevükben ugyanúgy. Következtetés, az öregember még a földön gurul, elesik, teát iszik, szembeszáll a túlerővel. Esettanulmányokkal fogunk gyógyítani. Ez a gép közvetlenül pontos.) aztán az ember jelentéktelenné válik. mosollyal, ami a műútról már alig látszik, gyermeket nevel. (Az első testvérgyilkost.) homlokjeleket rajzol és hasonlatossá lesz. már futnak a folyamatok, savanyúak és jelentéktelenek. menekülés normál, vagy ennél valamivel magasabb hőmérsékleten. abban a városban, ahol csúfolódnak az emberekkel. szívesen maradnék Bábel tornyába zárva, mondja Évike. kísérleteket végeznek egy típusba tartozó embereken. semmi sem olyan, mint az a város, ahol a dolog fontos. ezúttal nem tudta, látszólag ennyi. felfedezett valamit az utcasarkon. alakokat öltenek a nők eltolható testrészei. arrább tólják a hasát, széthúzzák a fenekét fogaskerekekkel. annyi a nyom, amennyit észrevesz. nem tűri, hogy felkínálják a kapcsolataikat, mint egy kést. semmi határozott dolgot nem tett, csak leugrott. teljes győzelemről számolt be, ami azt jelzi, hogy küzdelemre küzdelem a válasz. (Leugrik a Szabadság hídról.) úgy hajlik, mint a kanyargó folyó, vagy az abból készült kenőcs. erő hiányában a Duna sodrása haszontalan. Évike összekötözött kézzel, mint a virág. a beszéd, még ha fáradtságot érzel, akkor is repít. 

Domonkos fekete sapkában kifogástalan lenne. a lányok integetnek, odamennek, lebegnek, egy egészen más történetből jönnek, amit el kell mondani. az sem változtat ezen, aki egy kövér mosómedvéhez hasonlít. csupa fegyver, cigarettázik és tréfálkozik. nem állok meg, lefékezem, nyüzsögnek a bogarak az ártatlanság felett. értelmes lényekkel találkozom, mondja Domonkos. vízmentes víztelenítőkkel alszik, alkatrészeket párol le. éjszakánként kiveszi a fogát, a padlón fekszik, zavarokat él át, miközben diesel tankhajók futnak szét a Fekete Tengeren. (Mi magunk, éppen tegnap, személyesen.) megszületnek a számok, a képesség határai.

(Szert tettem egy-két gyanús génre. Oldószert iszom, meg mindenféle összetételű elegyeket. Az interpertátor parttalan vizekben úszik, a testtömege sűrű. előrehaladott állapotban van. Szeretném feljegyezni a megfigyeléseimet. Felszállok, és az Édenből nézek vissza a földre. Drágakövek szikrázó tüzében. Lábán lányai közül kiválasztom magamnak az egyiket – így szól az írás. A mozdulat nem volt elég, hogy megmérkőzzem. Aztán ütlegeltük egymást. A farkasok csontjának puhára kell főni. Fenséges köddé válva valamennyien elszédültünk a sűrű hajnali levegőben. A robot gépiesen motyogott a foga között.) 

bomlik szét a menedékhelyül szolgáló test. leteszi maga mellé, mint egy férjet. kéri keljen fel, a fénylő szeme és a kicsi orra hosszú árnyékot vet. erőlködik a hiúság, ezt teszi velük, csöndet kér. a félelem által felszabadul, a lába előtt heversz. a bolond választ, mesterséges édent teremt, ez a lélek helye, felmegy a dombra, a fák, a tűz, a távolság mesterkéltek. Káin leányai elcsábítják Séth fiait. a képtelenség visszanyúl az élőhelyek felkutatásáig. élő, bajuszos ember teli tüdővel tengerililiomot eszik. zárt földrészen mágneses méréseket végez. amikor feltűntek a rakéták, a bőr feszes volt, mint a szesz. fekete ujját mutatja tündöklőn és bambán. lehajol, kőhal csobban csontos inakkal. az ember önmagával vív, számolja a hibáit. Óbuda partjánál jurtában él. azonos lélekszámú vizekben él a főcsalád az alcsaláddal. a maiak tizennyolc méteresek. asszonyaik hatalmas öle. egy több méteres vagina.  mesterkedik, repülésre alkalmatlan, a megalázkodásig ravasz férfiak, (Erősen izzadnak.) szakállasak, tehát darázsfészekbe nyúlnak megkötözött kézzel, levegőt fújnak a házakba a családnak, alábuknak rossz fejtartással, nyitott szájjal, magas vérnyomással, üvegfejjel. rabmadár teljesíti a feladatát, darabokat tépnek ki egymásból, az egyént a földbe terítik, hamvasztó kemencébe, mert háborút jósolt, rakétákat írt. ők „tulajdonoskodnak” a felhőkben. messze ágazó vérereik egymáshoz hasonlítanak. vasbogarak repkednek borotvaéles szárnyakkal, és csak vonásnyit mersz leírni, mert bombák szunnyadnak. (Digitálisan ősmagyar különc.) Éva a zsoltárban alszik, mely nem akarja a testet befogadni. emberi gyöngy lakik a paradicsomban. szótlan férfiak és nők vére. 

(Tessék? kérdezi Éva. Nem, ne csináld – mondja Józsika bácsi. Nem számít, mindenki az – mondja Kata. Valószínűleg nem hallom és nem érzem – jegyzi meg Józsika bácsi. Nem hallod a lövéseket, miről beszélsz? – jegyzi meg Éva. Szóval mégis. Kimondják hangosan, és én mégsem értem – így Kata. Felmászik egy létrára, ezt rossznéven veszik.  Erős lökéssel egy egész banda jön be. Nem akartalak – suttogja Éva. – Gyötrődöm és feltámadok – fűzi hozzá. – Helyet csinálok neked. Úgy kell gondolkozni, hogy ne legyen túl késő.) Munkanapokon ellep a benzingőz, a trágyaszag, aztán elhomályosul a kép.

                                

   

 

  
  

Megjelent: 2022-12-05 20:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.