VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magén István: érdektelen dolgok
érdektelen dolgok
„LÁTTAM AZ ANGYALT LEJÖNNI A MENNYBŐL” – mondja. az élők gyártelepeket, fényszórókat építenek, eszméktől fellelkesítve. a pleisztocén katonák fintorognak ilyen körülmények között. a dolgok egyszerre történnek meg. már este van, Évike tízezer évvel azelőtt meghalt. látszik a gong, vad növények sora, gátak között, fáklyáról fáklyára. meghalt valaki, a harcosok megszólítanak. kúsznak (Azért valójában egyébként hosszasan. Tartozik, de nem merték, nem tudták, előfordult mígnem példás szeretettel, ily módon, fizetett a vesződségért. Már ugyan ahogy, például annak, akinek jelentése, már nem akarta.) kereszttámaszokat gyakorolva, kanyargó bőrük igazodik, zúgolódik, elmerül a zöld felhők mögött. hűtlenül figyelő gyönyörű nők. Évike ismerte azokat a szavakat, melyek országokat dúltak fel. elfordítják fegyveres kezüket. megfogyatkoznak és megijesztenek, pedig biztosan tudják, semmit sem láttak. az ország három részre szakad. érvényes álruhába öltözni és magyarázkodni. akcentussal beszélnek, szakadatlanul törik a szót. hosszú háborútól retteg. Évike csatázna, ha jobb fegyvere volna. fulladozik, csuklik, olvasztó kemencéket tervez. Józsika bácsi a közösséggel nem áll össze. analfabéta, alig szól, nem hajlandó meghajolni. nem hajlandó. (Ha tudod, üsd agyon, vakulj meg a szépségétől.) állt a folyóparton, és megkísértette az álom. a kezére pályáznak igaz emberek. papírszalagokat ragaszt. bebizonyítja az ellenkezőjét, meg annak az ellenkezőjét. nincs. lelki óceán. a savanyú káposzta, áthullámzik, küzd azért, amit megírt. egy nő az Éden kertjében, a nukleáris fényben, férfiak fekszenek mellé sokasodni. megjelenik Isten. Évike tiszta nő, akit észrevesznek. a bűn égni kezd a kezén. mindenki az állítólagos férjével. útvonalakat tervez a ribizlibokrok között. negyven nap és negyven éjjel imádkoznak, és csak azután (…). lezuhan, a földre esik, hiányérzete van. a növényzet buja és lakatlan. mindenki az ő meztelenségében. lélekvesztőben átkel a világűrön, van megfelelő készsége a hatásvadászathoz, áramvonalas testű, a felső lábszára gyorsabb. a nap kihuny, a turbinák leállnak, praktikus nép. aggódik, alig szól a sapkája alatt. megnőtt, megvastagodott, beüvegeztetett. Ain levelet nyújt át mirtusszal. testük alá temeti a tájat. elhelyezkedik a protosuchusok álkapcsainak barázdáiban. küld fagyot, hideg radioaktív fényt, ajánlatos lenne meggörbülni, sáros arccal hemperegni, Isten akaratából úszni az illatokban csatakosan. a „medenceővén” lógó csontok és izmok. Józsika bácsi tündököl, ünnepélyes, homályos kifejezéssel élve. tágas orrlyukaiba bátor szívvel vörösbort tölt. veletek vagyunk, mondják nekik, a dolgok új rendjét kell elővenni. örvendeni a teremtésnek. meggondolatlanság volt-e? hogy meggondolatlanság-e az, hogy ma is látom Aint LEJÖNNI AZ ÉGBŐL, változó ügyekben az épület falán. belefúródott a nyíl, szeretetével eszi az embert. irigységet zihál, jó alkalom gonosztevőnek lenni, védelmezni, úgy szeretni az országot, megkülönböztetni és végrehajtani. Évike hajlandó azt tenni, amit. újságpapírt ragaszt magára, hogy ne lássák azt a testet, amelyet egyébként az üres házban hagyott. Ain szeretve mulat és iszik, táncol, és szerelmes, amit még sosem próbált. megenyhül, ha valaki haszontalan. ő főz a jelölteknek, ráadásul most ért földet. azok kétségbeeséseire nem válaszol, annak a bolygónak nincs nyoma. hallja a kívánságaikat, vinné az üzeneteiket, kotorja az utat a szél, ahogy a reklámokban. megbecsülik Évike forró lábát, zavaros körmeit, párnás fenekét. Évike úgy szereti az oroszlánt. a vizek folytatására bíztat, folynak, megbocsátják az ostobaságot, csal, beüti a kódot, rejtjelezik. sokan mozdulnak a mozgás irányába. hosszú, sárga haját forgatja, a hajszálak összefonódnak, az emberek Évike lábát csókolgatják. megfeszíttetem őket, az írástudókat és a véneket, mert ők Isten fiai, mondja Ain, az angyal. egy a parancsolat, mondják, ennyi az egész. aki nem tartja helyesnek, aki nem akar sem törvényt, sem kódot, aki adakozó és siet a tanítványai közé, aki beleáll és életveszélyt hoz, aki félrenéző dölyfös, aki kínlódik. semmi szónoklat és hízelkedés. alszik, szelíd, kedves és ártatlan. azt mondják, hogy fut és engedelmes. azt mondják, hogy ragyogóan fehér. lejegyzi a kódot, vidáman öl. én majd kigombolom a gombjaimat, mondja. vad törzsek tanyáznak a hazámban, mondja. édes a dal a gyerekeknek és a királyoknak. Évike egy fához kötözi, amikor hirtelen beköszönt a tavasz. leragasztja a száját, figyel, ez csak egy magánhangzó, mondja. a kezét is odaszögezi, nyomorúságos szerep megtervezni a világ boltozatát. minden olyan igazságos, mondja, mint egy sötét dombocska az égen. Somfai félénk ember, idős pap, vén kommunista, megveszekedett náci, törvényt hoz, tűz van benne, roppant csarnok, testvérré válik az ember, nyavalyás szitok az ember, megkívánja Évikét, elkergeti, szenved, de kénytelen élni. ősi fejedelemségek bukását jövendöli meg. meg fogunk fagyni télen, mondja, odagyűlnek a keselyűk, eltakarják a napot, a pusztulás órájára bízom magam, mondja. Ain megfosztotta Somfait a butaságtól, helyeselte az arca tükröződését. megereszkedett, különféle holmikkal teletömte a száját. Ain igazságtalan, éjszaka eljön, szemügyre veszi, nem hivatkozik senkire, és nem tudta. Ezen az úton pillantanak rá, és a pillantás visszariasztó. fekete papírsárkányt ragaszt a ruhájára. a fogorvos belenyúl a szájába, holtakat keres. ha megfáztál, a rend kedvéért mondom, ha kérdezgetnek, vallatnak, ha rémeket látsz, ha életedet éled, a könyvek vitorláznak a tengeren, a fuldokló fröcsköli a vizet. a hal tép, a farkával csap. fejezeteket ír. Ain úgy beszélt a hallal, ahogy nők szoktak, ellenkezve, lelkesen, megrökönyödve. a hal nagy volt, hosszú, sötét színű ruhában az a jó könyv tele van gyilkossággal. amit az emberek igaznak tartanak. megfagyunk, vagy beledöglünk a maratoni futásba. és még élvezzük is a részleteit. szarvasbogarak csápjait halljuk csattogtatni. odaragasztjuk őket, nézzük az egymással küzdő szarvasbogarakat. szétkenjük az ujjainkkal. felemeljük a kezünket, és a magasból kinyúlunk érted. találkozunk a Lánchídon, leülünk anyánk mellé. felhívjuk telefonon, de eszünkbe jut, hogy meghalt. a kőtömbök szikrázva nőnek az égig. milyenek lehetnek a háromkezű óriások a távoli bolygón? (A gomolyrétegfelhők úgy keletkeznek, hogy a gomolyfelhők egy rétegben szétterülnek. (Felhőkönyv.) Azon az éjszakán Évike családlátogatást tervezett. játékos kozmológia a világűr falán. Így tudott megfelelni annak, hogy a naplóba bevezessék. Jártam ott, mondja, személyes véleményem az. Az ösztönöm súgta. hogy megtalálom, mondja. Vagy inkább ez a legutolsó tudományos. A csillagok is szervezkednek. Saját iskolájukban most két csapatban, a jóllakott bárányfelhőknek megfelelően, az észlelés pillanatában, a Föld az örökséged, a fellelhető felhőalakok szerint. (Az elkészített névsorból.) (De ne haragudj, mondta, a teljes fegyverzet tüzes fém. Atomholokausztra tanítják a sugarakat. Pontos kimutatásuk van. Ezek az iskolák csak nyáron állnak rendelkezésükre. Az 1987. június másodikán kezdődő tanévben két turnusra osztották a lakosságot. Az egyik túléli, a másik meghal. A trón pontos és kifejező. Ez egy párnafelhő, a csíkok és a kockák szélesek, az égkép nő. (Vad csörtet, fekszik, hátra lép.) (Fanyar a táj, ravaszságot tanul.) Az iskola lelkiismeretes elhagyására kötelezték őket. Az eredményt beírják. (Bölcsen, mint egy büszke bagoly.) Az okleveleket személyesen adták át. (Fülledt csodákat kaptál.) Különbusz, különvécé. Hasonló volt a helyzet a névsorokkal is, melyek hónapokig kísértettek a buszmegállítókban. Tornyosulnak a bárányfelhők. Alvás közben a csillagokat ízlelgetik. Alvás közben Somfai a vízbe veti magát. A kapu tündöklő dolomit, a vizek gátak közt futnak. Évike áldozat, sír, az őroltárkövön gyűlik a könny.) derék ukránok, oroszok, a hangjuk jó, dalolnak, srácok, csajoznak, anyát felhívják telefonon fekszenek a tömegsírban a hajuk a fülük a szemük mint másé, hadban jártaké, testi erő, meg száraz izom. érdektelen megfigyelt jelenség.
Megjelent: 2022-10-26 20:00:00
|
