Videó

A Nyíregyházi Televízió videója




Keresés a honlapon:


Hegedüs András: Truman

 

 

 

 

Truman

 

Igyekeztem minden héten legalább egyszer meglátogatni nagyapámat, és nemcsak azért, mert finom házi borral kínált. Szerettem vele beszélgetni, szívesen mesélt a régi időkről. Ahogy fogyott az üveg tartalma, úgy nőtt egyre jobban a mesélési kedve, nyílt egyre szélesebbre a kapu elmúlt ifjúságára.

Anyám születése, munkája a vasútnál, házassága mamámmal, fiatalkora, a bujkálás a háború alatt. Ő volt az én saját bejáratú oralhistory automatám, és az sem zavart különösebben, ha az egyes történetek újramesélve mindig különböztek egy kicsit az előző alkalomhoz képest.

Ma az ötvenes évek kerültek terítékre a bor és a stifolder fölött. Papám arról mesélt, hogyan tartották a feketevágásokat, mennyire óvatosan kellett eljárniuk a néhány besúgásra hajlamos falubeli miatt, és kiknek kellett extra adag kóstolót küldeni, hogy betömjék a szájukat.

Már mindketten eleget ittunk, és tréfás hangulatba kerültem. A történetek visszatérő szereplője nagyapám egyik komája, a Truman Gyuri volt. Elfogott a vágy, hogy végre kiderítsem, ki lehetett ez az ember.

– Papa, a Truman Gyuri rokonságban állt az amerikai elnökkel?

– Mi?

Kizökkentettem szegényt, eltartott pár pillanatig, mire felfogta a kérdésemet. Fel sem merült benne, hogy csak szórakozom vele. Nyilván semmi kapcsolat nem lehetett kettejük között, és egy félig sváb faluban nyugodtan lehetett egy hajórakomány Treumann is a sok Müller meg Zimmer mellett.

– Nem, nem volt – tért magához az öreg. Én lenyeltem a nevetést, és folytattam tovább.

– Akkor miért úgy hívták? Éltek Trumanok a faluban? – állítólag a 20. század elején költöztek ide vissza Amerikát megjárt magyarok. Talán Connecticatból?

– Eh! Ez csak egy becenév.

Nocsak! Új távlatok nyíltak meg előttem, mindjárt más megvilágításban láttam ezt a rég halott embert. Vajon miért kaphatta a nevét? Talán mert olyan igaz, hűséges barát volt? Vagy együtt dolgozott nagyapámmal a MÁV-nál, és egy 411-esen, egy Truman-mozdonyon szolgált? Megkérdeztem, de a válasz nem vitt közelebb az igazsághoz.

– A Gyuri az apjától örökölte a nevét.

– És ő miért kapta?

– Azt nem tudom, régen volt…

Kezdtem úgy érezni, hogy elveszítem a fonalat. Tehát a Truman Gyuri az apjától örökölte a becenevét. Eddig azt sem tudtam, hogy becenevet lehet egyáltalán örökölni! Töltöttem magunknak még egy pohárral, és feltettem azt a kérdést, ami reményeim szerint segít majd átlendülni a holtponton:

– És mi volt az igazi nevük?

– Emberovics.

Lefagytam. Emberovics? Hogy jön ez ide, semmi támpontot nem ad a Trumanhoz. Láttam, ahogy az általam feltételezett kapcsolatok sorban megszakadnak, és Truman Gyuri legendájának megfejtése kicsúszik a kezem közül.

Emberovics! Tehát nem sváb, hanem horvát születésű. De akkor hogy lett Truman? És nem is ő, hanem az apja, aki valamikor 1900 körül születhetett. Téboly! Hiába faggattam tovább nagyapámat, többet már nem tudott mondani, és láttam, hogy fárad. Elpakoltam az asztalt, elöblítettem a poharakat, elköszöntünk.

Papám kikísért a kapuig. Miközben a busz felé sétáltam, láttam, hogy még sokáig integet utánam.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-09-08 20:00:00

 

Hegedüs András (1984)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.