Keresés a honlapon:

Nyolczas Marcsi: Mamó

 

 

 

 

Mamó

 

mesélt neki erről a régi katonai temetőről, ahol gyerekkorában játszótér híján a közelben lakó gyerekek összegyűltek, a sírok közt bújócskáztak, sőt a tűztoronyba is felmerészkedtek, az volt a mászókájuk, hiszen a hősök sírjait is a dombtetőre gondolták az utódok, mivel a torony fából készült, és magas gólyalábakon állt, magyarázta Mamó, a létra csak azután kezdődött, így a kisebbek nem is tudtak onnan körülnézni, figyelmeztetni se tudták a többieket, hogy közeledik az őr, de mire nehézkesen felkerekezett az emelkedőre, a merész gyerkőcöknek már csak a hűlt helyét találhatta, ide menekült, most ő is, a kisunoka, amikor szorult a hurok a nyaka körül, kezdtek kiderülni dolgok, amiket legszívesebben meg nem történtté nyilvánított volna, kezdve a negyedik hármast történelemből, és a másik rémes jegyet, amit a matek témazáróra kapott, pont most mikor nagy hangon kijelentette anyának, hogy átmegy a hat osztályos gimibe a barátnőjével együtt, hiába bizonygatta anya, hogy ahhoz többet kellett volna tanulnia, mert a felvételi vizsga alapján döntik el, hogy kit vesznek fel, régen el lehetett titkolni jegyeket, emlékezett vissza Mamó, de ma már a neten fenn volt minden, láthatták a szülők, nem lehetett elmismásolni, köddé válni, kicsit eltűnni a biciklizés ürügyén, mobillal a barátnőt odakéretni a temetőbe, azt igen, igaz a tűztorony már nem állt a szép egyforma keresztek erdeje mellett, bekerítették cikornyás vaskerítéssel, de a régi fák mellé ültetett facsemeték sorfalat álltak, és mintegy körbe ölelték az ünnepélyeknek tervezett füvesített területet, kétoldalt takaros virágoskerttel, kényelmes padokkal, szinte kínálta a lehetőséget egy kis magánbeszélgetésre, úgyhogy elsírhatta sérelmeit, mérgesen kiabált, és hangosan zokogott, hadonászott, csapkodta a padot, úgy ecsetelte, őt nem szeretik otthon, boldogtalan, nem értik meg, kinyuvasztják egy nyomorult hármasért, kit érdekel már a gimnázium, művész leszek, festeni fogok, táncolni, vagy énekelni, ordította és karját széttárva pörgött-forgott, tekintetét az égre szegezte, onnan várva segítséget, legjobb lenne köddé válni, szédülten rogyott le barátnője mellé, a sírok közül ekkor a kishúga ugrott elő, megtaláltalak

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-08-15 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.