Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Ember és Gép, humánum és mesterséges, azaz mű- lábintelligencia illetve robot-gólemek párbeszéde is

 

 

 

 

Ember és Gép, humánum és mesterséges, azaz mű- lábintelligencia illetve robot-gólemek párbeszéde is

 

(két válogatott szemelvény a Szép Irén mondakörből, közelebbről a Gyógytúra az Ekronon című nagy megmutatkozásból)

 

 

Szóljon a dal Vanda Geröyk Brünről, a túlvilági életében magassá, szőkévé szépségverseny-győztessé szó szerint titaniszi anyaméhből újraszületett Nofertitiről (a hamisbéke bizottmány ügynökeitől kapott legtitkosabb titkos neve: Szép Irén, így keresztelték, ugyanis mikor feltétlen Őmikroszentsége-az-Ölelnök-és-Magistere-lojális katonafőtiszt-növendéknek, úgymond főhadapródnőnek toborozták).

Feltehetőleg már kifejlett szexbombaként jött a (más)világra sámsoni, herkulesi tehát naphéroszi /bocsánat napheroinai/ erővel, ugyanis még a legvénebb Nesztór vagy Matuzsálem se látta kisdednek vagy süldőleánynak.

Vandába tehát, ebbe a katonanövendék vámpba, bombanőbe belehabarodik Oerdvigg Mirdroff okleveles agyvizsgáló, aki közben sajnos egy különös baleset folytán pezsgőspohárrá változik.

Ám ez mit sem változtat szándékán, tovább csapja a szelet a gyönyörűséges főtiszttanoncnak, de a rátarti Vanda szóba sem áll véle.

Mirdroff csillapíthatatlan kéjvágyától hajtva, valamiféle mágikus praktikával Vanda bal lábát reáveszi, hogy

a kadéthölgytől független életet éljen, ám rögvest elfogja az önállósult alsó-végtagot és biztos helyre rejti, majd megzsarolja Vandát, hogy csak akkor kapja vissza, ha eltölt vélle egy iccakát.

Vanda saját lába keresésére indul, kalandozik bolygóról bolygóra, égitestről égitestre (arról nem is beszélve, hogy az ő ragyogó éterteste is egy égi test) de nem hogy lábára találna, hanem a Butélia gömbhalmaz egyik holdjának legmenőbb pezsgőzdéjében, - mely rendszer része az Alcopebran 46 is, az ekroniták bolygója, - (következendő történeteink helyszíne) a nagy pezsg-ős-robbanásban, amikor az összes pezsgőspohár feloldódott a nulladik dimenzióban, bal karját is elveszti.

Végső elkeseredésében a talált tárgyak osztályára megy, az Abüsszosz bolygóra, ahol szembesül a rideg valósággal; karja a kialakulatlanság entrópiájában érzi jól magát, nem akar az ő bal karjává visszaformálódni,

bal lába meg, saját maga hetyke, csini hasonmásává fejlődött.

A sokktól aztán lassan-lassan, bár csak kitüntetett alkalmakkor rezege, sőt olykor nagyon rángatódzó bal vállú egyúttal, tikkelgető mi több egyenesen tikkelő jobb szemű kezde szegény lenni, ezérthát útnak indul az Alcopebran 46-ra, az ekroniták bolygójára, mely ezopszükhiátereiről híres, kik az efféle testi szümptómákban megnyilvánuló pszükhés bajokat igen kiválóan kezelik, de nem tudta szegény, szép feje, hogy ott nem elhagyják a végtagokat mint ő vámpsága, hanem büntetésből távolítják el őket, tehát az ostan a féle, ő féle csonkabonkák bajba kerülhetnek ottan.

Mostan mégcsak az első fejezet második felében vagyunk, Vanda, Szép Irén letartóztatása előtt, mert ugye többek közt innen, az ezo-pszükhiáteri rendelésről, - ahol következendő sztorinkban, jah, mondén mondánkban hevenyészünk majd - történő gyorshajtása miatt tartóztatja le Zsugás Vili, tömött bajszú fatörzsi fakabát, mert úgy hívták maguk közt az őrsön a szegény Vanda G. Brünt bőszül előállító főtörzsőrmestert, Zsugás Vili, mivelhogy veri, veri mindig veri... a blattot, szinte zsonglőrködik a zsugával, az ember ki nem nézné tömzsi, vastag ujjaiból. Zsugás Vili maga, de leginkább tömött, kese bajusza, nagyon hasonlít egy acélos fedőnevű s tekintetű hivatásos forradalmárra, illetőleg zsarnokgyíkra, (gyíkja is vastag, hosszú, ez járja az Ekronon) aki ifjú korában papi és postarabló szemináriumra is járt rövid ideig:

 

Az okos láb

 

Foglaljon helyet, kisasszony! Mi a panasza?

A kishölgy (ne aggódjanak testi adottságait nézvést igen nagy) helyet foglal, s szinte magán kívül, gyönyörű bal lábát igen magasra emeli maga felé húzva, csókolgatja, ritka szép, nagy combját simogatja is, majd megöleli s kedvesen babusgatva, ezt súgja teste élő oszlopának:

De jó, hogy megvagy, kedves, újra velem, de szeretlek, most már el nem engedlek... soha.

A doktor furcsán tekint reá:

Rosszul van, kisasszony?

Semmi, semmi, csak egy régi szerelem. Ó, a panaszom kérdezte? Emlékezetkiesés. 21 éves korom előttről szinte semmire sem emlékszem.

Ha megbocsát, hány éves?

Nos, huszonegy, igen rég, egy fél örökkévalóság óta.

S mi van a karjával?

Ja, erre gondol – pislantott, sőt bal szemével idegesen pislogott, mondjuk ki tikkelt merev bal karjára - semmi, csak egy kicsit elmacskásodott.

Jaj, ön olyan fiatal s ritka szépséggel, hogy is mondjam, testi adottságokkal megáldott! Kezdett Gitsibedi doktor szerelmi háromszöge kibillenni, de a rejtett automata visszaállította a szatíri, priaposzi, kihágást. Így nemi állapota alábbhagyott.

(Priaposz termékenységisten, Aphrodité - mellékesen az itt szereplő Vandánk, milói Vénuszunk – fia Dionüsszosz nemzette, Hérai büntiből csökött termetű fiút szült, akit aránytalan méretű hímvessző éktelenített el. Anyja utálkozva otthagyta el fiát, az orvosi szaknyelvben a kórosan hosszan tartó erekciót priapizmusnak nevevezik).

Kérem, vetkezzen le. Rutinvizsgálat.

Mindent? – szól tétován, kvázi szűzlányosan a szexbomba.

Melltartó, bugyi, harisnya, harisnyatartó maradhat.

A hölgy bévonul a spanyolfal megé vetkezni, kissé csodálkozván, hogy Dr. Kizil Kitsibedi betéve tudja öltözéke alatt megbúvó fehérneműit, mintha delejes röntgen-szeme volna, azután előjön levetkezetten. Gitsíbedi beleszédül a gyönyörűségbe. Szerelmi háromszöge tövig, csontig kibillenésével, – mely az ekroni férfi nép fokozódó, mi több felfokozott nemi állapotát egyben a fokozódó nemzetközi helyzetet hivatott kordában tartani, - most nem törődött.

Feküdjön, kérem a vizsgálóasztalra! Oldja meg harisnyatartója csatjait, hogy a combja szabaddá váljék!

Elővesz egy félkör alakú mágneses szerkentyűt és azt a nő bal combja közepe tájékára helyezi, a gépezet pontosan illeszkedik annak daliás félkörívére és ránt egy bazi nagyot rajta.

A daliás, manökeni menőkének se kell több, a nyúlánk, erős, izmos láb tüstént tövestül leugrik a hölgyemény takaros de kolosszális fenekéről a padozatra, a mágneses körív társaságában, igen jól áll néki e kiegészítő, (mint a hadkiegészítő parancsnokság) majd könnyed léptekkel tovasurran és az orvosságos szekrény mellett vigyázzba vágja magát. Eközben a szexbomba zokog, zokog, rebeg, hebeg, habog:

Mit tett velem?! Micsoda szégyen! Miért tette ezt? Mondja!

Nyomorult kurva! Hogy merted betenni féllábad a tisztességes honpolgárok rendelőjébe! Ilyen súlyos büntetést minimum illegális combmutogatásért vagy deszakralizált prostitúcióért szabnak ki!

A fekvő, továbbra is jajongó nő közvetlen közelébe áll, a bal vállára erősített műkart is lerántja nyomban, az tompa puffanással zuhan a földre.

A nő bal válla, ami eddig is folyamatosan rángatódzott ugyan, csak a váróban általa, a bombanő által történt pulpitushoz nyomása, roppant préselése óta, apró ívekben, úgy látszik ez a nyomakodás megszüntette az egész testét megrendítő rángásokat, ám most műkarja könyörtelen eltávolításától újra hatalmas ívben rándul és ráng tovább nagy kanyarulatú periodikus hullámokban s ez átterjed hatalmas melleire is, keblei s a bal válla mostmár úgy remeg, mint a kocsonya vagy akár egy békacomb, melybe villanyáramot vezettek.

Még kétségbeesettebb sírás-rívás, fogaknak csikorgatása (azok legalább vannak, nagyon szépek) sikoltozás.

Ne rikoltozz, hülye prosti, ez páratlanul szép kimetszés, diadalmas ívű dezartikuláció, mestermű, egy bűnöző nem érdemel ilyet!

A nő felül s karban nem folytatódó vállára nehezíti kezét, hogy csillapítsa a rengést, meg hogy takarja valamelyest csonkaságát, lábát is megkísérli úgy helyezni, hogy védtelenné vált, bár tanga mögé rejtett szeméremdombja bal felét takarásba helyezze. A doktor meregette szemét, meg egyéb, lábközi szervét, mit eddig igencsak eufemisztikusan említettünk, méregette a csonkaságában is tökéletes testet.

Na, drágaságom, most hívom a rendvédelmieket.

A nő hirtelen vált és abszolúte fölényes nyugalommal szól felejtvén zokszót, jajgatást és egyebeket:

Doktor, meg ne próbálja! Nem ajánlanám, rengeteg pénztől esne el.

Rohadt ringyó, meg akarsz vesztegetni? – förmed kidagadó erekkel a doktor. Erei, hangszálai és ő maga túlreagálása nagyon felfokozott nemi állapotának tudható be.

Már ott ül íróasztala előtt, kezében a telefonkagyló, hogy hívná a komisszariátus embereit. Ekkor a nő hirtelen kétszeres, nagymérvű végtag amputáltságát meghazudtolva odaszökken Gitsibedihez, egyetlen kezével annak nyakát elkapja, megszorítja és azt ültéből szemmagasságig emeli, s tartja, hogy a dokinak a lába se éri a földet.

Így zengett-csengett elváltozott hangon:

Én Vanda Geröyk Brün, milói úrnő vagyok, jobban jársz, ha leteszed azt a nyamvadt kagylót, mert ha nem, kettéroppantom azt a sokbeszédű gigádat! A fulladozó, vöröses-lila színben játszó pszühkiáter kezeivel jelzi, hogy nem tesz semmi rossz mozdulatot. Ekkor Vanda elengedi, amaz tehetetlenül zuhan vissza orvosi székébe.

Szóval maga milói! Akkor igazak a hihetetlen csacska mesék kegyedék rendkívüli szépségéről és erejéről, energia-megújhodásairól! Vajon hány giga-newton kegyed egyetlen kezének nyomó-szorító ereje? Közben elébb nyomorgatott gigáját masszérozza. Hisz akkor nem is végtag-bűnöző! Vanda gyorsan visszatér az önöző formához.

Valóban nem vagyok bűnöző. Doktor, szüntesse meg a vállremegésem is!

Úrnő, két végtagját tőből amputálták és ráadásul egy térfélről és egy csekély remegés a legnagyobb baja!

Hát van egy kis fantomviszketegségem a kényes hajlatoknál, ha ezen is segítene!

Ezek csak tüneti problémák, a nagymérvű testfelület-csökkenést és mozgáskorlátozódást vegetatíve remegéssel, alkoholfüggőséggel kompenzálja a pszichéje.

Hagyjuk a tudományos rizsát, én milói vagyok és mi roppantul bírjuk a pszichés traumát!

Mit kíván tőlem valójában?

Vigyen vissza a múltamba hipnózisban. De vigyázzon csak ÁH-om száll önnel a múltba, de BÁ-m itt őrködik, ha próbálkozna fogdosni, mozgósítja étertestem!

Hova gondol, nem szívesen találkozna a nyakam, főleg gigám, ó, gigászi hölgyem, még egyszer finom úrnői kacsójával! De nem akar leülni, nem fárasztó állnia?

Nem. Erős a drágaságom – cirógatta dicsérőlég boltos combozatját.

Bár, amíg ketten voltak és féllábon álltam, remegett egy kicsit, de mostmár megerősödött.

Mostani állapotának is van néminemű előnye, szép combbelsője, másik lába fáradságos emelgetése nélkül is szemügyre vehető, merthát nincs, ami eltakarná.

Vanda ekkor a lábát szólította:

Gyere ide a mamához! A művészi, élő műláb odatáncikált a szép gazdához. A bombázó, szexbomba, bombanő mi több szexszimbólum illetve szexidol erős egy kezével elkapta combtőnél, erősen csípejéhez tapasztotta, a láb kisebb villódzások közepette pillanatok alatt testéhez olvadt. A körmágnest a kecses, de gigászi bal combról visszaadta Dr. Kizil Gitsibedinek. A hölgy elkezdte visszanyert futóművét tekerni, csavarni előre-hátra, hogy majd tarkón rúgta magát, mint aki szemmel láthatóan örül, hogy újra kétágú. Beszélt is:

Volt férjem, Héphaisztosz készítette, erre kijelölte sejtjeimből tenyésztette ki, így hát csontomból való csont, testemből való test. S amint látta, hangrezgésre reagál, de csak az enyémre.

Mágneses kísérlete pont kapóra jött, ugyanis csak egy héten egyszer használhatom 72 órányit, akkor is 8 óránként le kell vennem, hogy pihentessem szervezetem, mert a kis pióca rengeteg energiát szív ki belőlem. (Dehát, tudja doki, nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás). Ha nem teszem, rosszullét környékez, s végül kóma. Nos, mágnese sokat segített, ugyanis levétele igen babrás, majd oly fájó, mintha a sajátom levágnák.

Mintha elfelejtette volna, hogy az egyik karja is hiányzik, – a lába egy-sége az régi ügy amint hangoztatja sokszor Vanda, milói Vénusz szexbomba: szinte úgy van vele, hogy a féllábúság az ő természetes, igazi, archetipikus állapota, – nyúlt volna valamiért, igen-igen, persze, a ruháiért baljával, mert azok bal felől voltak, de csak a válla vonaglott meg, a megszokottnál is jobban, mert pillanatnyilag csak az állt rendelkezésére. Erről eszébe jutott, hogy öltözködés előtt célszerű műkarját felcsatolnia, odavonult rátartin, szinte menetelt a doktor által földre hányt műkarjáért, az ormótlan, ósdi jószágot, könyökben behajlítva szerelte magára. Rezege vállra nem volt könnyű, de a doktor segítségét elutasította, „majd egyedül” sokszori kísérlet után sikerült úgy, mármint egy magának. Félhangosan dohogott:

Legalább a karomból volna kettő! Ez igazi karambol. Aztán azt is mondta:

El vagyok így is, amint látja, ezeket a segédeszközöket is csak a maguk barbár törvényei miatt vettem fel. Gyakorlott csonkabonka..., bicebóca vagyok. Ha tudná, milyen borzasztó, hogy az ember egyik pillanatban még pezsgőt iszik, aztán egyszercsak volt karja, nincs karja! Ilyen hülyén elveszteni egy végtagot, felháborító! Legalább a lábam azért csórták el, mert tetszettem, nem egy idétlen véletlen baleset volt.

Maga nem fogyatékkal élő, hanem egy sérült akrobata. Egy erőművésznő - hízeleg Gitsibedi.

A csonka szupernő milói úrnő miután összekapta s rakta magát, végre felöltözik, bár annyira szoros rajta a ruházat, hogy felöltözve is olyan mintha mezítelen volna, sőt még olyanabb. Felfekszik az agyturkász kanapéra. Doktor Gitsibedi hamarást hüpnózisba ejti, a milói csonka úrnő benső cenzora rögvest mesélni kezd s mikor amaz befejezte a doktor a bombanő AH-ját a hüpnotikus álomból felkölti.

Álmából kelvén megszűnt válla vonaglása. Ám emlékei nem kerültek elő, de pirulákat kapott arra az esetre, ha megint készülne reátörni az idegsokk, ama főleg vállrángógörcs és tikkelés.

 

Ama vádbeszéd után óriás író- és műtőasztal, minő Vanda végtagjai vérpad is lehetne ...

 

Már sok-sok fejezettel később vagyunk, Vanda, Szép Irén letartóztatása lassan kezd a csúcsára hágni, már-már következik az ítélet-végrehajtás az alkomisz által, aki ügyész, bíró, főhóhér és anatómus-patológus egyúttal kriminológus professzor és természetesen az ősi törvénytekercsek legavatottabb tudora is egy személyben.

Ez a humán (hogy humánus-e, döntsék el) marsalli pálcáját gyakorta botvéginél jobb markával görcsösen szorítva, áttetsző gömbben végződő tetejével bal tenyerét ütögeti, az ottani ujjak valamiféle talán belső ütemre csápszerűen fonódnak a gömbfelületre aztán elengedik és újra reáfonódnak és így tovább, valószínűleg belsőleg állandóan díszlépésben menetel lelki csizmás szegény feje, talán így: (Trapp Trapp Trapp Ribbentrapp Trotty Trotty Tropp Ribbentropp Pakt Pakt Pakt Mo Lo Tov Kokt Kokt Kokt Me Zel Tov). Alezredesi rangban feszít, szalma-hayek szőke haja és kese, cérnavékonyra nyírt, mondjuk így Chaplin bajsza vagyon, más, kék bolygóbéli elhíresült, teutonnak hitte magát vezéri közszereplőnek is volt ilyes szőrzet orra és felső ajka közin csak setétszín, aki a vörös bolygó arészi istenének volt a híve, de egyáltalán nem volt vörös. Az alkomisz szürke egyen nadrágja hosszú szárú barna csizmájából szinte kitrottyan, bizony kitrottyosul, ezért nevezik Ribbentrotty alezresdesnek bizalmasan:

 

Zsugás Vili üdvrivalgásban töre ki füttyszókkal, füttyszerezve illetve fűszerezve, ha van hozzá fű szerezve (lásd Tankcsapda) még rendőri sípjába is belefúja többször, - ez a Sipos (úr és) Halászkert, de még a Halászkirályságtól messzi - gondoskodó lendülettel egy zsebéből előkapott mini kannával megolajozá a mellette visszafogottan örömködő bádogembereket, nagyra nőtt közrobotzsarukat, bökjem ki végre, dalakhárokat, ők vas-zsörnyűen, de komótosan ujjongának, kurjongatának fémízű, reszelős hangon.

Ők az embertelenség a gépben, ám emberségesebbek, mint itt jelen lévő sok humán, mint ama SS üvegszeme, ők a gépember az embertelenségben, kissé lomha, irracionális mesterséges értelmek, vasemberek; vasmunkások, vasparasztok, vasértelmiségiek (és vasutasok) szövetsége egy vas külvázban, fémcső-huzalvázában, bévül szilícium-ideghálózatos vastest-edényben, természetesen ők a Vas népe digitális változata is.

Vanda is tapsolna tán, ha kacsói szabadok volnának, mert a hülyeség nem akadály és főleg ragadós, még egy kiválóan kiépített inkognitójú szépségistennőnél is.

Az is felmerült benne, hogy behajlított fél térddel felugrálgat és hozzá ütögeti sima homlokát, tapsolást imitálva, valljuk meg ezt kétszer el is játszá, de szép eszébe juta, hogy nem illik a kidolgozott mísz Miss Universum with missing link leg image-éhez, az ilyesfajta bakkecskei ugrándozás még a szőke nők közül leggyagyábbhoz sem illő gesztus, főleg ha suta, duplán is, mert eredendően balkezes lévén jobb kezet használ elsődlegesen, és ha már párosujjú patás, akkor nőstény és az nem bak, hanem suta.

Ám most már egyfajta értelmezhetetlen fél-pinenjben, ha nem is pihen, de piheg kis szökdécselgetéses tapsolási kísérlete okán.

Jaj, de nagyon hülye, flúgos úrnőkém, ennyire örül totális darabokra szedetésének, élve felötödöltetésének, ostoba, ezzel nem fog enyhítést elérni, jaj, de szánalmas, ügyefogyott, aranyhajú, pisla ringyó, rossz-szellemtáncos, sanda, sánta, viháncos mellbőségszarus kölyök magácska, vitriolos vén bakfis, persze nem bak, amaltheiai kecses nősténykecske kis dög.

Szórta Ribbentrotty szegény Vanda vamp, Nagy Úrnő szöszke, de mégsem szőke nő fejére a szikrázó sziporkát, mint átkot.

Gratulálok alezredesi alkomisz úr, én még ellenfelem szellemszikráit is elismerem és használható kezek nélkül is igyekszem megtapsolni, a szócsatát megnyerte, de a háborút... bazsalygott sejtelmesen replikázó, riposztozó Vanda Úrnő.

Vigyázz!

Vezényelt a főrendőr, egyszemélyes rendvédelmi alakulat-molekula.

Vigyázzon, szép egy térdével majd butussá ütött! Vigyázzon, hogy megkímélhessem a totális ütődöttségtől!

Vanda rögvest haptákba vágta magát, ezt ösztönből teszi abbadoni kiképzése óta, annak ellenére, hogy nagyon makrancos hölgy, a független, szuverén nő mintapéldánya és tőle elszökött missing link bal lába is, mint régóta tudjuk kulcstörténetünk nyomán, legalábbis nagyon kidolgozott köztesléti perszónája szerint.

Megdobja magát egyetlen térde kalácsával és visszadob találó szőke szókővel, megfogadta egy messzi, messzi galaxisbeli királyné tanácsát, ha nincs kenyere, dob kaláccsal.

Elvinni, Tarokkos Tarakkom, ja, Zsugás Vili, dalakhárok, bádogembereim, robotzsaruim, elvinni legalábbis odébb vinni, műtő – , íróasztalomra tenni ezt a még okosabbá ön-ütött, öntelt, ahol kell telt, szép ütődöttet.

És inte az alkomisz végzet-szelesen parancsát nyomatékosítandó.

Most csak az egyik vasszörny, két karjánál fogva megemelte a szoborrá dermedt elítéltet, úgy 20 cm magasságába, a föld fölé.

Egyszercsak megszólala az elítélt, szép fogolynő Vanda, csöndesen, nyugodtan, de igen határozottan a félsz legapróbb könnycsillogó szikráját se mutatva:

Szólhatnék az utolsó szó jogán..., egy utolsó kívánság, uraim?

Tessék, nagyocska asszony kisasszony, bukott úrnő, kívánkozzék!

Rendelkezett Ribbentrotty, egyben a földre huppantatta, a meglepően lágy dalakhári vasmarkokból a szinte katatóniás vigyázzállásba kövesedett Vanda Geröyk Brün, egyébként Szép Irén alezredest, ő magassarkújára esett egy kicsit sem kiesve egyensúlyából, de még a haptákból sem.

Engedélyt kérek pihenj-re, hogy begomboljam a nadrágom.

Az engedélyt megadom, tegye, amit akar, – szólt Mehuyadi alezredesi alkomisz, Ribbentrotty belülről kissé kárörvendezvén, hogy vajh miként fogja ezt cselekedni hátrabilincselt kacsókkal, de tisztelettel is, hogy utolsó kívánságát efféle katonás pedantériára pazarolja.

Vanda a tőle megszokott ügyességgel; extra-hajlékonysággal, elegánsan nagyon előrehajolt, feszt megállva lábán, csak úgy feszengtek, vagy nevettek netán kerek, lapos, kockás hasán a háromosztatú izmok, mert ez az (al)fele britni-szpírszesen kandikált ki farmere fölül. Szuper-extra nőiesen nagy szájazatát kiszélesítvén, erős hófehér fogaival, nyelvi segítséggel is, beterelgette a gombot a gomblyukba. Aztán széles csípejével nagyot lendített mint egy hastáncos üresen lógó gatyaszárán, elkapta fejlett, szabályos fogazatával és begyűrögette szűk farmere has menti hasmánt felső végibe, úgy hogy roppant feszüljék csípőbűl-fenékbűl csonkolt medencéje bal oldalán.

Aztán beszélt is:

Tipp-topp, mint egy nipp szeretnék átugrálni, ama másik világba – és úgy tett, oda szökdelt Ribbentrotty óriási író- és műtőasztalához és önként reáfeküdt, végtagjai vérpadjára.

Mindenki könnyeivel küszködött még Ribbentrotty is, Zsugás Vili ismét olajoznia kényszerült a dalakhárokat, mostan látószervi vasgolyóik, nehogy berozsdálljanak, ugye a forró vas-mű-könnyek is korróziót keltők, ugyan nem tudjuk, mért, mivel vélek egynemű; vas, ámbár cseppfolyós, szegény Tarokkos Vili, a Zsugás, rendes nevén Dziryataul Tarakk a bádogemberi gólemzsaruk főgondnoka is.

Ilyen hát most a leányzó fekvése.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-08-05 20:00:00

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.