Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Pfeiffer Gábor: Miért lettem csavargó?

 

 

Miért lettem csavargó?



Mindenki emigráns, kívül, vagy belül,

Hogy miért is tette? Holnapra kiderül.”

Hobo (Földes László) Emigráns blues

 

 

 


Ez az eleinte pörgős, később egyre lassuló tempójú, eleinte keserű, később már inkább keserédes blues úgy kezdődött, hogy 2012 nyarán, huszonkét év és három hónap munkaviszony után elveszítettem addig atombiztosnak vélt állásomat. Egészen addig azt hittem, az lesz a második és egyben utolsó munkahelyem. Onnan fogok majd egyszer jól megérdemelt nyugdíjamba vonulni és koktélokat szürcsölve heverészni a feszített víztükrű medencémben Bora Borán a pálmafák árnyékában. A delphoi jósok szerint minden esélyem megvolt erre a csodás végkifejletre. Nem kerestem rosszul és mindig takarékoskodtam. Azt hiszem velem együtt sokan így képzelik el nyugdíjas éveiket. Persze ez csak vicc. Sosem vonzott a luxus.

1990. március ötödikén kezdtem és 2012. június tizenkettedikén fejeztem be pályafutásomat a cégnél.

Előzőleg 1986 augusztusától, kicsit több mint három és fél évig pályakezdőként dolgoztam a lencsehegyi bányaüzemben Kesztölcön, de abból az időből tizennyolc hónapot katonaként töltöttem. Azokban az időkben még ennyi ideig tartott a szolgálati viszony. A velem együtt bevonult, mintegy harminc újonc közül én egyedül nem írtam alá hosszú éveket a vállalatnál. Míg én lehúztam a másfél évet, a többiek megúszták három hónappal.

1987 májustól 1988 novemberéig az MN 1159 jelű hadosztálynál hazánk fővárosának légterét védtem sorstársaimmal Zsámbékon, – ma már talán elárulhatom –, „Kókusz 002” fedőnéven. Úgy hiszem egy légitámadás során nem sok hasznunkat vették volna. Sem nekünk, sem a technikának. Mire a lokátorok bemelegedtek, az ellenséges repülők már valahol Új-Guineánál jártak. A katonai rádión egy-egy sör mellett jobbára a Szabad Európát hallgattuk surranótársaimmal, mintha az arra lett volna rendszeresítve.

Egyre többet hallom, hogy a mai fiatalokra ráférne egy kis katonaság. Igaz, némi önállóság tényleg nem ártana nekik, de mi ezen kívül sunnyogni, inni és bunkóskodni tanultunk csak a seregben. Bár én sosem szerettem „szopatni a kopaszokat”, inkább segítettem felmosni nekik, ha például konyhaügyeletes, vagy őrparancsnokként funkcionáltam.

Szóval kitöltöttem a másfél évet. Pár napot még rá is húztam a törvényesen megállapított szolgálatra, bizonyos harckészültségnek a veszélyeztetése okán. (A fogdában töltött napok nem számítottak bele a szolgálati időbe.)

 

Megjött a behívó, mert sorra kerültem.
A rádiót hallgatva az őrtoronyban ültem,
Beköpött valaki. A fogdába kerültem,
Hol se ital, se nő, a priccsem, mint a kő.”

Hobo (Földes László) Rolling Stones blues

 

A harckészültség veszélyeztetése abban merült ki, hogy időnként éjjel kicsit szétnéztünk a falu vendéglátóipari egységeiben. Különösen a Templárt szerettük. Azóta már megszűnt sajnos ez a búfelejtő. Ott a tulaj annyira jó fejként viselkedett, hogy olykor-olykor két sörrel többet vitt ki, mint amennyit rendeltek. Azokat aztán mi fülig érő szánkba borogattuk Barbi barátommal. Hiába, a zsold mindig kevésnek bizonyult. (Barbival a mai napig barátok vagyunk. Előző regényemben tiszteletem és szeretetem jeléül róla mintáztam Jaroslavot, a tótot.) Legyen elég annyi, nem mi voltunk a Magyar Néphadsereg mintapéldányai. (Állítólag évek múlva is legendák keringtek még rólunk a laktanyában.) Azokban az időkben még működött a tanítóképző főiskola Zsámbékon, én pedig József Attilával próbáltam a lányoknál bevágódni. Olcsó sikereim sajnos sosem manifesztálódtak fizikai, (vagy kémiai?) formában, hacsak a tapsokat nem tekintjük annak. Hobónak biztos jobban állt a „Nagyon fáj”.

 

A kutyától félek a vértől hányok
Mindig lenéztek engem a lányok”

Hobo (Földes László) Hajtók dala

 

Ez a másfél év is megérne egy misét, de erről talán majd egy másik regényben.

Leszerelésem után nem sokkal történt a tizenegy halálos áldozatot követelő lencsehegyi bányarobbanás. Szörnyű tragédia. Én ekkor szerencsémre még nem dolgoztam. Néhány év múlva a bánya tönkrement, így a többiek jól jártak, megszabadultak a földalatti munkától és még katonának sem kellett visszamenniük. Nekem viszont lényegesen több kalandban akadt részem a másfél év alatt. Igaz a három hónapos bakák mindig nagyobb élvezettel tudtak mesélni rövid pályafutásukról, mint mi, vén obsitosok.

De térjünk vissza a tárgyra!

Menesztésem oka egy lopás volt, amiben a vezetőség szerint részt vettem. Később ez a vád némileg változott, felpuhult. Ekkor már csak azzal gyanúsítottak, hogy tudnom kellett a bűncselekményről. A valódi ok persze egészen más volt. A teremtő sajnos (vagy szerencsére?) igen erős igazságérzettel áldott meg.

Már gyerekként is amolyan lázadó típusnak számítottam, mindig kilógtam a sorból. Persze ez alatt nem politikai dolgokat kell érteni, arról nem nagyon esett szó otthon, pedig tizenéves koromtól sokáig, még önálló, családos életemben is olvasója voltam a Népszabadságnak, ami szerintem egyébként elég színvonalas újságnak számított egy időben. Csak a tanárokkal, a hülye, értelmetlen szabályokkal dacoltam folyton az iskolában. Persze valahol ez is politika, csak akkor még nem tudtam, hogy az.

Képek lógnak a falakon, ahol majd iskolába járok,
Er
ős parasztok, mártírok, költők és gyenge királyok.
Nem ismerem Bach-ot, ki az? Kezemet nem fogja Kodály,
A lét és a tudat lesz a fontos és nem Vörösmarty Mihály.”

Hobo (Földes László) 45-ös blues

 

Rebellis mivoltomnak ruházatommal és hajviseletemmel adtam nyomatékot. Hajdanán még divat volt a csöves nadrág és a hosszú haj, amit nem néztek jó szemmel nevelőink. Én csak azért is így jártam. Az iskola azt is megszabta, hány centiméter szűk lehet a nadrágunk, amire természetesen nagy ívben szartunk. Persze nem voltam egyedül ezzel. Akadt néhány bűntársam is. Példának okáért a barátom, Miki. Őt egyszer az édesanyja valami egetverő bűnünk után eltiltotta a szűk farmer viselésétől. Erre kitalálta, hogy otthonról melegítőben jön el és egy elhagyott fészerben felveszi a csöves nadrágot. Hazafelé ugyanez a menetrend, csak fordítva.

 

Az iskola előtti sarkon föltenni az úttörőnyakkendőt
Megköpdösni és a nadrág szárába törölni a cipő orrát
A Tudás Háza helyett belépni a Rend Börtönébe
Ráülni az elsősök között a futószalagra
Majd nyolcadik végén, hazugságok vécépapírjába csomagoltan
Lepottyanni és eltűnni a társadalomban”

Hobo (Földes László) Harmadik parancsolat/ Tartózkodj a tömegtől!

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-07-24 20:00:00

 

Pfeiffer Gábor (Dorog, 1967) énekes, hangszeres zenész

 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.