Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Mórotz Krisztina: Puhakék

 

Puhakék

 

Fel kell állnom, újra szeretnék írni hat meddő év után. Tenni a dolgomat, ahogy eddig. Fotózni indultam. Az egerészölyv ott volt a kanyarban álló kiszáradt fán. Három napja ott van, ahol én. Kettőnk között cinkosság, egymásra csodálkozás. Hátat fordít, nem fél tőlem. Tegnap azt mondtam neki, hogy szép vagy, senki nem értené, miért nem fotózlak le, te nagy madár. Élőnek akarlak érezni és nem egy képen merengeni. Az veszne el akkor, ami a legfontosabb. A lélek. Ellibben, köröz még párat. A horgásztótól visszarepül. Szállj madár!
Fúj a szél, szeretem a májusvégi szelet. Ilyenkor kékebb a víz, a nád között éles fények. Tunya napon minden szunnyad. Igen, minden fa, még a víz is, csak a békák kuruttya töri meg a csendet. Minden nap végig futom a tó ezerszer ismert részeit, csend van bennem ilyenkor. A két gyökerű fa a tófarok magányában pihen a sekély vízben, néha a fény bohókásan meglebbenti a leveleit. Szép a fa, élőbb, mint a többi. Méltóságteljes. Odébb Zoli, lassan megyek, ám észrevesz. Találkoztam valami állattal, nézd már meg mi ez! Ollói vannak, rák, mi lenne? Bébirák? Zoli röhög, az ki nem jön a vízből! Hasalok a fűben, és fotózom a nem tudom mit. Cserebogár. Zoli visszateszi a nád alá. Felteszem útközben az egzotikus rovar képét a mobilomra, és kérdezem az embereket, hogy mi ez az állatka.  Egy nő felel rá: ez bizony lótetű!  Lótücsök a ganéból, nevet valaki.

Hazafelé indulok. A napot felhő takarja, fotózom. Belegázolok a kalászokba és futok. Elfekszem, szeretem, ha felettem millió kalász susog. Szélfútta kalász, ezernyi.  Puha még, zöldessárga színű. Van, aki nem feküdne bele a búzába. Kemény, és nem csíp? A kalászoknak meg kell érniük, mint a férfiaknak.  Pont úgy, olyan keményre. Néhol pereg a búzaszem, mag pergése június havában. Sosem vagyok egyedül, elmém üres, reggel már a zöldet várom. Ne félj, mondja a felettünk élő. Mosolygok. András tudná, hogy min. Belefeküdne a hajló szép búzába? A fény nem hagy el téged, végigkísér az életen. Érzem, hogy nem vagyok egyedül, van velem valaki.

Viktor azt álmodta, virág egy ház sarkában. Tudta, hogy virág. Várta az esőt, várta a szél szárítását, várta a napot, aztán lassan elaludt. Szeretem Viktor korszakait, gyanítom, hogy ringatja magát. Mint én. Futunk a valóság elől. Néha csillagokról, az Univerzumról mesél. Talán csak én hallgatom a növényemet, aki az autoimmun miatt éjszakai üzemmódra vált át. Ha 30 fok lenne, gutaütést kapna. Apád nem tud segíteni? Hiszen orvos! Miért ne lehetnél virág? Képzeld el, hogy csiklandoz egy poszméh!

Csendekkel bástyázom magam körbe, a külvilág absztrakciói ellen. Néha nem hallom, mit mondanak, lemerülök mélyen önmagamba. A madáretető fiókákkal van teli. Kihallgatom csipogásukat. Rozsdafarkú család. A tojó vígan mászkál két macskám, Cilu és Lölő között. Cilu lány, Lölő fiú. Rozsdafarkú madár eszik a macskatápból, iszik a vízből. Hagyják. Az esőáztatta muskátlik közül hordta a sarat a fészekbe. Nem tudtam, hogy mik azok a lyukak a muskátlijaimban. Tőmondatok ezek, őszinték, nem élesek. Lágyak, merengők. Puhák, mint Zsuzsa, könyvtáros barátnőm a kisvárosból. Meghalt. Nem bírta a lélegeztetőgépen. Mennyire hiányzol, Zsuzsa! Néha, csak úgy elutaztam hozzád. Hosszú fekete haj, jade zöld szemek, ideges ujjadon lapis lazuli gyűrűt hordtál. A békebeli családregényeket szeretted. Egy könyv fogott ki rajtad. A Száz év magány. Emlék már, amit mondtam ekkor, Marquez kiszállt a kocsiból, és észrevett egy falut, ahol esik az eső, ahol Remediost követi minden férfi, az örök nőt. És malacfarkú gyermekek születnek. Földevők. Ez nem a te világod volt. Az időt is érhetik zökkenők, darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját. Már nem hajolsz könyvek lapjai fölé. Ovális, komoly arcodon nem fut le könny.   

Este az Őzet olvasom Szabó Magdától. Holnapután jön a hőség, remélem szelet is hoz, éjjel esőt, harmatot. Veszek egy kék ruhát, kinéztem magamnak, illik hozzám. Puhakék.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-07-16 20:00:00

 

Mórotz Krisztina

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.