Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Viktória és a jóképű Péter

 

 

 

 

Viktória és a jóképű Péter

 

 

Késő március volt. Alkonyat közeledett. Egy utcasarki bérház második emeletén egy öreg néni kötögetett jókedvűen. Előtte lánya számolta már a perceket, mert várta a fiúját. Anna így szólt leányához:

Remélem, rendes fiú ez a Peti!

Ó, anya, nagyon rendes! Közgazdász, sok pénzt keres. Én szégyellem magam előtte, hogy csak titkárnő vagyok.

Egy percig se szégyelld. Te sem vagy iskolázatlan…

Nem. De én olyan művelt nem vagyok. De nem ezért szerettünk egymásba. – mondta őszintén Viktória.

Csak örökké tartson ez a szerelem!

Viktória elmosolyodott.

Hát azt mondják, a szerelem múlandó.

Anna arcán is mosoly jelent meg.

De a te korodban még virágozni kell.

Peti rendes srác. Majd meglátod. Úri nevelésben részesült.

Az jó. Elvégre te is úri lány vagy… Apád minden jóra és szépre megtanított.

Igen. Kár, hogy ő már nem élte ezt meg.

Anna letette a kötnivalót és a tűket, majd szivarra gyújtott. Viktória nem dohányzott.

Az apád nagyon boldog ember volt, mikor engem annak idején megismert. Anyja állítása szerint megszelídült.

Viktória nevetett.

Tényleg?

Igen. Ez az igazság.

Pedig amúgy is szigorú ember volt.

Bocsásd meg neki…

Persze, rég volt, igaz sem volt…

Peti szüleiről mit tudsz?

Rendes emberek. Ők is elég öregek már. Az apja rendőr volt. Anyja konyhai kisegítő volt. Nagyon rendes asszony. Látnod kéne….

Jól van. Örülök, hogy a szerelmeddel minden rendbe van. Nem szélhámos típus.

Nem, igazi úriember, mint mondtam.

És iszik?

Nagyon keveset. Nem olyan ő. Nem is értem miért kérdezel ilyet…

Majd hirtelen cseng a kaputelefon. Viktória felpattan s ajtót nyit.

Jön Peti!

Annának még a tenyere is izzadni kezdett. Viktória még idegesebb lett. De azt mondta anyjának:

Ne jöjj zavarba!

Peti pár pillanat múlva kopogtatott. Viktória ajtót nyitott.

Gyere be!

Peti bejött, arcon csókolta Viktóriát s levette a lábbelijét.

Épp anyámmal beszélgettünk rólad!

Peti elmosolyodott.

Tényleg?

Csak csupa jót mondtunk rólad.

Nem vagyok én szent! – mondta mosolyogva a srác.

Majd Annának bemutatkozott. A hölgy máris látta, hogy igaz, amit lánya mondott róla. Peti igazi úriember. És jóképű. Kedves, intelligens. És illemtudó. Viktória kezdte a beszélgetést:

Ő az én anyám!

Peti kezet csókolt. Anna nagyon zavarba jött. De megkínálta egy kis keksszel.

Köszönöm, nem kérek!

Pedig finom!

Aztán vett egy szemet.

Milyen a közgazdász élet? – kérdezte Anna.

Nagy a hajtás a bankban. De jól keresek, ez a lényeg.

Igen, hallottam.

Viktória egy vállalatnál titkárnő. És én ennek is örülök. – mondta Peti.

Kérem a lányomtól ne várjon el nagy műveltséget. – kérte Anna

Dehogy várok. Egyáltalán nem buta… Tájékozott ő az irodalomban is.

Hát… – mosolyodott el Viktória.

No akkor megyünk színházba? – kérdezte a srác.

Megyünk bizony. – mondta a lány.

S maga? Mit csinál? – kérdezte a srác az asszonyt.

Kötögetek, meg a tévét nézem.

Jó szórakozást!

Nektek is!

S fogták magukat s elmentek megnézni a Tell Vilmost. Anna meg újra kötögetni kezdett s azon gondolkodott, hogy milyen régen érezte ő a szerelem ízét. Mikor még ura élt… Más idők voltak. De Anna sosem felejti el férje Feri emlékét, míg ő él, soha…

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-05-05 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.