Keresés a honlapon:

Hajnal Mária: Az Ő lelkének csatája

 

 

 

 

Az Ő lelkének csatája

 

Bús zene töltötte be a kertet, az emberiség szívbe markoló keserű dallama. Mindenki úgy tett, mintha nem hallaná. Az élő szélben, a tejóceán morajlásában bíztak, hátha elnyomja a fáradhatatlanul átszivárgó hangokat.

Mindenki hallkan tette a dolgát. A túláradó szeretet kegyelmében lebegtek, vagyis inkább tobzódtak. A jólét átszellemült arcokat produkált, a boldogság magasztos gondolatokat szült. Nagyszerűek voltak, tiszták és kicsit unalmasak.

A vallástalanság és a primitív gőg megrémisztette a gyermeki énjüket. Elutasították és sajnálattal szemlélték a földi világ vándorait, szánták a vágytól kínlódó lelküket, pedig egyszer ők is lent jártak, ők is gyötrődtek. Érezték, hogy tenni kellene valamit, mert vannak köztük jók is, megérdemelnék a bűnbocsánatot. Nagyon magasból néztek a mélybe.

Kiment a meghívó. Az időtlen idő álmatlan villanásában kérlek benneteket, jelenjetek meg és vitassuk meg az emberi fejlődés felgyorsításának lehetőségét, állt a meghívóban. Az Úr maga köré gyűjtötte a legkiválóbb híveit. Az angyalszárnyak repdestek, a tollpihék belepték a termet, a szentlélek tüze vibrált a glóriákon. Ferenc mellett Klára ült, a stigmáktól fényes Rita rózsát szorongatott a kezében, a szentek körbe ülték az asztalt, az angyali seregek vezérei pedig mögöttük álltak.

Nem tudom megmenteni őket, szólt Isten. Nem használ már se a büntetés, se fájdalom, nem nyílik a szemük, nem látják a fényt, pedig már görnyedten járnak, ordítva szülnek, remegő, sáros kézzel moslékot esznek. Az önzőségük határtalan, azt képzelik, hogy hatalmasabbak nálam. Megváltó kell nekik, egy égi lény, aki a leszáll közéjük és rám irányítja a tekintetük.

A terem sarkában ült és tudta, hogy menni fog. Sajgott a keze, már érezte a szöges ostor csípését a hátán. A homlokából szivárgó vértől homályosan látott. Tényleg neki kell mennie? Nem vihetné a keresztet Mihály? Ő sokkal merészebb és vagányabb, vagy menjen Ignác, ő a harcos.

Ellen tud majd állni, hisz a kéj és a gyönyör oly közel lesz, uralhatná is azt a világot, de áldozatnak megy, nem királynak. Ez az apja vágya, a legdrágábbat kell adnia, de a legdrágább nem a legbátrabb. Ment, mert ezt kérte tőle az Isten, mert az ő szava törvény, a szíve pedig a kegyelem.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-04-15 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.