VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magén István: (idő háború idő)
(idő háború idő)
1. (Eszébe jutott, hogy hány évesek voltak akkor, és igazán nem lehetett megkülönböztetni őket, kaptak kenyeret meg puskaport, és egészségesen fogyasztották az időt.) Amikor ez történt, a zongorához ült, és egy gyenge darabot játszott. Azt az elképzelést dédelgette, hogy széttépi a kegyetlen valóságot. Rövidre fogta a beszélgetést, mert látta, hogy az arckifejezésük bármire képes. Az emberek jönnek lefelé a hegyről, búcsúzkodnak, hitvesi kötelességeikre emlékeztetik egymást. És még ott van az elnyelt hő, amikor a levegő a magasabb hőmérsékletű helyről az alacsonyabb hőmérsékletű helyre távozik. Egy olyan füstölgő marhaság nagy molekulákkal. Védekezni próbálnak, a tekintetük a gerberákról a talajra siklik. Forgatókönyv, melynek Isten készíti a költségvetését. Áll a félkörben, vágja az utat a kerten át, az út ribizkebokrokkal benőtt. (Lezajló jelenségek.) A szerencse háztartása hibás, pedig volnának indokai. Most már szabadon fut, a testének rétegei erősek, Szilvia hasonlít egy mágneshez, pontosabban a mágnes pólusaihoz. A nyakában spirális alakú sejtek, illetve sejtszerkezetek, átgyalogolnak az égbolton, nem fogják fel, hogy ezek valójában állatbőrbe csavart tetemek, és megkövesedett ürülékcsomók. A fa koronája visszaveri a hullámokat, a tenger napok óta iszik, pisil, eszik, füllent, ez is energia, nem szól senki, aki úriembernek nevezhető. Megdöbben, aztán meg fütyül, a fegyverropogás foszlányai élesen hallatszanak. A társaságomban lévő hölgyek visítanak, egy behatárolt területen belül szép, plasztikus csípőjüket mutogatják. A kisasszony azért nyitotta ki az ajtót, hogy felderítse az igazságot. Az út túloldalán kattog a fegyver, derékszögű tárgyakra lőnek. Ugrott, kiugrott a zsákból, szerencsésen és biztonságosan keringett a föld körül, és még tovább is próbálkozott. Mérhető mágneses térben, gyufásdobozokból épített lakásomban ülök az ablak előtt, sok évszázaddal azután, hogy a részecskék elbomlottak, és ostoba képet vágtak. Somfai autonóm egység, addig folytatja tevékenységét, amíg meg nem hibásodik. Tegnap összetörhettelek volna, mondom. Somfai a jobb kezét könyékig behajtva legyint. Alapos finomításra szorul. Csak elektromos stabilitásról lehet szó, mondja. A mellkasába beépített mesterséges rendszerek letéríthetik a pályájáról. A füle éles, mint a penge, domború és lapos, mint egy evőkanál, az orra körül hullámgörbék szaladgálnak. (Lehet lerajzolni.) Most már késő, mondja, a fején áll, nem akadályozhatják meg, jó úton halad. Megverekszünk, mondom, és az érzelmeire következtetek, mert fegyverrel a kezében hadonászik. A tengerparton mozgunk, némán, mint a kecskék. (Utána egy lövés.) A körme hegyéig összekötözve viszik Somfait. Bámulom, úgy tesz, mint aki meghalt, nem haragszik, szavaiból jól kivehetők a betűk meg az írás. (Zavarja.) Ismeretlen tájszólásban beszél, mivel ő is tanulni akar. Azonnal indul, alaposan kinevetik, kell az önismeret. 2. Pontosan megfelel a Föld körül keringő mágneses erővonalaknak, a Föld-Hold távolságnak, ahogy keringenek a tények, vagy bárhol kering valaki. Műanyagot tölt egy nylon harisnyába, és a szerkezetbe önti. Az arany színű kukoricacsövek felidézik az érett időket. Somfai műanyag darabokat bocsát ki a száján, gyűlöli a képmutatást. Szemenszedett hazugságokat művel, felnyitja, leteszi, kiszámolja az eltéréseket. Azon az estén bekapcsolódott a vakság meg a süketség, sőt a gyógyítás is. Az autós üldözések beleférnek egy gyufaskatulyába. A madarak a földhalmok alá bújnak, és összevissza csiripelnek. Somfai a feje fölött a jövőbe néz. Ilyenkor az egész ház remeg a hullámveréstől. Szilvia egy percig önmagába temetkezve, lehunyt szemmel fésülködik. Nyomatékosan felöltözik, majd lemegy a tóhoz, és bánatos evezésbe kezd. A kés hegyével beleszúr az idő közepébe. (Gyakran mindössze néhány évezrednyi távolságban zavarokat okoz. Még nem történt meg az ősrobbanás, mert Isten összeharapta az ajkát.) A kerítés tetején élő férfiak a világ kezdetéről beszélgetnek. Somfai a szöveg szerkezetén túl, utolsó fillérjeit fegyverekre költi. A telemetrikus sugárkilövővel kapcsolatban mér. Szól, el kellene tűnnie, ehelyett az ablak előtti tölgyfákat számolgatja. Mélyen bent járunk ellenséges területen, senkinek sincs kedve lépni, akadékoskodnak, hogy átkelhessenek. Az egyik országban kiültek a teraszra, hogy elszívjanak egy utolsó cigarettát. Téves cáfolat, negatív, tudományos megállapítás. Somfai veszi a sapkáját és elviharzik. A tankos szivarozik, a lánctalp beakad, a parancsnok káromkodik. Szemére vetik, hogy harcol, befordul az utcába, és a koszos lépcsőn vezeti a tankját. Udvarias szónok, fut, amíg betartja az utasításokat. Lelassul, ugrik, nem tudja, milyen parancsot kap. (Akár gyorsul, akár lassul mindig merőleges a főtengelyre.) (elkezdte önmagát írni az eszmét a józanság határáig a szövegértelmezés tetején gyíkok csimpánzok csontjaik egymásba illeszkednek szilvia a ruhájával nem törődve hiányos öltözékben hasznos pártfogókkal kezüket fogva reménykedik eljutott hozzájuk amit nem akarnak megjelentek a hadihajók part felé fordított rakétákkal somfai nyilatkozott véget vetnek (az életüknek) hegytetőről való leugrás a vád felmentenek írást rögzítenek vitatják az eseményeket hogy a hang mögött nehezen gyűlik a pénz a megmutatkozó terv a kinyilatkoztatás mesterséges telepek felszabadultak a határ fölé emelkedés lehetséges kétségbe vonták a ledobott (ötszáz kilós) emberek egymáshoz hasonlítottak tömeggyilkosok szalonnát ettek hagymával megszűnt amint a jelek megérkeztek bűn megvallásának évtizedeiben a kör irgalmatlanságának évtizedeiben a helikopter szerteszét repked megragadja a terítőt hadi célokra szilvia megfelejtkezett a félig elhunyt pilóta darabokra szakadt teste a lelket állítottuk fel összeírták a világ keletkezésének szabályait rendszámozva nyilvántartásban megalkották az eszmét az ősrobbanás megkezdődött tiszta szép aktus kozmikus vagina és pénisz emberek csontjai rugalmas fából az agyuk zöld levél tele van a kezükkel a világ gyorsan felsorakoztak erős izgalom fogta el őket kiegyenesedő ember kézen állva kutató pillantással nyílvesszőként repülnek a rakéták és a könnyű székek fazékba dobott kő a füle recseg elhagyatottak egymás mellett fekhelyedet szétbombázza kecses bombáival) 3. Bemászik a gödörbe, nyakig kucorog a vízben, a feszültség egyfolytában lószarszagú. Somfai bőre megégett, a lármára összerezzen, az ajka remeg. Görbén, kilátástalanul mozgatja az ujját. Szilvia ingerülten rázza a fenekét, tanácsokat ad azoknak, akiknek bőrét fényesre csiszolta az idő. Három-négy nappal később kezet fognak, forró limonádét isznak. Szilvia törött székekből tüzet rak. Egy intelligens viselkedésű, hosszú nyakú fiatalember, fekete szemölccsel a nyakán, készül. Az égben volt valamiért. Pedig nem lett volna szabad kibújnia a bőröndből. Érezni lehet a patás állatok korhadó szagát. Ennél jobbat az ember sem tud kitalálni. Szilvia abbahagyja a kacagást, arcáról eltűnik a szeme meg a foga, drótkeretes szemüvege csupa ránc.
Megjelent: 2022-03-28 19:00:00
|
