Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Sanyi hobbija

 

 

 

 

Sanyi hobbija

 

Sanyinak, az orvosnak legújabban egy új mánia jelent meg az életében. Ahogy hazaérkezett, mindig trombitázott. Nagyon hamisan, majd egyre jobban… Elege volt abból, hogy mindig csak a betegekkel foglalkozzon. Egy kis szórakozásra vágyott. Sarolta csak nevette az egészet.

Miért nem zenésznek mentél? – kérdezte egyszer cinikusan.

A gyógyításhoz azért jobban értek.

De ehhez nem is nagyon.

Majd kialakul.

Sanyi a kottát is sokat tanulmányozta. Szeretett volna zenekarban játszani. De hiszen öreg volt már! Szerette a dzsesszt. Egyszer, amikor belemerült a zenélésbe, kopogtatott valaki. Dénes volt az, egy hivatásos zenész, gitáros. A negyediken lakott.

Hallom, játszik.

Igen. Trombitálok.

Kottából?

Igen.

Hallás után nem tud?

De, úgyis szoktam.

Sarolta bevezette a konyhába Dénest. Ropival, keksszel kínálta. Sanyi abbahagyta a muzsikálást s ő is bement a konyhába. Leült a kanapén. Dénes, akinek egy pohár sört is felszolgált Sarolta, kihúzta magát és megkérdezte:

Mióta muzsikálsz?

Nem régóta. Két hete vagy három…

Végül is nem rosszul. Ennyire érdekel a zene?

Hogyne. Sok zenét hallgatok szabadidőmben.

Ki a kedvenced könnyűzenében?

A Beatles.

Dénes elmosolyodott.

Az nekem is. De valami újabbra gondoltam.

Szeretem Whitney Houstont is.

Dénes kacagott.

Én azt nem.

Ezen nem veszünk össze.

Nem. Na, finom volt a sör, majd eljövök később és összeállunk játszani. Mit szólsz?

Örülök.

Mostanában sokat hívnak a színházba.

Nekem is rengeteg a betegem.

Na, megyek. – s azzal Dénes felszívódott.

Majd egy szombati napon, amikor mindketten ráértek Dénes hozta a gitárját és játszani kezdett Sanyival. Dénes felmérte, hogy nincs hallása Sanyinak. De ezt nem akarta a szemébe mondani. Úgy tíz perc közös zenélés után azt mondta Dénes:

Ezt hagyjuk. Nem megy.

Én előbbre járok, míg te lemaradsz.

Sanyi bánta ezt.

Én is alig győzlek utolérni.

Kottából játszottak. Dénes arra oda sem figyelt. Sarolta érezte, hogy az ura tulajdonképpen csak leég. Dénes a szünetben azt mondta:

Ne haragudj, de nincs ritmusérzéked!

Igen. – vallotta be őszintén Sanyi. – Gondolhattam volna.

Dénes abba is akarta hagyni az egészet.

Nekem mennem kell. Én azt javaslom, keress magadnak más elfoglaltságot…

Jó. – mondta halványuló hangon Sanyi.

Aztán a gitáros lelépett. Sanyi meg lerakta a trombitát. Legszívesebben földhöz vágta volna. Sarolta meg is jegyezte:

Ez nem a te asztalod. Tényleg valami más hobbit keress!

Sanyi belátta. Másnap reggel vígan ment dolgozni. Egy súlyos beteget látott el. Két nap múlva jött a rendelőjébe a beteg s csodás gyógyulásról számolt be. Sanyi büszke volt magára. Fütyülve tért haza. Felesége látta, hogy fel van villanyozódva.

De jó kedved van!

Orvos vagyok. Annak születtem. Egy beteget sikeresen meggyógyítottam.

Na, látod…

Sanyi meg fogta a trombitát s a szekrény háta mögé vágta.

Annak ott a helye! – és bekapcsolta a tévét.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-03-16 18:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.