Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Magén István: Jelen(t)ések (1…19)

 

 

 

 

Jelen(t)ések (1…19)

 

20. Somfai koleszterin formájában jelent meg. (Az orvosságos dobozban.) Aktív vélemény, opció a fény világából. Az evéstől széles vállai benőtték a homlokát. A függvények eltorlaszolják az útját, mossa a fogát, és áll a fikuszok között. A fülmirigyei megduzzadtak, és visszafordultak, mintha más dolgokat akarnának bizonyítani. Megették a cellaegyesítés gombját. (Apró gombok sugárzó arccal.) Oly módon kérik, hogy kitöltik a mezőket. A fatelepek illatosan lebegtek. Egy csomag kártyát pörgetett az ujjai között. Ez volt a kérdőjel első sarka. A magasból látta, amint megfogalmazza a halált. Egy zsinór tekeredett a nyakára, ez kezeskedett a végrehajtás helyes sorrendjéért. Meghal a Föld, imádkozik ellenségeiért. A nyomorúságos szolga méltónak találtatik. Végig viszik a toronyhoz vezető úton. Az akasztófa az élőhalottaknak való. Zeng a reggel a föld mélyébe búvó házban.

21. Csillag formájú sejtmag, kerek, ovális, beburkol. Elveszíti, nagy kezdőbetűvel birkózik és ég. Bárányfelhők úsznak a nők arca előtt. Az udvaron a világvégére vonatkozó előrejelzések. Méltó végződés, szokásos rövidítésekkel. Később az udvart tele ragasztották újságpapírral. Nem találta el pontosan, a folytatás összeállt, megszilárdult. A diadalnak vége a szétterülő csendben. Szeretlek az utolsó hajszáladig, mondta Szilviának. Somfai sétálgat a keresztúton. A Via Appián a megfeszítettek szempontjai. Gyakorlatilag bármilyen szavakkal teleírt papírlap, a feladat megoldhatatlan. Szilvia terepszínű ruhákban, melyekből homályos gondolatokat lehet kiolvasni. Pillantással kezdődnek a szenvedélyek. Letérdel, és imádkozik a szavak ütemére. Ezek a megnyilatkozás módozatai. Jelentéssé változnak a műveletek. A kezekbe vert szögek. Szokásos képességű állványok. A felemelkedés az emlékezet hanyatlása miatt elképzelhetetlen.

22. Önmaguk anyagába olvadt fémmadarak szállnak meg egy verítékben úszó cigarettát. Egy nemzedékekkel korábban meggyújtott cigaretta. Egyszerű családapák és családanyák, egyszerű standard. Elismeri, hogy jogtalan állat, a szeme elé tárja, féreg a tekintete. Újjá épül, kisebb tekintély, felhang nélkül. Megváltoztat, műveletekre van szüksége, mikrofonba beszél. Csavarodnak, ismerősen pöfékelnek, tele szájjal, gyors forgásokkal, forgószéllel. Gyűlölte a saját génjeit, melyeknek csoportjai hozzájárultak saját titkainak megfejtéséhez. Arany foglalatban pörög a hold. (Az ember a naprendszerben keringő anyag középsűrűségének egy milliomodik része.)

23. (Vidám) törvény a halál, jámbor, nincsenek szokásai. Radikálisak a cipőtalpak, egy fiók zsebtükörrel, szimmetrikus ellipszis a maga módján. Egy autó útjeleket fest és mázol. A felvételeken láthatók a szörnyetegek a házukba zárva. A programozás hosszadalmas, függvények nélkül, a sugárzás érzékelhető, logikai. Dörömbölnek, duruzsolnak. A rügy kipattan, megtaláljuk, átadjuk, sikertörténet lehetne. Szilviának magas a vastartalma. A száműzöttek táblázatos formában vonulnak. Hatásos, magához szorítja, az intelligenciájához, és a testtartásához. A köpenye véres, a nyála habos, nem élettársa valakinek. Szabályokat és törvényeket szerkeszt, vonalakat kerül. Újjászületik, összehangolják, leegyszerűsítik, megnézik, ki forgolódik ott.

23/a. A haldoklás trükkje az életre keltés.

24. Mellőzik, mártogatják, lábak, karok és fogak, kéz a hajban, láb a fejben, nyál a homlokon, puskaropogás. (L)egyen mocsárszag, összehúzza. Katéter furakodik az erekben. Szerelem úszik a vékonybélben. A halál mozgatja az életet. Elindul a jégkunyhó felé, azt mondani, hogy otthon. Kotorászik, míg valami a kezébe akad.

25. A szótalan, a kellemes megszületésére várunk. Amíg az illúziók tökéletesek. Most és mindörökre. Újabb lépés, aztán még egyetlen egy. A tejúton lépdel, egészen szent hely, (tökéletes) távoli. Sasok járőröznek, szeretnék a bolygókat széjjel szórni. Szilvia idegei telhetetlenek, van és vagyok, mi érintettek, zörgés, hátfájás, szeretet és psziché. Szeret és öl. A világűr országútján. Az embernek látszó tárgyak között létrejön az űr.

26. A határszéleken semmi esetre sem. (Elesettek.) A növények elszáradnak ott lent, kőoszlop labdát dobál, játék. Csiklandozó ölelés, vénuszdombok, meghosszabbított szempillák. Szögletes mozgással táncolnak a lények, kéz érinti, a haja a szemébe lóg. Csak akkor fogják el, ha létezik. Várja, felveszi a legcélszerűbb testhelyzetet.

27. A látóhatár vállán. Mák, dió, csicsóka, póréhagyma. (Zsoltár.) Nem öli meg, a szakadékba dobja, ömlik a kétbalkezes víz. Öleld, páncélos cirkál, öld a tanultak alapján, ha géniusz vagy igyál, jelenj meg a krétakörben, a nézőpontban, a vándorlásban.

28. A sárkány megházasodik, fekete hangok, egyik végéből a másikba, aranybőrű, az idő körbe jár, olyan vékonyka volt, hogy megszületett. Az erkélyről látom a kozmoszt. Az adatbázisból való kérdezősködés során, a királykisasszony elveszti a szüzességét. Négykézláb a világkonferencián, a szűrt jelek, a lapátok, a savak, és sugarak. Ezektől az attitűdöktől el kell tekinteni.

28/a. Asszonyával magasra rakja a fészkét, befalazzák pénzért, te is azért tetted, megfeszül asszonyod kerek combja, autó robog, rendellenes hangterjedés, omlik a ház, nevetés brassói aprópecsenyével. Másodpercenként fulladás, a cédulán csak annyi, hogy ki kivel közösülne. A távolság nagy, legalábbis öntudatlan, mint az én vallomásom. A legcsekélyebb mértékben is szellemeskedő gyógyír. Kommentálják az egész csoportot, a szépséget, a mozdulatokban rejtező ismétlődést. Csaknem teljesen eltűnt a ház, a szeglet, a környezet. Mégsem tudnak ünnepelni. Éjszakánként jönnek, távoli bolygókról, télikabátosan, öregesen. A robbanás új könyvbe kívánkozik. Stabil lényeket akar, fedez fel, miközben felfedezi magát. Új kép, új nő, új szobor, viszed magaddal valamerre.

29. Százszámra fekszenek az úton, a magamutogatás bizonyossága, hogy a részleteket is megmutatja. Akiket nem bírnak, akik ízlelgetik a lehetőségeket, azokat befőttesüvegekbe rakják. Miközben úgy tesznek, mintha a televíziót néznék. Nem ér semmit, anélkül is csak. Az arcukra varrt gombbal. Kényszeríti, de nem. Őrjítő csigalassúsággal hazudik. Rossz lelkek, varázslatosak, nyújtóznak, sokkal szabadabban, néha tetszőlegesebben. (Míg áthalad a jel.)

30. Tervszerűen visel(kedik), a mocsár vérszegény, és a fák inait amputálják. A békák toporzékolnak, a sár kérge feszültséggel teli. És a szél, meg a fák ágai megszületnek, megvadulnak, a termeszek felzabálják a bolygót, ez a stabilizálás jellegzetes módja. Földrajzi értelemben. Nem sokkal később a magzatvízben.

31. Egy tárogatóban száraz dallamot fújnak. Felreped a dinoszaurusz, kicsírázik, a szervei kőből vannak, és nem lenne jó, ha ez kiderülne. Ez a létezés zárójelenete. Mániákussá alakulnak az embernek látszó tárgyak. Megbetegedést okozó kísérletek. A halfejű ugyanazon az oldalon úszik. A lópatkó szerelmes a medvébe. (Fátyolosan, lila átmenetekkel.)

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-01-15 18:00:00

 

Magén István (Budapest, 1950), 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.