Keresés a honlapon:

Várnagy Márta: [Perpatvar]

 

 

 

 

[Perpatvar]

 

Sok süket dumát hallok mostanában rólad és a földi élet értelméről, ezért úgy döntöttem, egyenesen téged kérdezlek, nem a hátad mögött szidlak, Uram. Részint, mert úgyis látsz, hallasz mindent, de az is lehet, nem tudsz semmiről. Lehetséges, hogy nem a te elhatározásod voltam, valamint a velemjáró katyvasz, hanem az enyém, ennélfogva miért téged hibáztassalak. Már én sem emlékszem, melyikünk döntött így, de tuti, hogy nem volt beszámítható. Állítólag te küldöd le a gyermekeidnek titulált lelkeket a Föld nevű bolygóra egy köteg gondosan kiválogatott problémával, és nem átallod beléjük oltani azt a nagyralátó érzést, egyedül nekik van képességük megoldani azokat. Ha igaz a hír, haragszom rád, Uram. Nem is értem, hogy gondolhattad ezt komolyan. Protestálok jó erősen, úgyis, mint a teremtményed.

Rendben, mindenható vagy, de akkor is nagy baromság az élet, lásd be. Amit idepakolsz, ahhoz jézusi képességek kellenek, angyali türelem, ráadásul, nem földi körülmények. Ha nem hiszel nekem, gyere le közénk, ne csak az égből kukucskálj ki egy-egy félórára. Lehet, hogy ez bevált az ótestamentumi időkben, de sokat romlottak a viszonyok, nem ártana, ha lejönnél hébe-hóba. Egészen más föntről bírálni a lelkeket, mint élni közöttük. Bevált módszer, hogy álruhában is működik az információszerzés, de küldhetsz újólag fiút is, bár most lányra lenne szükség, a férfiak rendre elszúrják a dolgot. Emlékeztetlek, Krisztus sem vette észre a siettetés fehér bikáját. Azóta eltelt kétezer év.

Hol vagy, Uram?

Másik verzió szerint mi magunk választjuk földi feladatainkat. Ez még nagyobb hülyeség. Mivel kábítod fönn a lelkeket, hogy bevállalják idelenn? Ígérgetsz fűt-fát, mennyei boldogságot, kecsegteted őket nirvánával, jó ég tudja, mivel, ezért a sok tévelygő lélek rohan le a földre, és mai napig nem tudja, hogy minimum a tisztítótűzbe igyekszik, de leginkább azzal nem számolnak, áthelyezted a poklot a földre. Nyílt kártyákkal kellene játszanod, nem gondolod, Uram.

Olvasom a kinyilatkoztatásaidat. Részint beletörik a nyelvem, részint felháborít. Te soha nem vagy a viharban. Hol a fenében dekkolsz förgeteg idején. Azt is üzented, felépíted, ami összetört. Megszereztem az építési engedélyt, láss hozzá a kivitelezéshez, de lehetőleg alkalmas anyaggal és szakszerűen; még van egy kis időm.

Most azt hiszed, hárítom a felelősséget, pedig csak tisztázni szeretném, mi volt az én döntésem, és mi a tiéd. Ha azt válaszolod, mindkét verzió igaz, kénytelen vagyok elfogadni. Tisztában vagyok a szerződéses fegyelemmel, hiszen így vagyok szocializálva, emlékszem a megállapodásunkra is.

Ülök Jákob kútjánál, és nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött. Ha magam tennék tanúságot magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom. Lehet, hogy én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás.

Kérdezni akarlak, világosíts fel!

Válaszolj nekem, és én visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban. Addig is, amíg válaszolsz, adj innom, Uram!

 

 

Várnagy Márta: Kapuzábé. Parnasszus Könyvek, 2021

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-10-01 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.