Keresés a honlapon:

Horváth János: Piros cipő

 

 

 

 

Piros cipő

 

A lány ott ült az asztalnál, összekulcsolt kézzel, és várt. Gary főzött ma, Emma kedvenc ételét. Sertéssültet, petrezselymes krumplival és cékla salátával.

– Kérsz egy kis bort, drágám? – kérdezte Gary, de választ sem várt, töltött a lány poharába. – Délután bementem a városba, és vettem neked valamit. Felpróbálod?

Gary átment a gardróbba és kihozott egy dobozt. Kinyitotta. Egy pár gyönyörű, piros tűsarkú volt benne. A lány megígérte neki, hogy felveszi, csak neki, ha úgy kívánja. Egyébként nem szerette a magas sarkú cipőket. Világ életében lapos cipőkben járt, már a magassága miatt is, mert száznyolcvan centi volt.

– Feladom a lábadra, nyújtsd nekem ide az egyiket! – kérte a férfi, és már a lány lábfejét a kezében tartva, adta is rá a cipőt. – Most a másikat, kedvesem.

A lány nem szólt. Tetszett neki a cipő, de ritkán szólalt meg, inkább zárkózott volt, még Gary társaságában is. Gary örült, mert látta a mosolyt Emma arcán, és ez mindig boldoggá tette. Szeretett örömet szerezni a lánynak. Tudta, a nők kedvelik az apróbb ajándékokat. Egyszer megbeszélték, hogy Gary gerjed a piros tűsarkúra. Ezt fogja felvenni a legközelebbi találkozójukon. De a lánynak nem volt ilyen cipője. Vett neki egyet, elég önző módon. De Emma, mintha ma nem lenne önmaga. Nem evett kedvenc ételéből, és nem nyúlt a borhoz sem.

– Ma sem lesz semmi, ugye, drágám? Fáradt vagy. Látom rajtad, hogy már nem kellek neked. Azt hittem, mi jól kijövünk egymással, de te sem vagy különb a többi nőnél.

Odalépett Emmához, és kihúzta a dugót. A nő lassan eresztett le. Gary nem siettette őt. Majd összehajtotta, és betette a dobozába.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-09-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.