VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Horváth János: Piros cipő
Piros cipő
A lány ott ült az asztalnál, összekulcsolt kézzel, és várt. Gary főzött ma, Emma kedvenc ételét. Sertéssültet, petrezselymes krumplival és cékla salátával. – Kérsz egy kis bort, drágám? – kérdezte Gary, de választ sem várt, töltött a lány poharába. – Délután bementem a városba, és vettem neked valamit. Felpróbálod? Gary átment a gardróbba és kihozott egy dobozt. Kinyitotta. Egy pár gyönyörű, piros tűsarkú volt benne. A lány megígérte neki, hogy felveszi, csak neki, ha úgy kívánja. Egyébként nem szerette a magas sarkú cipőket. Világ életében lapos cipőkben járt, már a magassága miatt is, mert száznyolcvan centi volt. – Feladom a lábadra, nyújtsd nekem ide az egyiket! – kérte a férfi, és már a lány lábfejét a kezében tartva, adta is rá a cipőt. – Most a másikat, kedvesem. A lány nem szólt. Tetszett neki a cipő, de ritkán szólalt meg, inkább zárkózott volt, még Gary társaságában is. Gary örült, mert látta a mosolyt Emma arcán, és ez mindig boldoggá tette. Szeretett örömet szerezni a lánynak. Tudta, a nők kedvelik az apróbb ajándékokat. Egyszer megbeszélték, hogy Gary gerjed a piros tűsarkúra. Ezt fogja felvenni a legközelebbi találkozójukon. De a lánynak nem volt ilyen cipője. Vett neki egyet, elég önző módon. De Emma, mintha ma nem lenne önmaga. Nem evett kedvenc ételéből, és nem nyúlt a borhoz sem. – Ma sem lesz semmi, ugye, drágám? Fáradt vagy. Látom rajtad, hogy már nem kellek neked. Azt hittem, mi jól kijövünk egymással, de te sem vagy különb a többi nőnél. Odalépett Emmához, és kihúzta a dugót. A nő lassan eresztett le. Gary nem siettette őt. Majd összehajtotta, és betette a dobozába.
Megjelent: 2021-09-27 20:00:00
|