Videó

A Volánbusz videója




Keresés a honlapon:


Markovics Anita: A harapós piszoár esete a fogatlan vámpírral

 

 

 

 

A harapós piszoár esete a fogatlan vámpírral

 

Monsieur Xavier DuPont, közvetlenül azután, hogy vámpír létére megmagyarázhatatlan szeszélyből fél éve vegetáriánus étkezésre adta fejét Kongó ádáz vadaktól hemzsegő őserdejében, teljesen elvesztette repülési képességét, ráadásul fogazatát is elhullatta. Hasát fájlalva fetrengett a földön, ami lássuk be, nem illeszkedett épp arisztokrata vérvonalába. Bánta már, hogy bohém mód néhány hónappal ezelőtt háta mögött hagyta az unalmasnak vélt Európát.

Kíváncsisága akkortájt hágott tetőfokra, midőn a Le Monde hírt adott a Kongóban dúló belga barbarizmusról. A vérködös messzeségbe révedő Kongó egyszeriben Kánaánnak tűnt szemében. Köpött egyet, midőn eszébe jutott a megcsömörlött párizsi szajhák és művészek egyre keseredő vére. Nem csoda hát, hogy fantáziáját egyre inkább belengte a friss, afrikai, potya vérre való áhítozás. Képzeletét teljesen felzaklatta a kérdés, vajon milyen lehet hófehér fogait belemélyeszteni egy szerecsen nyakába?

Nem sokáig maradt tétlen, hogy a benne elharapódzott kedv nyomába eredjen, és máris egy postahajó fedélzetén szelte át az óceánt.

A belga Kongó nem okozott csalódás neki. Mohó lelkesedéstől fűtve élvezettel vetette bele magát a mészárlásokba, hónapokon át tapicskolt a jóízű, friss afrikai nedűben. Az ország megállás nélkül ontotta magából a patakzó vért, az egzotikus ízek és vérpezsdítő zamatok velejéig átjárták mohó szervezetét.

Egy este hascsikarásra ébredt. No de nem akármilyenre! Gyomra és belei minden harmóniát mellőző égzengető muzsikába kezdtek, amíg Monsieur Xavier megtört teste minden tartalmát ki nem adta magából. Ettől az éjszakától kezdve rá sem tudott többé nézni emberhúsra.

A baj akkor kezdett valóban realizálódni benne, amikor már a makákó majmokat is fanyalogva dobálgatta a háta mögé. Ott csücsült Afrika lüktető erén, ami hiába hemzsegett lemészárolt szerecsenektől és szilaj vadállománytól, ő számkivetetten, minden lelkesedésétől és minden étvágyától megfosztva hevert egy gyékény ágyon. Bablevesre, tofura, és tésztára áhítozott. Miután megpróbálkozott a vegán étkezésre áttéréssel, az odatelepült vámpírok és helyi denevérrajok gúnyos kacajának céltáblája lett. A bajt csak tetézte, hogy a növényi eredetű tápláléktól fogai úgy potyogtak ki szájából, mintha csak egy elszakadt gyöngysor darabjai lettek volna.

Ha nincs az a véletlenül útjába sodródott LeMonde, hősünk bizonyára belehalt volna a szégyenbe és véget vetett volna életének az első kósza napsugárral. Vaskos főcím adott hírt a Berlini Konferenciáról, Kongó bizonytalanná vált státuszáról és az ország esetleges német felségterületté válásáról

Még mit nem! Büszkeség is van a világon! – dohogott, s dobbantott akkorát, hogy fejére szakadt a szállodaszoba csillárja.

Nemzeti öntudattól fűtve váltott jegyet a legelső Európába tartó postahajóra.

Európára mindig is úgy gondolt, mint egy darab változatlan kőre. Az egyre inkább fokozódó ipari termelés, a gyermekmunka ellen tiltakozó mozgalmak és a szüfrazsettek fenekestül felforgatták az ősi kontinenst. Az Afrika felől érkező felhők lezúduló csapadéka, és az újra légkörbe kerülése ragályos kórt kezdett terjeszteni az őshazában élő nők körében. A szüfrazsett-mozgalom olyannyira kinőtte magát, hogy uralma alá hajtotta nemcsak a politikát, de a gyárakat, a bányászatot és teljes ipari termelést is. Uralmukhoz teljes mellszélességgel csatlakoztak a boszorkánymozgalmak, akik a középkorban férfitársaik által elszenvedett sérelmeiket most végre kamatosul visszaadhatták. Megszületett a Párizsi Egyezmény, amiben a szüfrazsettek és a boszorkánymozgalmak leszögezik, hogy együttes erővel tisztítják meg Európát a férfiaktól. A boszorkánymozgalmak tartják magukat ahhoz, hogy mágikus erővel ruházzanak fel minden férfiak által használt tárgyat a célból, hogy azok a férfiak ellen forduljanak.

Így történhetett, hogy a vasöntödékben megszülettek az első cikornyás, mágikus erővel bevont piszoárok is, amiket harapásra ösztökéltek, mihelyst egy férfi közeledik. Mivel a prototípusok tették a dolgukat, nem volt kérdés a tömegtermelés bevezetése. A történelem végképp fordulóponthoz érkezett, Európában többé nem fejek hulltak.

Persze mindezen rá leselkedő veszélyforrásokról a Kongóból frissen visszatérő Monsier Xavier DuPont mit sem tudhatott. Maga mögött hagyva a postahajót magába szívta az ismerős levegőt, a Szajna csatornavíztől bűzlő levegőjét. Otthon volt! Peckes járással sétált át a hajópallón, mellkasát elöntötte a nemzeti büszkeség és hovatartozás melegsége. Az újra megtalált Párizs, identitásának fontos része, a szaténszoknyák nyüzsgése gyönyörrel töltötte el. Nem hitte volna, hogy ennyire hiányzott. A haza szeretete fellobogózta, és békével öntötte el lelkét. Ennek még az sem vetett gátat, hogy ingert érzett kisdolga elvégzésére. Sürgető szükségére hallgatva bevágódott egy helyi bárba. Hullámzó, üde, fehér keblek vették körbe mindenütt, közöttük kellett áttörnie a mellékhelyiségbe. Majd később foglalkozik velük is, gondolta. Nadrágját sietve gombolva közeledett a növényindás cirádákkal túlzsúfolt öntöttvas piszoárhoz.

 

Néhány órával később a vámpírok vérbe fagyva találtak rá egy fogatlan alakra, akiben felismerték Xavier DuPont-ot, a Kongóba szakadt arisztokrata vámpírt. Egyesek a karmát emlegették, mások a fejüket csóválták az új halálnem miatt. Senki sem hitte volna, hogy egy büszke, nacionalista vámpírral, aki még a vegán életmódra való áttérést is túlélte, simán végezhetnek a vérbeli francia, harapós piszoárok.

 

 

  
  
 

Markovics Anita költő, újságíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.