Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Lajos gyászol

 

 

 

 

 

Lajos gyászol

 

Lajos késő estig játszott. Gitáros volt. Most azonban olyan másnapos, hogy arra még szavak sincsenek. Reggel nyolc óra. Szilvia a felesége a konyhában mosogatott. Lajos kisétált a konyhába. Alig bírta magát vonszolni.

Csinálok neked rántottát! – mondta Szilvia.

Köszönöm. De azt hiszem, még egy nagyot alszom.

Rád fér.

Szilvia a rántottát pillanatok alatt összeütötte. Lajos bevágott egy nagy adagot. Majd visszafeküdt. Egy tablettát is bevett. Majd amikor kialudta magát, kezébe vette a gitárt s gyakorolgatott. Hirtelen cseng a mobilja. Felveszi. Szomorú híreket hall. Majd kikapcsolja. Szilvia megkérdezte:

Ki volt az?

Feri meghalt. Leállt a szíve.

Az akivel együtt játszottál?

Igen.

És? Most mi lesz?

Elmegyek a temetésre.

Őszinte részvétem.

Majd Szilvia tette a dolgát. Lajos lement a garázsba. Bekapcsolta az erősítőt. Tíz percig így játszott. Utána kikapcsolta. Elővett régi fotókat. Meghatódott. Feri húsz éve barátja volt. Most azonban már talán felülről látja őt… Mikor a zenélést befejezte, beugrott a sarki ivóba. Részegre itta magát. Majd hazament. Szilvia mérges volt az urára. Tudta, hogy nagy a gyász a szívében, de ennyire nem kellett volna részegnek lennie…

Lajos ismét másnapos lett. Mikor felkelt, egy nagyot okádott is a WC-ben. Szilviában kezdett felmenni a pumpa.

Igyál még egy kicsit! – mondta gúnyosan.

Lajos aztán magához tért. Már sokkal jobban volt. Mikor végleg felkelt, unatkozott. Most nem kellett sehol játszania. Voltak ilyen napok. Rejtvényt fejtett. Szilvia szabadságon volt. Ő a postán dolgozott.

Besegíthetnél a házi munkába! – mondta az asszony Lajosnak.

Ami a te feladatod, az a tied!

Na ne mondd… A tied csak a gitározás?

Igen!

Na én nem vitázom többet!

S mosott tovább. De Lajos a rejtvényfejtést sem bírta sokáig, inkább lement a garázsába. Szép dalokat játszott.

Aztán jött a temetés ideje. Lajos szépen beöltözött. Zenész haverjaival végig hallgatta a pap megható beszédjét, amelyen szinte mindenki zokogott. A szertartás után Lajos beült néhány haverjával az ivóba.

Isten nyugosztalja ezt a zenészt! – mondta Karcsi.

Az egyik legjobb barátom volt! – mondta Lajos.

Nagyon jó dobos volt! – mondta Zoli.

És igazi emberi jellem! Soha senkit meg nem bántott! – mondta Karcsi.

Igen, szerény, csendes ember volt! – mondta Lajos.

Igyunk rá! – emelte poharát Zoli.

Majd még beszélgettek Feri nagyszerű emberi mivoltáról, aztán elbúcsúztak. Fásultan tért haza Lajos. Szilvia megpróbálta vigasztalni.

Ne emészd magad! Isten így akarta. Biztos a mennyekben van már…

Hagyj ezzel. Dehogy van…

Nem hiszel benne?

Lajos hallgatott.

Abban hiszek, hogy egy húsz évet még élhetett volna…

Szilvia erre fanyar arcot vágott. Nem tudott mit mondani…

Na látod? Igazságtalan az Isten…

Szilvia hallgatott most. Majd Lajos lement a garázsba s az erősítőt rákapcsolta a gitárra. Olyan hangosan szólt, hogy az egyik lakó lement s megkérdezte:

Mit művel maga?

Csak kanyarítottam egy gitárszólót! – mondta Lajos ingerülten.

Majd Zsófi néni magára hagyta. Lajos meg elsírta magát.

 

 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.