Videó

A Miskolci Galéria videója




Keresés a honlapon:


Busa Hanna: Valahogy lezárjuk

 

 

 

 

Valahogy lezárjuk

 

De csak egy icipicit!

Látom, ahogy pimaszul elmosolyodik, és megbillenti az üveget. Kipirult arccal felnevetek, elfogadom az italt, és nézem csendesen. Annyi mindent mondanék, de ha megtenném, nem lehetnénk ugyanezek. Szinte látom a szemében a kérdést, ahogy töprengő arcomra szegezi pillantását: rossz fába vágtad a fejszéd? Nos, ha nem is rosszba, de a tiltott rengeteg egyik kivághatatlan fájába. Nagyot kortyolok, gitározni kezd, először csak hallgatom, megnevettet, amikor nem tudja, hogyan van vége a dalnak, egyszer csak abbahagyja, valahogy lezárta. Aztán kényelmetlen lesz, ahogy áthatóan nézzük egymást, felállok és ugrálni kezdek a szólóra, néha kibillenek az egyensúlyomból, az alkohol szétterjed minden porcikámban, megint nevetni támad kedvem, egyenesen előrezuhanok, az utolsó pillanatban kap el.

Lehet, hogy tényleg elég lett volna az icipici.

Felnevetek. Hirtelen ott ülök az ölében, és csak meleg testére tudok gondolni. Belenézek a szemébe, rám mosolyog, átölel, feláll, az ágyhoz visz, lefektet. Hisztizni akarok, hogy én még beszélgetnék, de amikor látom, hogy lekapcsolja a lámpát, és odafekszik mellém, tőlem tisztes távolságba, megnyugszom. Próbálom egyenletesen venni a levegőt. Berúgtam, leégettem magam, sose leszek ugyanaz az ember a szemében, vajon kedvelni fog még?

Igen.

Suttogva szólal meg, hirtelen nem is tudom, hogy mire mondja. Felnevet.

Hangosan beszéltél.

Így már minden világos. Felbátorodom, mellkasára hajolok, egy pillanat múlva megjelenik a keze a hátamon, finoman simogat, egy életre így maradnék, de még azt se tudom eldönteni, hogy ezt már álmodom-e. Felnézek, jelzésnek veszi, megcsókol. Mámoros boldogságba kerülök. Elhajolok, rám néz, huncutul elmosolyodik. Valahogy lezárjuk.

 

 

  
  
 

Busa Hanna (Komárom, 2004)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.