Keresés a honlapon:

Barna T. Attila: Szabó bácsi

 

 

 

 

Szabó bácsi

 

Egy volt a sok Szabó bácsi közül. A 10-es kórteremben feküdt. A bal lábát levágták. Mindennap vinnem kellett valahová, röntgenre, hasi ultrahangra, sebészetre. Azon a napon az urológiára mentünk, konzíliumra. Fél lábán szökdécselt a vizsgálóasztalig.

– Feküdjön rá keresztben! – vezényelt az orvos.

Az öreg engedelmeskedett, de előtte letoltam a pizsamanadrágját bokáig, majd félreálltam. Az orvos gumikesztyűt húzott, mögé lépett, Szabó bácsi jajgatni kezdett, a helyiséget bűz árasztotta el.

– Na, jól összerondította itt nekem a rendelőt! – üvöltötte az orvos. A gumikesztyűt a szemetesvödörbe vágta.

– Ne tessék haragudni, doktor úr – sírta az öreg, jött a takarítónő, gyorsan visszaültettem Szabó bácsit a tolószékbe, igyekeztem vele kifelé, nem voltam kíváncsi a takarítónő morgására is. Markoltam a tolószék fogantyúját, toltam fel a csúszós úton, százezredszer is elátkozva azt, aki hegyoldalba építtetett kórházat, válaszul a szél arcomba vágta a havat. Végre megérkeztünk az osztályra, Szabó bácsi átült a kerekesszékből az ágyra.

– Köszönöm – motyogta.

– Nincs mit – feleltem és magára hagytam.

Másnap reggel a nővérek azzal fogadtak, hogy a Szabó bácsi meghalt az este. Miután bevette a gyógyszert, elköszönt az éjszakás Erikától, befordult a falnak. Mikor később Erika benézett a 10-esbe, valami furcsát érzett, nem tetszett neki az öreg, rázogatni kezdte. Aztán rohant az orvosért, de már hiába. Szabó bácsi, egy a sok Szabó bácsi közül, csendben elaludt.

Álltam az ablaknál a nővérszobában, lent az udvaron akkor húzott el az ételszállító teherautó, élesen dudált.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-29 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.