Videó




Keresés a honlapon:


Kullai Lilla: Magnólia

 

 

 

 

Magnólia

 

A felkelő nap sugarai vörösre festik a kertet. Vörös a Lótusz, vörös a Rózsa a Kamélia a Krizantém és a Hibiszkusz. Vörös a lány ajka is, aki lehajtott fejjel ül a virágok közt. Makulátlan, porcelánfehér bőr, világosszőke, kissé rózsaszínes haj, keskeny, sötétbarna szemek. Ahogy a lány körbe sétál a kertben, minden virágnál elidőzik, megérinti őket, vágyakozik. Furcsa bájjal, kecsesen halad. Lábai mintha nem is érnék a földet.

Egy férfi lép be a kapun. Elmereng, csodálja a kert szépségét, majd szavalni kezd.

Ó, Liliom…”

Egyre jobban beleéli magát, kezével színpadias mozdulatokat tesz, kiabál, megragadja a semmit, magához szorítja, ahogy kigördül szeméből egy könnycsepp. A lány kezdte megszánni, egészen jóképű férfi, jól szaval, de mégsem Ő. Hiszen a nevét sem tudja. Annyi ideje vár már, minden reggel felidézi az arcát, a hangját, a nevetését. Felidézi ahogy mozog, ahogy reményvesztett verseit mondja, ahogy mindig megtorpan az utolsó szó előtt, ahogy a nevét suttogja.

Ó, Liliom – szól a férfi újból. Semmi válasz. Végigpásztázza a kertet, senkit sem lát. Tudja, hogy mi következik. Mennydörgés, színkavalkád, bódító virágporfelhő. Érzi ahogy valaki megragadja hátulról, kivonszolja a kapun, majd elsötétedik a világ.

A lány sír, ernyedten zuhan a virágok közé. Nincs megoldás. Fáj az emléke, de fáj elfelejteni is. Felidézi, amikor először kereste meg, bánatát rímekbe fonta. Egyre többször jött, egyre többet szavalt. Neki, aztán már róla.

Ó, Magnólia” – szólította. A lány szerette. Egész életében a kertben állt, ő volt a legmagasabb, a legszebb fa. A költő minden este meglátogatta. Minden este bizalommal fordult hozzá, olyan gyengéden bánt vele, mint még senki sem. Egy tavaszi holdfényes éjjelen, már lányként várt rá. Egymás karjaiba borultak, a virágok közt hemperegtek, Ő olvasott neki, halkan duruzsolt a fülébe. Az ajkába harap. Még mindig érzi a csókjai ízét, megérinti a száját ahogy könnyei nyomán elhervadnak körülötte a virágok. Besötétedett, és Ő eljött. Aztán nem jött többé.

Egész Kínában híre ment a kertnek. Úgy tartják, ha elég jó verset olvasnak fel, a lány megjelenik. Költők ezrei próbálkoztak elcsípni, csupán egy szempillantásnyit, a lány földöntúli szépségéből. A kert kapui csak nappal állnak nyitva, aki éjszaka megközelíti, hallhatja a gyönyörű lány megtört zokogását.

 

 

 

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.