Videó




Keresés a honlapon:


Berényi Klára: Esti mese

 

 

 

 

Esti mese

 

Hol volt, hol nem volt, a parkolón innen, a zöldségesen meg túl, ahol a madár sem jár, csak a galambok piszkolnak, élt egy foltos csillámpóni és egy törött farkú T-rex. A póni és a T-rex egy plüssökkel teli reklámszatyor alján szorongott. A zacskó kidobásra várva, egy rozsdás szegről lógott alá egy zsúfolt, lakótelepi kerékpártárolóban. A csillámpóni foltja egy bögre kakaótól származott, pont mellkasa bal oldalát tette tönkre, a T-rex farkát egy háromméteres repülés után a metlachi törte le, majdnem a fele hiányzott, szabálytalan szélű éles csonk lett belőle. A dinó veszélyessé vált, a póni ronda lett, le kellett selejtezni őket. Most alig kaptak levegőt. Jobbról is, balról is hatalmas testekhez szorultak, szemük-szájuk tele lett plüss-szöszmösszel.

Segítség, megfulladok!nyöszörgött kétségbeesetten a póni, és ösztönösen közelebb húzódott a Trex sima testéhez.

Kapaszkodj belém, bébi lihegte a Trex, mindjárt szétvágom ezt a kurva zacskót, és éles farokcsonkját addig mozgatta, míg végig nem hasította a vékony műanyagot.

Nagy koppanással értek volna a földre, ha a póni esés közben nem került volna alulra, szivárványos párnaként védve a T-rexet.

Aúú, kilyukasztottál! – jajdult fel a póni, miután feltápászkodtak a mocskos kőpadlóról.

Minek feküdtél alám, szivi! De most húzzunk el innen gyorsan, amíg be nem csukják az ajtót. Na, ne ficánkolj már annyit, így nem tudok felmászni a hátadra.

Én cipeljelek téged? – hűlt el a póni, miközben próbált valahogy kievickélni a T-rex alól

Nem látsz a szemedtől? Nyomorék vagyok. A legfontosabb testrészem fele hiányzik, köszönhetően annak a rohadék kölyöknek, aki repülni tanított. Azóta feszt kibillenek az egyensúlyomból. Muszáj, hogy a hátadon vigyél, ez a minimum, amit megtehetsz a megmentődért. Térdelj már le, hadd másszak fel!

A póni nehézkesen térdelt le, gerince, lapockái élesen sajogtak, úgy érezte, mintha minden csontja össze volna törve. Végül a T-rexnek sikerült valahogy felkapaszkodnia a hátára és suta, rövid karjaival durván belemarkolt a sörényébe.

A póni lassan felállt. A T-rex még annál is nehezebb volt, mint amire számított, és úgy húzta a sörényét, hogy égni kezdett a fejbőre. De elindult vele, és ment. Csak ment, mendegélt a póni a T-rex-szel a hátán. Ment hegyeken és völgyeken, erdőkön és mezőkön keresztül, olyan helyeken, ahol a madár sem jár. Ment és ment, hétezerhétszáz éjjelen és nappalon át, miközben a T-rex szinte a hátához nőtt, mint egy morbid, horog formájú púp

A hétezerhétszázegyedik nap reggelén a foltos csillámpóni póni egyszer csak megállt. Megállt, nagy levegőt vett, és körülnézett. Aggastyán fák méregették kíváncsian, egy kerek erdő közepén állt.

Száll le rólam, nem viszlek tovább – szólt halkan a T-rexnek és megrázta magát.

Hé, ne hülyéskedj bébi, itt nem tehetsz le, beszarok ettől az erdőtől, el kell vinned legalább a széléig – alkudozott a T-rex, és még erőssebben tépte a póni sörényét.

Egy métert sem viszlek tovább – mondta a póni remegő hangon, majd reszkető inakkal felágaskodott, és a meglepett T-rex a földre zuhant.

Kurvára nem hagyhatsz itt – pattant fel a T-rex villogó szemmel. Mégis, mi a faszt képzelsz? Csak úgy ledobhatsz azok után, amin együtt keresztülmentünk? Hadd emlékeztesselek, nélkülem sehol sem lennél, bedaráltak volna papucsnak vagy lábtörlőnek. Tudod, mi vagy? Egy önző, nárcisztikus picsa! Én mindig veled voltam, egy perce se hagytalak magadra, ha nem irányítalak, akkor a sarokig sem jutottál volna el. Te, szerencsétlen, hát hányszor mondjam még el, hogy szeretlek?

Nem viszlek tovább – mondta harmadjára a póni, és futni kezdett, először kicsit tántorogva, mintha alvás közben elzsibbadtak volna a lábai, majd egyre gyorsabban és gyorsabban vágtázott, patkói alig értek a földhöz. Az erdőből kiérve lassan felemelkedett, nem is sejtette, hogy elbírják a szárnyai.

 

 

 

  
  
 

Berényi Klára (Debrecen, 1974)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.