Videó




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Egy másik rosszalvó

 

 

 

 

Egy másik rosszalvó



Endre vendégségbe jött Jóskához és Nellihez. Jóska sógora volt Endre. Jóskáéknak két gyerekük volt: Mari és Margit. Két kislány. Endre szerette őket. Endre éppen báli mulatságon volt. Tíz órakor érkezett meg Jóskához. Mikor bekísérték a konyhába, Endrének teljesen kiszáradt a torka. Nelli narancslével kínálta. De egyébként ittas volt. Csak tartotta magát. Endre még táncolt is. Feje vörös volt. Ötvenkét éves. A három szobás lakásban elfértek így öten is. Jóska lefektette Endrét. Már nagyon álmos volt és hullafáradt. Ahogy lefektette Jóska, Endre rögtön álomba merült. Aztán Jóska is lefeküdt a szoba másik sarkában. Nelli a második szobában, a két gyerek pedig a nappaliban aludt.

Mikor éjjel lett, Jóska már megint forgolódott az ágyban, nem tudott nyugodtan aludni. Hajnali háromkor fel is ébredt. Rágyújtott.

A fene egye meg!

A család hallotta a halk motoszkálást. Majd visszafeküdt. De nem jött álom a szemére. És Endre is forgolódott négy körül. Felkelt, miközben Jóska már olvasott.

Veled mi van? Rosszul vagy? – kérdezte Jóska.

Nem. Rosszul alszom.

Jóska nem hitt a füleinek.

Te ilyenkor olvasol? – kérdezte Endre.

Én alvászavarban szenvedek.

Endre is meglepődött.

Én is.

Gyerünk, gyújtsunk rá! – mondta Jóska.

Kimentek a konyhába, leültek a kanapéra.

Az ember azt gondolná, hogy egy bál után, miben részed volt, kifáradsz úgy, hogy nem kelsz fel éjszaka.

Én is azt hittem. De ez egy komoly nyavalya. – így Endre. És mióta szenvedsz ebben?

Már több éve.

Én is régóta.

A feleségem azt mondja, túl sok kávét iszom. De nem azért van ez a pokol…

Én is kávés vagyok. Igazad van, nem azért van ez…

Ezt orvos mondta.

Igen. Valami nyugtalanít minket. Nem alszunk, aztán egész nap pocsékul érezzük magunkat! Jól ismerem ezt.

Nem gondoltam volna, hogy te is ebben szenvedsz… – így Jóska.

Nem vagy egyedül. Láthatod…

Majd elnyomta a csikket. S visszafeküdt.

Visszafekszem, hátha el tudok aludni…

Oké. – Jóska meg olvasott tovább…

És Endrének azért sikerült elaludnia. Jóskának ez a vendéglátás szokatlannak tűnt, ezért ő is sikeresen visszaaludt. Reggeli hét óra volt, mikor még mindig úgy aludtak, mint a medve. Nelli már a konyhában kortyolgatta a kávéját. A két kislány is épp felkelt.

Jóska előbb kelt fel.

Endre? Még alszik? – kérdezte Nelli.

Igen.

És te? Jól aludtál végre? – kérdezte a feleség.

Hát… Hajnalban egy keveset felkeltem. De utána visszaaludtam. Hamarosan Endre is kijött.

Jól vagy? – kérdezte Nelli.

Igen. Nem is mondtad, hogy a férjed alvászavaros!

Ezt te honnan tudod?

Hajnalban én is felkeltem.

Csak nem rosszul alszol te is?

De igen.

Nahát. Ez népbetegség!

Igen. Jóska csak most tudta meg, hogy ilyen nyavalyám van nekem is… Mert felkeltem hajnalban én is.

Jobbulást kívánok! – mondta Nelli.

Meglesz! Én orvoshoz fordulok!

Jóskának is az kéne! De ő nem hallgat rám!

Nem hallgat rád? Jóska… Menj el orvoshoz, hiszen azt mondtad, évek óta szenvedsz ebben!

Jó. Muszáj lesz.

Na. Akkor én indulok.

S elköszönt a gyerekektől. Jóska meg végre kipihentnek érezte magát.

Most jó színben vagy! – így Nelli.

Igen. Jól is vagyok. Bárcsak jönne mindig egy éjszakai vendég…

Nevettek rajta, aztán mentek dolgukra…



  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.