Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Egy másik rosszalvó

 

 

 

 

Egy másik rosszalvó



Endre vendégségbe jött Jóskához és Nellihez. Jóska sógora volt Endre. Jóskáéknak két gyerekük volt: Mari és Margit. Két kislány. Endre szerette őket. Endre éppen báli mulatságon volt. Tíz órakor érkezett meg Jóskához. Mikor bekísérték a konyhába, Endrének teljesen kiszáradt a torka. Nelli narancslével kínálta. De egyébként ittas volt. Csak tartotta magát. Endre még táncolt is. Feje vörös volt. Ötvenkét éves. A három szobás lakásban elfértek így öten is. Jóska lefektette Endrét. Már nagyon álmos volt és hullafáradt. Ahogy lefektette Jóska, Endre rögtön álomba merült. Aztán Jóska is lefeküdt a szoba másik sarkában. Nelli a második szobában, a két gyerek pedig a nappaliban aludt.

Mikor éjjel lett, Jóska már megint forgolódott az ágyban, nem tudott nyugodtan aludni. Hajnali háromkor fel is ébredt. Rágyújtott.

– A fene egye meg!

A család hallotta a halk motoszkálást. Majd visszafeküdt. De nem jött álom a szemére. És Endre is forgolódott négy körül. Felkelt, miközben Jóska már olvasott.

– Veled mi van? Rosszul vagy? – kérdezte Jóska.

– Nem. Rosszul alszom.

Jóska nem hitt a füleinek.

– Te ilyenkor olvasol? – kérdezte Endre.

– Én alvászavarban szenvedek.

Endre is meglepődött.

– Én is.

– Gyerünk, gyújtsunk rá! – mondta Jóska.

Kimentek a konyhába, leültek a kanapéra.

– Az ember azt gondolná, hogy egy bál után, miben részed volt, kifáradsz úgy, hogy nem kelsz fel éjszaka.

– Én is azt hittem. De ez egy komoly nyavalya. – így Endre. És mióta szenvedsz ebben?

– Már több éve.

– Én is régóta.

– A feleségem azt mondja, túl sok kávét iszom. De nem azért van ez a pokol…

– Én is kávés vagyok. Igazad van, nem azért van ez…

– Ezt orvos mondta.

– Igen. Valami nyugtalanít minket. Nem alszunk, aztán egész nap pocsékul érezzük magunkat! Jól ismerem ezt.

– Nem gondoltam volna, hogy te is ebben szenvedsz… – így Jóska.

– Nem vagy egyedül. Láthatod…

Majd elnyomta a csikket. S visszafeküdt.

– Visszafekszem, hátha el tudok aludni…

– Oké. – Jóska meg olvasott tovább…

És Endrének azért sikerült elaludnia. Jóskának ez a vendéglátás szokatlannak tűnt, ezért ő is sikeresen visszaaludt. Reggeli hét óra volt, mikor még mindig úgy aludtak, mint a medve. Nelli már a konyhában kortyolgatta a kávéját. A két kislány is épp felkelt.

Jóska előbb kelt fel.

– Endre? Még alszik? – kérdezte Nelli.

– Igen.

– És te? Jól aludtál végre? – kérdezte a feleség.

– Hát… Hajnalban egy keveset felkeltem. De utána visszaaludtam. Hamarosan Endre is kijött.

– Jól vagy? – kérdezte Nelli.

– Igen. Nem is mondtad, hogy a férjed alvászavaros!

– Ezt te honnan tudod?

– Hajnalban én is felkeltem.

– Csak nem rosszul alszol te is?

– De igen.

– Nahát. Ez népbetegség!

– Igen. Jóska csak most tudta meg, hogy ilyen nyavalyám van nekem is… Mert felkeltem hajnalban én is.

– Jobbulást kívánok! – mondta Nelli.

– Meglesz! Én orvoshoz fordulok!

– Jóskának is az kéne! De ő nem hallgat rám!

– Nem hallgat rád? Jóska… Menj el orvoshoz, hiszen azt mondtad, évek óta szenvedsz ebben!

– Jó. Muszáj lesz.

– Na. Akkor én indulok.

S elköszönt a gyerekektől. Jóska meg végre kipihentnek érezte magát.

– Most jó színben vagy! – így Nelli.

– Igen. Jól is vagyok. Bárcsak jönne mindig egy éjszakai vendég…

Nevettek rajta, aztán mentek dolgukra…



  
  

Megjelent: 2021-05-14 20:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.