Videó




Keresés a honlapon:


Busa Hanna: Esélytelen

 

 

 

 

Esélytelen

 

Ledobom a padra a kockát, dühösen pillantasz rám. Behúzom a nyakam, próbálok nem mosolyogni, nehogy jobban felbosszantsalak. Kifújod a levegőt, felállsz, megkerülöd a padot, és beülsz mögém. Érdekel, mi lesz ebből, eddig tartottad a távolságot.

Fogd meg a kockát!

Előrehajolok, kezembe veszem, mire hátulról átölelsz, ujjaid az enyémre kulcsolódnak. Eggyé válnak, minden mozdulatot úgy végeznek már, ahogy te kigondolod. Zavarba jövök a közelségedtől, el akarom fordítani a fejem, hogy megkérdezzem, most mit szeretnél, de azt félreértenéd. Csak úgy ülünk. Levegővételed közben a hajszálaimat fújod, csiklandozzák a fülem. Oda akarok nyúlni megvakarni, de a kezed nem engedi. Megbabonázol. Hátrébb húzódom ezzel teljesen a testedhez préselem a sajátomat, amitől még hevesebben ver a szívem. Mintha rájönnél, hogy valami terved volt az idejöveteleddel, elkezded forgatni a Rubik kockát, közben magyarázod nekem, amiből én persze egy szót sem fogok fel, de így rekordidő alatt "kirakom".

Ugye, hogy nem esélytelen?

Megrázom a fejem, a szavak nem állnak össze a fejemben, szétesnek, mint a puzzle darabok, amiket most próbálok nagy sebesen összeszedni és kirakni, hogy valamit kibökjek végre. Nem várod meg. Erőt veszel magadon, előrehajolsz, megcsókolsz.

Ha megint béna leszek, újra kapok csókot?

Felnevetsz, és most már mit sem törődve a kockával szádat a számra tapasztod.

 

 

 

  
  
 

Busa Hanna (Komárom, 2004)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.